A Hét 1989/1 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-27 / 5. szám
I Bakterház (olaj, 1870— 71) Később megismerkedett az impresszionistákkal. akikkel közösen 1874-ben és 1877- ben állított ki, de művészetüket nem sokra becsülte. Ekkor már kezd kialakulni egyéni stílusa, s főleg Dominique bácsi (1865—67) cimü képén már észrevehető, hogy — az impresszionistákkal ellentétben — rendkívüli erővel hangsúlyozza a teret és a térbeliséget. 1879-ben végleg visszatért szülővárosába, ahonnan a következő húsz évben csak ritkán látogatott Párizsba. 1886-ban feleségül veszi volt modelljét, Hortense Fiquet-t, akit már tizenkét éve ismert, s az fiúgyermekkel ajándékozza meg. Ugyanebben az évben szakit Zolával, akinek a L'Ouvre (A mü) cimü regényében, amely egy kallódó festőről szól, magát vélte felismerni. Huszonkét évig élt Aix-ban és itt alkotta meg felejthetetlen életművét, magányosan, mindentől és mindenkitől elzárva. Apja vagyonából — ő 1885-ben halt meg — nyugodt, tisztességes életet tudott biztosítani családjának. Végre 1890-ben már kezdtek mutatkozni az elismerés jelei is, amikor Brüsszelben állított ki a Vrigt (Húszak) galériájában. Szintén ebben az évben a mesztic műkereskedő, Ambroise Vollard — jó üzleti érzékkel megáldva — megvásárolja 200 képét, 400 frankos egységáron, olyan alkotásokat, amelyek az életmű legjobbjai közé tartoztak. Vollard becsületére legyen azonban mondva, hogy 1895-1839 1906 Pofii „A legnagyobb posztimpresszionista festő? Több annál, az impresszionizmus utáni piktúra legnagyobb alakja. Forradalmár és hagyományhü, összegező és erjedést indító. A sarjadó szinpompás élet alatt könyörtelen absztrakt vázat rejteget. Csupa ellentét, melynek összeötvözése egyedül neki sikerült a világon." így jellemzi a művészt Genthon István, a nagy magyar művészettörténész 1958-ban készült monográfiájában. Ez a jellemzés, annak ellenére, hogy harminc éve került papírra, máig is érvényes és a művész francia honfitársainak sem sikerült frappánsabban értékelni Paul Cézanne munkásságát és az európai modern művészet kialakulásában játszott vezető szerepét. A művész 150 éve, 1839. január 19-ón Aix-ben a forró, dél-franciaországi városká-Szerelmi harc (olaj, 1879—1880) ban született. Anyjából kreol, apjából pedig olasz vér került az ereibe. Apja, aki szegénysorból verekedte fel magát kalapgyárossá, majd a városka vagyonos bankárja lett, tisztelte a pénzt és irtózott a bohém népségtől, s ezért kezdetben ellenezte fia művészi ambícióit. A fiatal Cézanne, apja akaratára internátusba került, ahol jó barátságot kötött Émile Zolával, a későbbi nagy naturalista íróval. Cézanne 1861-ben Párizsba ment és az ottani első művészi próbálkozások eredményeként néhány ügyetlen, anatómiailag és a perspektíva szempontjából gyönge vászon került ki a keze alól, amelyeket ráadásul Ingre nevével szignált. Az Écote des Beaux Arts-ba nem vették fel. így rendszertelenül tanult, míg 1863-ban. megismerte Camille Píssarót, aki bevezette a tájképfestészet rejtelmeibe. Önarckép (olaj, 1870—1882 között) A fekete óra (olaj, 1870), részlet ben ő rendezte meg Cézanne gyűjteményes kiállítását, ahol több mint 150 kép került a falakra. Egyik legnagyobb remekműve a Húshagyókedd (Mardi Gras) 1888-ból. Ezen a vásznon az olasz népi komédia két hősét; Píerót és Ariecchinót jeleníti meg, szinte bábszerüre faragott méltósággal. Ez a mű már messze előre Picasso művészetére utal. Másik fő művét, a Kártyázókat (1890—92) két változatban festi meg öt és két figurával, . s itt kezd érezhetővé válni a reá jellemző háromszögbe való szerkesztés elve. Tájképei közül a St. Victorie-hegy számtalan variációja jelenti a csúcsot. Utolsó korszakának remekművei a Vörösmellényes fiú (1890—95), valamint a Fürdőző nők (1898—1906) két változata, melyek kqzül a Píllard tulajdonában lévő az értékesebb, ahol ritmikusan elrendezve, hengerekbe, kúpokba és gömbökbe merevítve jeleníti meg az aktokat az általa mágikusnak tartott háromszögbe szorítva. Tudatosan átgondolt alkotómódszerét és művészetét egy 1904-ben Emile BernardholP írott leveléből érthetjük meg a legjobban: „... a természetet hengerrel, gömbbel és kúppal kell alakítani, mindent távlatba állítva úgy, hogy a tárgynak vagy a vázlatnak valamennyi oldala egy centrális pont felé irányuljon. A láthatár párhuzamos oldalai adják a kiterjedést, a természet egy szakaszát, vagy ha jobban szereti, a látványt... A láthatáron lévő függőleges vonalak a mélységet adják". Óriási hatása volt a Fauves művészcsoportra, melyre főleg aktos kompozíciói hatottak leginkább, míg a kubisták a fent idézett levélből kapták a legnagyobb ösztönzést a tárgyak és emberi alakok mértani formákra való lemeztelenítésére. Halála előtt négy nappal még tájképet festett, eközben szélütés érte. Paul Cézanne, a XX. századi festészet előfutára, már-már bálványként tisztelt ösztönzője 1906. október 22-én halt meg. TALIGA ISTVÁN Fotó: Gyökeres György 8
