A Hét 1989/1 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1989-02-10 / 7. szám
A vegyesboltba is betérek. A tágas helyiségben hideg van. — Hűtőpult nélkül se romlik meg a hentesáru — jegyzi meg fanyar humorral Vykukal Valéria üzletvezető —, kevés és rossz minőségű szenet kapunk, hát nem tudjuk kellőképpen kifűteni a boltot. Szerencsére az áruellátásunk továbbra is kifogástalan: friss pékáruval már a reggel hat órai nyitásnál szolgálhatunk. Mintegy kétszázezer koronás forgalmat bonyolítunk le havonta. Sajnos, néhány keresett portéka nálunk is hiánycikk. A forgalom alapján kapjuk a fizetést, ha viszont foghíjas az ellátás, elpártolnak tőlünk a vevők, s mindezt a havi fizetésünkön érezzük meg leginkább. Szemeréd lakosai kezdeményező emberek, nem riadnak vissza az újféle vállalkozásoktól sem. Az egyik faluszéli portán különféle állatokat nevel egy fiatal házaspár. — Tizenhárom éve jöttem a községbe férjhez — emlékezik Gál Jánosné —, az anyósom ágyhoz kötött beteg, nem mozdulhatok el huzamosabb időre mellőle, nem vállalhatok munkát távol a falutól. A gondozási segély viszont ala-Csevojec József, a községi krónika vezetője csony, abból, meg a férjem keresetéből nem igen lehet megélni, hát a kertművelés mellett szerződéses állattartással is foglalkozunk. Ez ideig anyasertéseket tartottunk, az idén viszont már nyolc darab bikát is hizlalunk. A jószágot aztán a szövetkezet értékesíti. A takarmányt a férjem kaszálja. Hetedikes Jani fiunk is sokat segít. A kerttel meg az állatokkal rengeteg a gond, a veszödés. Bevételeinket sokan irigylik. Talán ezért is járok ritkán a faluba ... Uhrin Veronika varróműhelyt alapít, a 31 éves vállalkozó kedvű Uhrin Géza meg néhány hónapja magánpékséget nyitott. — Nyolc esztendeig a mezőgazdaságban dolgoztam — bizonygatja a kedves beszédű férfi —, de most pályamódosításra adtam a fejem. A kenyérkészítés mindig vonzott, a pékmesterség apró titkait, fortélyait az egyik rokonomtól tanultam el. Műhelyt építettem. Köznapokon háromszor-négyszer sütök, ám hét végén hat alkalommal is betűtök az olajtüzelésű kemencébe. Egyszerre negyven kenyér sül ki az öblös garatban. Jelenleg még kézzel dagasztom a tésztát... Dicsekvés nélkül mondom, nagy az érdeklődés az árum iránt. A kenyérkészítés mellett még sertéseket és bikákat is tartok. A közeljövőben — ha kapok rá iparengedélyt — péksütemény készítésével is megpróbálkozom. Az Uhrin-portán új emeletes ház terpeszkedik, a pékműhely mögött gazdasági épület húzódik. Példás a rend mindenütt. — .A szemerédiek — büszkélkedik a szülőfaluját féltő-szerető dús szakállú újdonsült mesterember — szeretik a tisztaságot, a házak udvarai mindenütt takarosak. ZOLCZER LÁSZLÓ A szerző felvételei Lelovics János madártenyésztőt galántai otthonában kerestem fel. János bácsi — ahogy a környékbeliek hívják — a 84. évében jár. Frissességét, életkedvét sok fiatal megirigyelhetné. Hosszú, tevékeny és sikeres életútján tarka tollú, csivitelö társak kisérték, boldog családi élete jelentette számára a biztos hátteret. Családi házának kertje példásan ápolt és rendezett, az elkerített kifutókban és ketrecekben sok-sok különféle háziállatot fedezek fel. Gondosan nyírt pázsiton közelítjük meg a kert végében álló madárketreceket, miközben János bácsi a kérdéseimre válaszol. EMBER és MADÁR — Mióta tart madarakat? — Több mint negyven éve foglalkozom madártenyósztéssel. 1952-ben egy munkaerőtoborzás során bányásznak jelentkeztem. 15 évig voltam bányász. Ez alatt az idő alatt feleségem gondozta a madarakat, s meg kell hagyni, lelkiismeretesen. Gyakran hazajártam megnézni a kedvenceimet. Kezdetben apró egzotikus madarakat tartottam. Az utóbbi 25 évben áttértem a nagytestű papagájok tenyésztésére, ezek közül is az ausztráliai fajtákra esett a választásom. Sajnos, két ízben betörök jártak nálam éjnek idején, s több értékes madaramat elvitték. A rendőrség ugyan elfogta a tetteseket, de kedvenc tollasaimat olyan szörnyű állapotban kaptam vissza, hogy az addig virágzó tenyészetem hanyatlásnak indult. A következő nagy csapás akkor ért, mikor egy rövidzárlat miatt ketreceim többsége leégett. Akkor aztán nem maradt más hátra, mint újra elölről kezdeni. — Meg tudná mondani, hány madara volt? — Jelenleg 60 madaram van. A betörések és a tűzvész előtt 150 volt. — Miért éppen az ausztrál fajtákat tenyészti ? — Azok nyugodtabb madarak, nagyobb ketrecet igényelnek. Az amerikai amazon papagájok ráadásul könnyen megkapják a pszikatózis nevű betegséget. Az ausztrál fajták ellenállóbbak a betegséggel szemben. Legkedvesebb fajtáim a marabandok, a szikrapapagájok, a galléros papagájok és a szalmarozellák. Sok madaramat cserével szereztem, amikor a tenyészetem jobb szaporulata ezt lehetővé tette. — Melyik a legértékesebb madara? — A tűzvész előtt volt egy nagyon szép pár királypapagájom, amit 40 ezer koronáért vásároltam. — Melyik az a madár, amelyik még nem volt a tulajdonában, és meg szeretné szerezni? — Nagyon szeretnék egy pár piroshasú Rotsteich madarat, valamint neoféma türkizt sárga változatban. Ez utóbbiak kisebb testű papagájok, 10—14 ezer koronába kerül párjuk. — Bizonyára sok gondot jelent a madarakkal való törődés, mennyire határozzák meg az életét a madarak? — A nagytestű madarak közt van olyan fajta, amely 20 évig is elél, 14 évig pedig fészkelőképes. A tűzvész előtt volt olyan madaram, amelyet akkor már 14 éve a magaménak mondhattam, és minden évben rendszeresen fészkelt. A múlt évi szaporulat nagyon silány volt. Ezért azt mondtam magamnak, hogy nincs más hátra, meg kell hosszabbítani az életemet legalább egy évvel. Mi „madarasok" azt szoktuk mondani: ha az idén nem sikerült, jövőre biztosan sikerülni fog. 84 évem dacára jó erőben érzem magam, s gondolom, még jó ideig foglalkozhatom a madaraimmal. Egyedül csak az bánt, hogy gyermekeim közül egyiknek sincs vonzalma a madártenyésztéshez. — Igényes munka lehetett megépíteni a ketreceket. — Igen, madárházam valamennyi ketrecét én magam készítettem. A famunkáktól kezdve a fémmunkáig, a hegesztésig és a kőműves munkáig mindent magam csináltam, kivéve a villanyszerelést. — Kiállításokon is részt vesz a madarakkal? — Ostravában ezüstérmet kaptam, a járási kiállításokon, pl. Nagyszombatban (Tmava) első helyezéseket értem el, Galántán tiszteletdíjat kaptam. Fiatalabb koromban én képviseltem a Galántai Madártenyésztők Egyesületét az országos értekezleteken. Igyekszem a fiatalokat is meggyőzni, tanácsokkal ellátni, hogy ne könnyelműen fogják fel az életet, inkább foglalkozzanak valami széppel, nemessel. — Gondolom, kapcsolatot tart fenn más madártenyésztőkkel is. — Igen, járnak hozzám Jugoszláviából, Magyarországról, az NDK-ból, Bulgáriából és természetesen Csehszlovákia valamennyi részéről. — Végezetül pedig említsük meg azokat a kitüntetéseket, amelyeket ön kapott. — Bányász koromban igyekeztem feladataimat a lehető legjobban elvégezni. Jó munkámért először az „Üzem Legjobb Munkása" jelvényt kaptam, majd később a „Vállalat Legjobb Munkása" címet. Tíz alkalommal nyújtottam be újítási javaslatot, sikerrel. A köztársasági elnöktől két ízben kaptam kitüntetést a munkában tanúsított áldozatkészségért. KOVÁCS RÓBERT 13
