A Hét 1989/1 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1989-02-10 / 7. szám
CSICSAY ALAJOS FOGYÓKÚRA OLASZ MÓDRA 1. Változatos diéta — hétfő: 500 g nyers zöldség, kedd: 300 g grillezett hús, szerda: 6 db főtt tojás, csütörtök: 2 liter tej, péntek: 400g főtt halhús, szombat: 1 kg gyümölcs, vasárnap: tetszés szerint bármi Az orvos véleménye: ennek a kalóriaszegény diétának az előnye, hogy nem egyhangú, hanem vitamindús és ásványi sókban is gazdag. 2. Burgonyadiéta — 8 órakor: 200g tej; 13 órakor: 300g burgonyakása; 16 órakor: 200g tej; 20 órakor 300 g burgonyasaláta (2 kiskanál olaj, bors, ecet — öntettel), 1 db főtt tojás. A napi súlycsökkenés: 500 g Az orvos véleménye: ez a diéta a diabetikusoknak nem ajánlatos, mert sok keményítőt tartalmaz, egyhangú és székrekedést okozhat. (Folytatjuk) HÁZTARTÁSI ÖTLETEK • Kiszáradt mustárt kevés ecetes vízzel és cukorral tehetünk ismét élvezhetővé. • A pástétom sokáig frissen tartható szorosan üveg- vagy cserépedénybe nyomva, ha tetejét olvasztott zsírral vagy vajjal fedjük be. • A tej savanyodását megakadályozhatjuk, ha a forraláskor késhegynyi szódabikarbónát adunk hozzá. • Ha csomós lett a rántás szűrjük meg, mert az ételben már nem megy szét. A LEGEK VILÁGÁBÓL Hogy a magas hegységek területén a folyamatos, korszerű és gyors közlekedést biztosítsák, nem egyszer a hegység belsejébe alagutat fúrnak. Az építőket ez rendkívül nehéz feladat elé állítja. Nemcsak a kemény szikla robbantása, a törmelék elhordása okoz gondoí, hanem sokszor bővizű források vize önti el a kivájt üreget, iszapos homokkal, gázszivárgással, hideggel és forrósággal kell megbirkózniuk a munkásoknak. Ma már megfelelő acél védőpajzsok, hatalmas fúrógépek állnak rendelkezésre, de a múlt században sok mindent pusztán kézi erővel készítettek. Ezért nem csoda, hogy az egyik legismertebb, a Gotthard-alagút építésén 7 és LADISLAV KUCHTA A fáradhatatlan táncmester Nincs kitartóbb táncos a verébnél. Mindig és mindenütt vígan ugrándozik. Mégcsak muzsika se kell neki. Minek is lenne az? Megoldja ő ezt maga is. Legalábbis azt hiszi. Dehát milyen lehet ez a muzsika, az ő nótája? Csip-csi-rip, hopp, hopp, hopp, hopp csirip, hopp, hopp, hopp. S így ropja a táncot reggeltől estig a csupasz földön, a háztetőn télen-nyáron. Áttáncolja az esztendőt. Mert a tánc a mindene. Mégha kettesben járnák! De ö csakis egyedül, mindig egyedül csinálja. Mintha más nem is tudna táncolni ezen a világon — azt hiszi szegényke. Vércse Miklós fordítása fél évig 2 500 ember dolgozott. A svájci és az olaszországi oldalról egy időben kezdtek hozzá és 1880. február 29-án találkoztak a hegy közepén. 19 munkás lelte halálát az építkezés ideje alatt. Az alagút több mint 16 km hoszszú. Abszolút magassága 1 154m. Azóta sokszor korszerűsítették. Két útsávon haladnak az autók és két járda szegélyezi. Kitűnő a világítása, mely lehetővé teszi, hogy a vezetők fokozatosan megszokják a nappali fényt és fordítva : ha az alagútba érnek, szemük a műfényhez fokozatosan szokjon hozzá. A friss levegőt és az alagút szellőztetését óriási teljesítményű légszivattyúk biztosítják. A gotthardi vasúthálózat a maga 65 alagútjával, 1 047 hídjával a világ egyik legvarázslatosabb táján visz keresztül. L S. Rakjátok helyes sorrendbe a hiányzó részeket!-----------------------------i __A---------------------------Egyszer találkozott az úton a róka meg a rokka. — De furcsa állat vagy — álmélkodott a róka. — Te meg milyen különös masina — csodálkozott a rokka. S amikor megtudták egymás nevét, még jobban ámuldoztak. — Biztosan rokonok vagyunk — jelentette ki a róka. — Ha pedig így áll a dolog, illenék, hogy megajándékozzuk egymást. — Rendben van — felelte a rokka, s törte a fejét mindkettő, mit adhatna a másiknak. Végül a róka a ravasz eszével kisütötte, hogy a rokkának adja az ékezetet a fej fölül. — Én meg a testemből szakitok ki egy darabot, s odanyújtott egy k-t a rókának. Igen meg voltak elégedve egymással. Ezután valahányszor összejöttek, jó rokon módjára megölelték, megcsókolták egymást, és ajándékokat cseréltek. Rokka a k betűjét, róka az ékezetét adta. Addig csereberélgettek, míg végül elfelejtették, melyikük kicsoda. — A teremburáját! — vakargatták a fejüket, ki-ki a magáét, majd nagy bölcsen kisütötték, hogy nem is olyan bonyolult a dolog, csak visszájáról kell olvasni a szót. Le is írták szépen a homokba, s lám akkor kiütött rajtuk a kór, mely minden rokont egymás ellen fordít, s hallja a rokka, hogy a róka ordít: — Add vissza az ajándékomat! — Te is az enyémet! — pergette a rokka. Aztán ment ki-ki az útjára, persze a magáéra, a rokka megmaradt rókának, s a róka lett a rokka, mert végképp elfelejtették, hogy először ki kinek mit adott. 0SZ53 21
