A Hét 1989/1 (34. évfolyam, 1-26. szám)

1989-02-10 / 7. szám

••• A kanadaiak azt állít­ják, hogy az USA-ból úgy ősz elején azért jön át sok turista Kanadába, hogy lát­hassák a kanadai szövetségi zászló közepén vöröslő ju­harlevelet eredetiben, az er­dők színorgiájában. Ezt könnyen elhiszi az a turista, aki Montrealból menet rövid egyórás autóút után eléri a Laurentian-hegyvi­­déket. Mi viszont nem Montreal üdülőközpontjait akarjuk felkeresni, hanem Torontót, Kanada legnagyobb váro­sát; ahová Montrealból a kelet—nyugati autósztrádán öt-hat óra alatt jut el az autós. Repülővel persze sokkal gyorsabb az út. A város az Ontario-tó partján épült egy régi kikötő körül. Állítólag az indián nyelvek egyikén Toronto találkozóhelyet jelent. Fantasztikus gyorsan fejlődő és növekvő ez a város — a tóval megegyező nevű szövetségi állam fővárosa. Lakosainak száma 1960-ban a külvárosokéval együtt is csak egy és háromnegyed milliót tett ki, ma pedig már ötmillióra taksálják lakóinak számát. Ide települt az ország iparának negyed része. Országos méretben az angolok irányítják az ipart, 100 nagyvállalatból csak 10-et irányítanak franciák vagy más nemzetisé­gűek. Torontóban ez a túlsúly még na­gyobb. Amikor Quebecben magasra csap­tak a szeparatista mozgalmak, a legtöbb vállalat, bank és kereskedelmi képviselet központja áttelepült Montrealból Torontó­ba, és velük jöttek az üzemek és dolgozóik is. A város rohamos fejlődését szimboli­zálja a felhőkarcolók tömbjéből kiugró — a világ legmagasabb építményének számitó — 553 m magas C. N. Tower, a tv-torony. Olyan karcsú, mint egy hatal­mas tü. A „lába” vizes medencében „áll", melyen akkumulátor hajtotta csónakokban gyerekek ladikász­nak. A torony kétharmadában — 342 m magasságban — van a há­romemeletes hatalmas kilátó kávé­házzal, körfolyosókkal. A belvárosi áruházak sokaságá­ból kiemelkedik az Eaton Centre, a legnagyobb áruház. Hatalmas ku­polája nagy magasságban fedi a csar­nok közepét, alatta az alsó szinten cso­bogó szökőkút vize időnként gejzírsze­­rűen felszökik, majdnem a kupoláig. Az autós vásárló vagy a földalatti parkoló­ban állítja le a kocsiját, vagy — ha az tele van, akkor — felkúszik a háztömb oldalán emelkedő spirál parkolóba, esetleg egészen a legfelső teraszra, ahonnan aztán lift viszi le a potenciális vevőt az üzletek, éttermek, kávéházak szövevényébe. Az árcédulákon látni, hogy itt a bérek is magasabbak. Mont­­reallal szemben itt a fejlődés nem állt meg, igy itt több a munkalehetőség is. Legdrágább itt is a lakás. A lakbér felemészti a kereset egyharmadát. A mérhetetlen gazdagságon kívül azért lát itt mást is a nézelődő. A Bell Tele­fonvállalat központja előtt álldogálnak, üldögélnek a sztrájkoló szerelők, mun­kások tábláikon több bért, jobb munka­­feltételeket követelve. De nemcsak ül­dögélnek; az újságok ottjártunkkor ad­tak hírt arról, hogy már a huszadik kábelt vágták át a sztrájkolok. Toronto mindenben túl akarja szár­nyalni Montrealt. Most a tévétorony közvetlen közelében épül egy hatalmas fedett sportcsarnok nagyobb befoga­dóképességgel, mint a montreali olim­piai stadion. A csupaüveg kultúrköz­­pont (a Roy Thomson Hall), a felhőkar­colók tömege és a tévétorony égbenyú­ló építményén kívül így egy újabb látvá­nyosság kerül a város centrumába a kikötő és a hatalmas pályaudvar köz­vetlen közelébe. Aki nem sajnálja az idejét és a lába is bírja, tovább vándorolhat a látnivalók után: megnézheti a jellegzetes Ontari­o's Parlament Building-et (a tartományi parlament épületét), az ultramodern egyetemi könyvtárat, a régi angliai kas­télyokat utánzó 98 szobás Casa Loma-t, a tengerészeti múzeumot; s a kanadaiak leglátogatottabb csarnokát, a jégkorongstadiont, a nagy indián és francia csatákat idéző Fort Yorkot; a Kanadai Nemzeti Kiállítás káprázatos látványosságait és a Canada's wunder­­landot — a gyerekeket és felnőtteket egyaránt szórakoztató „csodaorszá­got". Ha valaki már betelt vagy megcsö­­mörlött a sok látnivalótól, akkor pihe­nésképpen ellátogathat az alig két órai autóútra lévő világhírű Niagara vízesés­hez. Itt aztán van min ámulni Montreal és Torontó után is. Megrendítő, amint a hatalmas víztömeg szinte az ember lába alatt zuhog le dübörögve 48 m magasságból a mélybe, lópata formára (Horseshoe) koptatva a 917 m széles folyóág medrét. Lejjebb, a túlsó parton — az USA-oldalon — zuhog le a folyó amerikai ágának a vízáradata. Még alább a folyó fölött egy karcsú híd íve köti össze a két Niagara várost. Mind­két település a vízesés nevét viseli. CSÚZI Cs. FERENC A szerző felvételei 17

Next

/
Oldalképek
Tartalom