A Hét 1989/1 (34. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-01 / 1. szám

KÖVETKEZŐ SZÁMUNK TARTALMÁBÓL A HÉT 7 KÉRDÉSE Készéii Ferenc: VÍZEN VAGYUNK Szabó G. László: „A KIS PEDL " NAGY ELHATÁROZÁSA Miklósi Péter: MUNKÁSSZÁLLÓN Csáky Pál: A SZÉP HOLNAP Kurucz Nándor: ITÁLIAI KÖRÚTON Gágyor József: NÉPI GYERMEKJÁTÉKOK ÉS MONDÓKÁK CírrVapuu on D. Havran felvétele A Csemadok Központi Bizottságának képes hetilapja. Szerkesztőség: 815 44 Bratislava. Obchodná 7. Telefon: 332-865 Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 815 85 Bratislava, ul. Ósl. armády 35 Főszerkesztő: Strasser György Telefon: 332—919 Főszerkesztő-helyettesek: Ozsva/d Árpád és Balázs Béla Telefon: 332-864 Grafikai szerkesztő: Král S. Klára Terjeszti a Posta Hirlapszolgálat Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlace, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo nám. ő. 6 Nyomja a Vychodoslovenské tlaciame z. p., Kosice. Előfizetési díj egész évre 156,— Kés Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítő. Kéziratokat nem őrzőnk meg és nem küldünk vissza. Vállalati hirdetések: Vydavatelstvo Obzor, inzertné oddelenie, Gorkého 13, VI. poschodie tel: 522-72, 815-85 Bratislava. Index . 492 11. ••• — A csehszlovákiai iskolaügy rendsze­rének egészében Ön vajon hogyan látja a nemzetiségi iskolák jelenlegi helyzetét? — Ezt a kérdést, véleményem szerint, csakis a valóságnak megfelelően érdemes értékelni, hiszen a nemzetiségi oktatásügy hazánkban nemcsak deklarált jog, hanem gyakorlati lehetőség is. Ennek az alkotmá­nyos jognak értelmében mondjuk azt, hogy a nemzetiségi iskolahálózat a csehszlovák ok­tatásügyi rendszer szerves része, éspedig az óvodai neveléstől egészen a nemzetiségi pedagógusképzésig. Hazánkban ezért már évtizedek óta Kialakult hagyomány, hogy a szülő lényegében külső tényezőktől mente­sen választja meg gyermeke számára a taní­tási nyelvet. Az ö joga eldönteni: milyen tanítási nyelvű iskolába járatja gyermekét. És persze azt is, vajon saját tapasztalataira alapozva mennyire tud azonosulni azzal a gondolattal, hogy a gyermeke nemzetiségi iskolában tanul. Ez a kérdésfelvetés azért is lényeges, mert e tekintetben Szlovákia egyes kerületeiben eléggé eltérő a helyzet. Míg a Kelet-, illetve a Közép-szlovákiai kerületben a magyar nemzetiségű gyerekeknek mintegy ötven százaléka folytatja csak magyar nyel ven a tanulmányait, a Nyugat-szlovákiai ke­rületben viszont ugyanez az arány nyolcvan százalék fölött van. Erre az aránytalanságra az oktatásügyi minisztérium is felfigyelt, s ezért 1989-ben egy mélyreható elemzést készít a nemzetiségi iskolák szlovákiai háló­zatának jelenlegi helyzetéről. — Eszerint a jö/öben talán arra is mód nyílik, hogy ismét gyarapodjék a nemzetiségi iskolák száma? — Meggyőződésem, hogy a magyar taní­tási nyelvű iskolák jövője a szülők kezében van. Az erre vonatkozó előírások értelmében tizenöt szülő igénye alapján kell létesíteni óvodai vagy alapiskolai osztályt de hasonló a helyzet az egyéb iskolatípusok többségével is. Tehát: ha egy adott településen, ahol az elmúlt években például körzetesitettók az alapiskolát, ott a közeljövőben — a szülök indokolt kérése, illetve az iskola visszatelepí­tésének szervezési lehetőségei alapján — szinte probléma nélkül elérhető lesz, hogy újra megnyissák az úgynevezett „kisiskolá­kat". Ahol viszont megvan az iskola, ott az óvodai jelentkezési lapon, illetve az alapisko­lába való beiratásnál közölheti a szülő, hogy a gyermeke számára magyar tanítási nyelvű osztályt kér. Ha egyazon iskolában tizenöt ilyen kérelem gyűlik össze, valós esélye van annak, hogy magyar osztály is nyílik. Jóleső érzéssel mondhatom el, hogy a sok tekintet­ben felemás tapasztalatokkal járó körzetesí­tés ellenére a nemzetiségi iskolákban a tanu­lók létszámának gyarapodásáról beszélhe­tünk. A számszerű adatok tanúsága szerint a hetvenes évek végén 47—48 ezer alapisko­lás végezte tanulmányait magyar nyelven; a 86/87-es tanév statisztikája szerint a szlová­kiai magyar tanítási nyelvű alapiskoláknak tavaly több mint 50 ezer diákja volt. Hasonló pozitívum, hogy változóban van a tanulók szociális összetétele. Az utóbbi esztendők­ben egyre több értelmiségi szülő'járatja nemzetiségi iskolába gyermekét. — Az SZSZK Oktatásügyi Minisztériumá­nak Nemzetiségi Osztálya, de személy szerint Ön is milyennek látja a magyar tanítási nyelvű iskolák színvonalát? — Túl egyszerűnek tartanám tételesen fo­galmazva most jónak, rossznak, netán köze­pesnek mondani őket. Gondolom, ebben a tekintetben is a számok árulnak el a legtöb­bet. Okvetlenül biztató jel például, hogy egyre több azoknak a nemzetiségi alapisko­láknak a száma, ahonnan a tanulók 45—50 százaléka érettségivel végződő szakközépis­kolába jelentkezik, és az érdeklődők jelentős hányada be is kerül ezekbe az iskolákba. Hasonló pozitívum, hogy egyre gyarapszik Interjú Dr. FIBI SÁNDORRAL az SZSZK Oktatásügyi Minisztériuma Nemzetiségi Osztályának vezetőjével azoknak a magyar tanítási nyelvű gimnázi­umoknak a száma, ahol a főiskolákra és az egyetemekre való jelentkezés aránya már szlovákiai szinten mozog. Sajnos, a korábbi években nem ez volt a bevált gyakorlat, hiszen voltak olyan gimnáziumaink, ahol az érettségizőknek csupán 20—40 százaléka kivánt tovább tanulni. Az örömteli tények között említendő az is, hogy minőségi javu­lás állt be a szlovák nyelv tanításában; és egyre több olyan versenyző kerül ki a magyar tanítási nyelvű iskolákból, akik a tantárgy­olimpiákon országos sikereket érnek el. — Úgyhogy minden nagyon szép, nagyon jó, gond pedig egyetlen felhönyi sincs? — Ezt egy pillanatig sem szeretném állíta­ni! Az egyes iskolák között igenis, vannak színvonalbeli különbségek, bár ez nemcsak a nemzetiségi iskolákban, hanem országos vi­szonylatban mutatkozó gond. Fontos feladat ezért, hogy mielőbb a jobb eredmények irányában hozzuk azonosabb szintre az isko­lákat. Vonatkozik ez a tantestületek szakmai megerősítésére, illetve az eredményesebb oktatáshoz szükséges műszaki és tantermi 4 7-fa&cr&e* a magyar tanítási nyelvű iskolák jelenéről feltételek biztosítására is. Jó lenne kiküszö­bölni azt is, hogy a pedagógusok jelentős hányada napjainkban még valamiféle hiva­talnoki hozzáállást tanúsít a szülőkkel szem­ben. Ennek éppen fordítottját szeretnénk. Nevezetesen azt, hogy a tanítók keressék azokat az eszközöket és formákat, amelyek­kel a szülőket is bevonhatják az iskola életé­be. Még pontosabban fogalmazva: egyelőre kevés helyen tapasztaljuk az iskola közös irányítását. Sajnos, pedagógus es szülő kö­zött alig-alig esik szó az iskola, a család, a nevelés mindkét léire vonatkozó gondjairól Ami kötelezné a családot, de egyúttal az iskolát is figyelmeztetné a meglévő hiányos­ságokra. Persze, ahhoz, hogy az efféle köl­csönösség létrejöjjön, két dolog szükségelte­tik. A pedagógusok részéről kezdeménye­zéssel elegy nyitottság, a szülők részéről pedig az, hogy ne csak valamiféle oktató­­gyárnak tekintsék az iskolát. — Milyen a magyar tanítási nyelvű iskolák tanulóinak pályaválasztási orientációja, illetve a felvételi vizsgákon mutatkozó erdményessé­­&? — Ez szinte iskolánként eltérő, bár vannak általánosítható tapasztalatok is. Például az, hogy alapiskoláinkban az utóbbi egy-két év­ben növekvő érdeklődés tapasztalható a gimnáziumok iránt; ez pedig majd azt ered­ményezheti, hogy a főiskolákra is még job­ban felkészült diákok fognak jelentkezni. Szeretném azonban hangsúlyozni, hogy a magyar tanítási nyelvű iskolák diákjainak főiskolai és egyetemi helytállása jelenleg is kielégítő. Előfordul ugyan lemorzsolódás, de ezek az esetek rendre szubjektív okokra vezethetők vissza, nem pedig arra, hogy a nemzetiségi iskolák diákjai kisebb tudás­szinttel érkeznének a felsőfokú tanintézetek­be. Ez utóbbit a jó tanulmányi eredményeket elérők és a sikeres karriert befutottak tízezrei bizonyítják. Ezzel szemben, őszintén szólva, nagyon rossz véleménnyel vagyok azokról a fiatalokról, akik a saját árnyékuktól is meg­ijednek, és két-három héttel a főiskolai tanévnyitó után összecsomagolnak és ha­zautaznak ... — A társadalmi realitások és igények a műszaki pályák népszerűsítését forszírozzák. Véleménye szerint a magyar tanítási nyelvű iskolák diákjai között miért nem tapasztalni nagyobb érdeklődést ebben az irányban ? — Sajnos, az elmúlt tanév tapasztalatai is ezt bizonyították, hiszen a magyar nemzeti­ségű növendékek 43 százaléka egyetemi képzésre és csak 32 százaléka jelentkezett műszaki pályákra. Ennek egyik okát a műsza­ki értelmiség gyér anyagi megbecsülésében látom, egy másik ok pedig Dél-Szlovákia iparosításának struktúrája lehet. A friss mér­nöki diplomával kinek-kinek Szlovákia olyan területein kell esetleg letelepednie, ahová sem családi, sem nyelvi, sem egyéb hagyo­mányai nem kötik. Magyarán: az érvényesü­lés érdekében ott kell hagynia szűkebb pátri­áját. Persze, érdemes azért figyelembe venni a realitásokat is. A műszaki főiskolákra való bejutás esélye elérheti akár a 90 százalékot is; míg ugyanez a remény, mondjuk, az orvosi vagy a jogi karon alig 20 százalékos! Örvendetes jelenség viszont, hogy újra nö­vekvő érdeklődés tapasztalható a pedagó­guspálya iránt. A jövő tanévben ehhez mér­ten alakul mind a nyitrai Pedagógiai Fakultá­son, mind a bratislavai Komensky Egyetem Pedagógiai Fakultásán a magyar tagozatok újonnan felvett hallgatóinak létszáma. — Végezetül: mivel zárná társalgásunkat? — Hogy már most várom az új tanévet! Bízom benne, hogy a nemzetiségi iskolák életében már a közeljövő is egy sor pozitív változást hoz. MIKLÓSI PÉTER Fotó: Gyökeres György 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom