A Hét 1989/1 (34. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-01 / 1. szám

THÁLY KALMAN

abban rejlik, hogy Pagva lelkes híve Buddhának és tanait követve kötelességének tartja embertársai megsegítését bármilyen körülmények között. Még akkor is, ha saját magának szerez vele kellemetlenséget. Hiába, régi igazság, jó tettéért nem várhat mindig jót az ember. Pagva is ráfizetett a jó szívére. Elcsapták az állásából, mert egyik sikkasztó barátját figyelmeztette, hogy éppen őt bízták meg a letartóztatásával. Erre aztán a sikkasztó „olajra lépett", azóta is bottal ütik a nyomát, s akkor és ezért lett Pagva rendőrtisztből prémvadász.

— Mit csinálsz holnap? — kérdi Pagva, miután sajnálkozva visszautasítottam a tajgába szóló meghívását.

— Megnézem a Bogdo-gegen palotáját.

— Azt már tavaly is láttad. Nem volna inkább kedved megnézni az állami maralfarmot?

— Dehogynem.

Szó szót követett és Pagva még aznap este elment hivatali főnökéhez, aki kérésére írásban engedélyezte a farm megtekintését. Mogo nagy bosszúságára, akinek semmi kedve sem volt a szarvasok karámjai között sétálgatni, de mégis sétálgatnia kellett, mert nem akart egyedül elengedni volt beosztottjával. Hogy miért, arra nem adott magyarázatot, én pedig nem voltam olyan éleselméjű, hogy magamtól is rájöjjek.

Reggelre beborult az ég és hamarosan eleredt a havasesö.

Pagva pontosan érkezik és már a küszöbről lobogtatja az engedélyt. Zsargal is betoppan néhány perccel később, saját kocsimat állította le Mogoék háza előtt. Ez lesz ócska Volgám első mongóliai próbaútja.

A repülőtérig aszfalton utaztunk, ott balra kanyarodtunk, le a sima útról a behavazott mezőre. A Bogdo Ul hegység déli lába mentén autóztunk tovább egy kerékcsapát követve és több patakon átkelve. Mire megérkeztünk a farm igazgatóságára, elállt a havazás és kocsim jónéhányszor sziklához verte a hátulját. Tehát nem valami barátságos, de annál közvetlenebb volt az ismerkedése a mongol útviszonyokkal. Csak azt nem tudom, mi lesz majd akkor, ha alaposan megpakoljuk a csomagtartót.

A farm igazgatósága egy hosszú földszintes épületben székel, amelynek bejárata előtt büszke fejtartású, nyurgára sikerült nyakú betonból öntött maral szarvaspár szobra tekint a messziségbe. Miközben Mogoék odabenn tárgyalnak, én a hóban topogok. Az iroda közelében deszkakerítéssel szegett jurták sora húzódik, amelyekben a farm alkalmazottai laknak. Az egyik jurtába rövidesen betértünk, hogy magunkkal vigyük lakóját, akit a farm vezetője kísérővé adott mellénk.

Maga a farm néhány kilométerrel odébb van, kapuja egy széles völgy bejáratában található. Harminc kilométer hosszú kerítését három méter magasságig egymásra rakott fenyőrönkökből cikcakkban építették fel. Mögötte több mint ötszáz maralt tartanak szomorú rabságban. Vagyis egy jókora vadaskert kapuja tárul ki előttünk szélesre. Mindjárt mögötte kíváncsian forgatjuk a fejünket, keressük a romantikus völgyekben és sziklák között a szarvasokat, amelyeket hamarabb hallunk, mint látunk meg. Gyakran és jól bőgnek a farm szarvasai. Fényes nappal csak úgy zeng a völgy az epedő szarvasok hangjától. Néha ugyan csend borul a tájra, de amikor kisvártatva feltör a fenyves mélyéről egy süvöltő hang, mint amikor a szikra lángra lobbant ja a tüzet, az első bikának kórusban válaszolnak a többiek. Sajnos, valamennyi láthatatlan, valahol mélyen a bekerített fenyvesben tartózkodnak, de Így is nagy élmény tömeges bőgősüket hallani.

(Folytatjuk)

Százötven éve született Thaly Kálmán, a kuruckor történetének és költészetének szenvedélyes kutatója. Kiterjedt történetírói munkássága mellett, melyben a Thököly és Rákóczi korral foglalkozott (II. Rákóczi Ferenc ifjúsága, Bottyán János, Adalékok a Thököly és Rákóczi kor irodalomtörténetéhez. Régi magyar vitézi énekek és elegyes dalok stb.j nevét a kuruc költészet kitűnő stilusutánzataival tette híressé. Ez olyannyira sikerült hogy csak halála után pár évvel jöttek rá. Riedl Frigyes és Tolnai Vilmos egymástól függetlenül egybehangzóan megállapították, hogy Thaly az összegyűjtött kuruc költemények közé a saját verseit is becsempészte. Körülbelül tíz versről állapították meg, hogy nem eredeti kuruckori müvek. Ezek közül országszerte ismertté váltak az Esztergom megvételéről, A köiesdi harcon. Ócskái Lászlóról való ének, valamint a Kiáltott Rákóczi című költemények. Érdemes felidézni az Esztergom megvételéről szóló ének első sorait:

Sebes víz a Garam, siet a Dunába,

Kurucok tábora éppen ott megszálla.

Rákóczi tábort üt a Garam-torokban,

Pe rzs i a - szőnyegen pihen szép sátorban.

Perzsia-szőnyegen, fényes tigrisbörön ...

Sátor előtt álltak palotások bővön.

Verik az rézdobot, fújják a trombitát

A sok nyalka kuruc üli a paripát.

(1839-1909)

E sorok a beleélés tehetségét bizonyítják. Thaly költőnek készült, a petőfieskedök modorában kezdett verselni, majd később balladáin érződött Arany és Tompa hatása. Első verseskötetét, mely Szabadság hajnala címmel 1861-ben jelent meg, elkobozták. Romantikus múltszemlélete avatta a kuruckor rajongó hívévé, de néha kellő kritika nélkül kezelte a forrásmunkákat. Viszont szorgalma és szervezőképessége kiváló volt. Tíz kötetben kiadta az Archívum Rakoczianumot (Rákóczi levéltárát), Thököly Imre és Bocskai István leveleskönyvét. Elment Törökországba, hogy felkutassa Rákóczi és társainak sírhelyét. Mint országgyűlési képviselő nagy szerepet játszott abban, hogy a bujdosók hamvait ünnepélyesen hazaszállítsák. Meglátogatta Turinban Kossuth Lajost és tisztelete jeléül elvitte neki Rákóczi szenvedőjének egy darabját.

Az ő javaslatára alapították meg a Magyar Történelmi Társulatot; hosszú éveken át a Századok című folyóiratot szerkesztette. Több tudományos és irodalmi társaság tagja volt. Később Pozsonyban telepedett le, ahol a Toldy-kör elnökévé választották.

Thaly Kálmán kuruc költeményei hatással voltak Endrödi Sándorra és Ady Endrére. Ady nagyon szerette e verseket és maga is kedvet kapott a kuruckort idéző versek írására.

Sőt még tanulmányt, emlékező cikket is írt Thaly Kálmánról.

Szerb Antal (aki meglepően sokat foglalkozott Thaly Kálmánnal) megjegyzi;.......a

szép. kerek kompoziciójú. színes és feltűnően régies verseket Thaly írta. a terjengős, egyhangú és nem különösen régies ízű versek eredetiek. Kivételt alkotnak a bujdosó énekek. A legkülönösebb az — írja tovább Szerb Antal — hogy még a történelmi igazság szempontjából sem lehet Thalyt teljesen elítélni. Hiszen verseinek kurucvolta nem légből kapott dolog, annyira át vannak szőve magukban nem jelentékeny, de a Thaly-féle változatban tökéletesen ható kuruckori motívumokkal ... Thaly verseiben csakugyan benne él Rákóczi kora, legalábbis a mi számunkra sokkal tisztábban árad belőlük annak a kornak a lelke, mint az eredeti költeményekből. Ha Thaly versei nem is igazi kuruckori költemények, Thaly megírta azokat a verseket, amelyeket egy egykorú költőnek kellett volna megírnia, ha akadt volna abban az időben egy Thalyhoz hasonló tehetség."

Thaly annyira benne élt a kuruckor világában, hogy a stilusutánzás jobban sikerült, mint az eredeti. Lemondott az egyéni dicsőségről, névtelen szegénylegények álarcát vette fel. hogy ezzel is a Rákóczi kor irodalmának fényességét szolgálja. Ma ezek a versek és Thaly Kálmán szorgos munkássága irodalmunk megbecsült értékei közé tartoznak.

OZSVALD ÁRPÁD

Lennék én folyóvíz ...

FOTÓ: VILIAM PRIBYL

PETŐFI SÁNDOR

Lennék én folyóvíz.

Hegyi folyam árja,

Ki darabos útját Sziklák között járja;

De csak úgy, ha szeretőm Kis halacska volna. Habjaimban úszna föl s le Vígan lubickolva.

Lennék vad erdő a Folyó két oldalán, Fergetegekkel a Harcot kiállanám;

De csak úgy, ha szeretőm Kis madárka volna,

Bennem ütne fészket és ott Ágamon dalolna.

Lennék váromladék A hegy tetején.

Bús pusztulásomat Venném csak könnyedén; De csak úgy, ha szeretőm Ott a repkény volna.

Elnyúló zöld karjaival Homlokomra folyna.

Lennék kicsiny kunyhó A rejtett völgybe' lenn.

Eső vágta sebbel Szalmaföldemen;

De csak úgy, ha szeretőm Bennem a tűz volna, Tűzhelyemen lassacskán, de Nyájasan lobogna.

Lennék felhödarab. Összetépett zászló,

A vadon táj fölött Fáradtan megálló;

De csak úgy, ha szeretőm Az alkonyat volna, Búshalovány arcom körül Pirosán ragyogna.

15