A Hét 1989/1 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-01 / 1. szám
az oktatási nyelv megválasztásában. Ez a legtöbb esetben azt jelenti a gyakorlatban, hogy a magyar irodalmon kivül a szaktantárgyakat zömmel nem magyarul tanulják a diákok. Az említett „reszortszemlélet" mellett ehhez részben az ts hozzájárul, hogy kevés, vagy egyáltalán nincs megfelelő számú képesített magyar oktatógárda ezekben az intézményekben. Úgy vélem, hosszabb távon is alapos társadalmi érdek ennek az állapotnak a megváltoztatása. A nemzetiségi oktatásügy komplexitásához az egyetemekre és főiskolákra való jelentkezés, illetve felvételi arány is hozzátartozik. Hasonlóképpen a pedagógusállomány és a pedagógusképzés általános helyzete is. Jelenleg az egyetemekre és a főiskolákra a magyar nemzetiségű fiataloknak 5—6 százaléka jelentkezik, illetve nyer fölvételt. Az lenne az optimális, ha ez a százalékarány elérné a 10—11 százalékot. Ez persze a jelenlegi helyzet ismerete alapján egyelőre aligha érhető el. De a 7 százalék föle jutás már reálisan tükrözné a magyar nyelven tanuló középiskolás fiatalok részarányát a felső oktatási intézményekben. Ehhez azonban sok esetben a szülök elavult szemléletét kellene megváltoztatni gyermekeik továbbképzésével kapcsolatban. A pedagógusállomány helyzetevei 1985-ben egy országos felmérés foglalkozott. E komplex helyzetfelmérésből kitűnik, hogy azon pedagógusoknak, akik az alsó — 1—4-es — tagozaton tanítanak 45 százalékuk megy nyugdíjba 1995 és 2000 között. Ez mintegy 7—800 pedagógust jelent. Az 5—12 — felső tagozatokon — tanító pedagógusoknak ugyanebben az időben a 40 százalékuk éri el a nyugdíjkorhatárt. Ez mintegy 5—600 pedagógust érint. Ebből az következik, hogy 2000-ig mintegy 1000—1100 pedagógust kellene képeznünk a nyugdíjba vonuló pedagógusgárda helyére. Ismerve a szlovákiai magyar pedagógusképzés jelenlegi helyzetét, egyértelműén megállapíthatjuk, frogy ezen intézmények e feladat megoldására nincsenek felkészülve. optimális állapot, ha a gimnáziumi tanulok száma elemé a 3 800-at. A javulás jelei az utóbbi két evben érzékelhetőek. ami elsősorban abban mutatkozik meg hogy javult a felvételiző tanulok osztályzati atlageredmenye, s vannak gimnáziumok, ahol mór „válogathatnak” is. A szakközépiskolák közül öt önát ló, 17 pedig közös igazgatás alatt működik. 14 tanulmányi szakágazatban 155 osztály található, s bennük összesen 4 800 diák tanul. A szakközépiskolák esetében vannak preferált szakágazatok, ahol évről évre többszörös a túljelentkezés, máshelyütt pedig hiány mutatkozik. A pedagógiai szaktanacsadás ezen a területen sok kívánnivalót hagy maga után. Az egyes szakközépiskolák szinte ismeretlenek a szülök előtt. Például a bratislavai és a vágsellyei vegyipari szakközépiskolák, a losonci építészeti szakközépiskola stb. Több és hathatósabb tájékoztatás kellene az említett iskolákról. A magyar tanítási nyelvű oktatási intézményrendszerben a szakmunkásképzésben mutatkoznak különleges problémák A képzés öt önálló — Dunaszerdahely és Komárom — és 22 közös igazgatás alatt levő intézetben folyik. Mintegy 113 osztályban kb. ötezer magyar nemzetiségű fiatal tanul Az Iskolaügyi Minisztérium Nemzetiségi Osztályának megállapítása szerint a különböző szakmunkásképző intézményekben a reszortszellem negatív előjellel érvényesül GÁL SÁNDOR Meleg szavakkal köszöntik a nyugdíjasokat Nyugdíjasok körében Amikor az ember még aktívan dolgozik, nem is tudatosítja, hogy rohan az idő. Egyszer csak itt a búcsúzás, a nyugdíj ideje. Nem ritka az olyan eset, amikor a nyugdíjast már kevesen ismerik meg. Ez volt munkatársakra is vonatkozik. Mi mást gondolhat ilyenkor az ember, mint azt, hogy amíg dolgozott, addig szükség volt rá, de nyugdíjasként már elfelejtették. Természetesen az ilyen hozzáállás nem vet jó fényt egy vállalatra, szervezetre sem. Nem azt bizonyítja, hogy megbecsülik az ember munkáját. Aki már megérdemelt pihenését tölti, szívesen találkozik volt munkatársaival. hogy elbeszélgessen velük örömeikről, gondjaikról. Az ilyen találkozók immár hagyománnyá váltak a keleti katonai körzetben, s a vezetőség politikai nevelőmunkájának szerves részét képezik. — Elmondhatjuk, hogy nekünk, a jelenlegi parancsnokság tagjainak hogyan sikerül ápolni a keleti katonai körzet újkori hagyományait, amelyeket önök teremtettek meg és fejlesztettek tovább — mondotta a nyugdíjasoknak Einspigl vezérőrnagy — majd az elmúlt évek sikereiről, feladatairól beszélt. — Nagy figyelmet fordítottunk a parancsnoki testület kiegészítésére. Köszönetét mondok mindazoknak, akik aktivan bekapcsolódtak a fiatalok nevelésébe és részt vettek a Csehszlovák Néphadsereg népszerűsítésében. Elvárjuk, hogy a jövőben is elősegítsék a néphadsereg dicső harci hagyományainak gazdagítását, és segítsék a szocialista haza internacionalista védelmében játszott pótolhatatlan szerepének érvényesítésében, hogy képességeikkel és törekvéseikkel továbbra is részt vegyenek az ifjúsággal végzett munkában és a társadalmi szervezetek tevékenységében. A beszélgetésen jelen volt és felszólalt Samuel Kodaj tartalékos vezérezredes, a keleti katonai körzet volt parancsnoka, a Szövetségi Gyűlés képviselője, az Antifasiszta Harcosok Szlovákiai Szövetsége Központi Bizottságának elnöke. A nyugdíjasok között sokan közvetlenül részt vettek az sznf-ben és a duklai harcokban. Többségük segít a fiatalok nevelésében, hazaszeretetre tanítja őket s arra, hogy kell védeni a békét, a szocializmust, továbbfejleszteni azokat a vívmányokat, amelyeket apáink és nagyapáink harcoltak ki. — Sokan azt állítják, hogy ha nyugdíjas lesz, egy napot sem fog szolgálni — mondotta Ján Pavlik mérnök, tartalékos ezredes. Lehet, hogy valamikor én is mondtam ilyet, hiszen a katonai szolgálat nehéz, igényes és vannak pillanatok, amikor egyenesen elviselhetetlennek tűnik. — Idővel azonban megváltozott a véleményem. Most azt vallom, hogy a lehető leghosszabb ideig kell aktivan dolgozni, hogy az ember ne érezze magát feleslegesnek. Szerintem a képességeknek, a tapasztalatoknak, nem pedig az éveknek kellene dönteniük. Annak, hogy az ember akar vagy nem akar hasznos lenni. Ez utóbbiból, szerencsére, nagyon kevés van. Az embert akkor sem kell félreállítani, amikor már túl van a produktív koron. A fiatalabbak tanulhatnak tapasztalataiból, hasznosíthatják életbölcsességét, képességeit. A szocialista haza védelme és építése érdekében bizonyára hajlandók az együttműködésre. Ezért nem szabad róluk megfeledkezni. Necsak évente egyszer, hanem gyakrabban kell velük találkozni, mindenképpen megéri! JOZEF KENÍZ Imrich Modrocky 13
