A Hét 1989/1 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-01 / 1. szám
KÖVETKEZŐ SZÁMUNK TARTALMÁBÓL A HÉT 7 KÉRDÉSE Készéii Ferenc: VÍZEN VAGYUNK Szabó G. László: „A KIS PEDL " NAGY ELHATÁROZÁSA Miklósi Péter: MUNKÁSSZÁLLÓN Csáky Pál: A SZÉP HOLNAP Kurucz Nándor: ITÁLIAI KÖRÚTON Gágyor József: NÉPI GYERMEKJÁTÉKOK ÉS MONDÓKÁK CírrVapuu on D. Havran felvétele A Csemadok Központi Bizottságának képes hetilapja. Szerkesztőség: 815 44 Bratislava. Obchodná 7. Telefon: 332-865 Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 815 85 Bratislava, ul. Ósl. armády 35 Főszerkesztő: Strasser György Telefon: 332—919 Főszerkesztő-helyettesek: Ozsva/d Árpád és Balázs Béla Telefon: 332-864 Grafikai szerkesztő: Král S. Klára Terjeszti a Posta Hirlapszolgálat Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlace, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo nám. ő. 6 Nyomja a Vychodoslovenské tlaciame z. p., Kosice. Előfizetési díj egész évre 156,— Kés Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítő. Kéziratokat nem őrzőnk meg és nem küldünk vissza. Vállalati hirdetések: Vydavatelstvo Obzor, inzertné oddelenie, Gorkého 13, VI. poschodie tel: 522-72, 815-85 Bratislava. Index . 492 11. ••• — A csehszlovákiai iskolaügy rendszerének egészében Ön vajon hogyan látja a nemzetiségi iskolák jelenlegi helyzetét? — Ezt a kérdést, véleményem szerint, csakis a valóságnak megfelelően érdemes értékelni, hiszen a nemzetiségi oktatásügy hazánkban nemcsak deklarált jog, hanem gyakorlati lehetőség is. Ennek az alkotmányos jognak értelmében mondjuk azt, hogy a nemzetiségi iskolahálózat a csehszlovák oktatásügyi rendszer szerves része, éspedig az óvodai neveléstől egészen a nemzetiségi pedagógusképzésig. Hazánkban ezért már évtizedek óta Kialakult hagyomány, hogy a szülő lényegében külső tényezőktől mentesen választja meg gyermeke számára a tanítási nyelvet. Az ö joga eldönteni: milyen tanítási nyelvű iskolába járatja gyermekét. És persze azt is, vajon saját tapasztalataira alapozva mennyire tud azonosulni azzal a gondolattal, hogy a gyermeke nemzetiségi iskolában tanul. Ez a kérdésfelvetés azért is lényeges, mert e tekintetben Szlovákia egyes kerületeiben eléggé eltérő a helyzet. Míg a Kelet-, illetve a Közép-szlovákiai kerületben a magyar nemzetiségű gyerekeknek mintegy ötven százaléka folytatja csak magyar nyel ven a tanulmányait, a Nyugat-szlovákiai kerületben viszont ugyanez az arány nyolcvan százalék fölött van. Erre az aránytalanságra az oktatásügyi minisztérium is felfigyelt, s ezért 1989-ben egy mélyreható elemzést készít a nemzetiségi iskolák szlovákiai hálózatának jelenlegi helyzetéről. — Eszerint a jö/öben talán arra is mód nyílik, hogy ismét gyarapodjék a nemzetiségi iskolák száma? — Meggyőződésem, hogy a magyar tanítási nyelvű iskolák jövője a szülők kezében van. Az erre vonatkozó előírások értelmében tizenöt szülő igénye alapján kell létesíteni óvodai vagy alapiskolai osztályt de hasonló a helyzet az egyéb iskolatípusok többségével is. Tehát: ha egy adott településen, ahol az elmúlt években például körzetesitettók az alapiskolát, ott a közeljövőben — a szülök indokolt kérése, illetve az iskola visszatelepítésének szervezési lehetőségei alapján — szinte probléma nélkül elérhető lesz, hogy újra megnyissák az úgynevezett „kisiskolákat". Ahol viszont megvan az iskola, ott az óvodai jelentkezési lapon, illetve az alapiskolába való beiratásnál közölheti a szülő, hogy a gyermeke számára magyar tanítási nyelvű osztályt kér. Ha egyazon iskolában tizenöt ilyen kérelem gyűlik össze, valós esélye van annak, hogy magyar osztály is nyílik. Jóleső érzéssel mondhatom el, hogy a sok tekintetben felemás tapasztalatokkal járó körzetesítés ellenére a nemzetiségi iskolákban a tanulók létszámának gyarapodásáról beszélhetünk. A számszerű adatok tanúsága szerint a hetvenes évek végén 47—48 ezer alapiskolás végezte tanulmányait magyar nyelven; a 86/87-es tanév statisztikája szerint a szlovákiai magyar tanítási nyelvű alapiskoláknak tavaly több mint 50 ezer diákja volt. Hasonló pozitívum, hogy változóban van a tanulók szociális összetétele. Az utóbbi esztendőkben egyre több értelmiségi szülő'járatja nemzetiségi iskolába gyermekét. — Az SZSZK Oktatásügyi Minisztériumának Nemzetiségi Osztálya, de személy szerint Ön is milyennek látja a magyar tanítási nyelvű iskolák színvonalát? — Túl egyszerűnek tartanám tételesen fogalmazva most jónak, rossznak, netán közepesnek mondani őket. Gondolom, ebben a tekintetben is a számok árulnak el a legtöbbet. Okvetlenül biztató jel például, hogy egyre több azoknak a nemzetiségi alapiskoláknak a száma, ahonnan a tanulók 45—50 százaléka érettségivel végződő szakközépiskolába jelentkezik, és az érdeklődők jelentős hányada be is kerül ezekbe az iskolákba. Hasonló pozitívum, hogy egyre gyarapszik Interjú Dr. FIBI SÁNDORRAL az SZSZK Oktatásügyi Minisztériuma Nemzetiségi Osztályának vezetőjével azoknak a magyar tanítási nyelvű gimnáziumoknak a száma, ahol a főiskolákra és az egyetemekre való jelentkezés aránya már szlovákiai szinten mozog. Sajnos, a korábbi években nem ez volt a bevált gyakorlat, hiszen voltak olyan gimnáziumaink, ahol az érettségizőknek csupán 20—40 százaléka kivánt tovább tanulni. Az örömteli tények között említendő az is, hogy minőségi javulás állt be a szlovák nyelv tanításában; és egyre több olyan versenyző kerül ki a magyar tanítási nyelvű iskolákból, akik a tantárgyolimpiákon országos sikereket érnek el. — Úgyhogy minden nagyon szép, nagyon jó, gond pedig egyetlen felhönyi sincs? — Ezt egy pillanatig sem szeretném állítani! Az egyes iskolák között igenis, vannak színvonalbeli különbségek, bár ez nemcsak a nemzetiségi iskolákban, hanem országos viszonylatban mutatkozó gond. Fontos feladat ezért, hogy mielőbb a jobb eredmények irányában hozzuk azonosabb szintre az iskolákat. Vonatkozik ez a tantestületek szakmai megerősítésére, illetve az eredményesebb oktatáshoz szükséges műszaki és tantermi 4 7-fa&cr&e* a magyar tanítási nyelvű iskolák jelenéről feltételek biztosítására is. Jó lenne kiküszöbölni azt is, hogy a pedagógusok jelentős hányada napjainkban még valamiféle hivatalnoki hozzáállást tanúsít a szülőkkel szemben. Ennek éppen fordítottját szeretnénk. Nevezetesen azt, hogy a tanítók keressék azokat az eszközöket és formákat, amelyekkel a szülőket is bevonhatják az iskola életébe. Még pontosabban fogalmazva: egyelőre kevés helyen tapasztaljuk az iskola közös irányítását. Sajnos, pedagógus es szülő között alig-alig esik szó az iskola, a család, a nevelés mindkét léire vonatkozó gondjairól Ami kötelezné a családot, de egyúttal az iskolát is figyelmeztetné a meglévő hiányosságokra. Persze, ahhoz, hogy az efféle kölcsönösség létrejöjjön, két dolog szükségeltetik. A pedagógusok részéről kezdeményezéssel elegy nyitottság, a szülők részéről pedig az, hogy ne csak valamiféle oktatógyárnak tekintsék az iskolát. — Milyen a magyar tanítási nyelvű iskolák tanulóinak pályaválasztási orientációja, illetve a felvételi vizsgákon mutatkozó erdményessé&? — Ez szinte iskolánként eltérő, bár vannak általánosítható tapasztalatok is. Például az, hogy alapiskoláinkban az utóbbi egy-két évben növekvő érdeklődés tapasztalható a gimnáziumok iránt; ez pedig majd azt eredményezheti, hogy a főiskolákra is még jobban felkészült diákok fognak jelentkezni. Szeretném azonban hangsúlyozni, hogy a magyar tanítási nyelvű iskolák diákjainak főiskolai és egyetemi helytállása jelenleg is kielégítő. Előfordul ugyan lemorzsolódás, de ezek az esetek rendre szubjektív okokra vezethetők vissza, nem pedig arra, hogy a nemzetiségi iskolák diákjai kisebb tudásszinttel érkeznének a felsőfokú tanintézetekbe. Ez utóbbit a jó tanulmányi eredményeket elérők és a sikeres karriert befutottak tízezrei bizonyítják. Ezzel szemben, őszintén szólva, nagyon rossz véleménnyel vagyok azokról a fiatalokról, akik a saját árnyékuktól is megijednek, és két-három héttel a főiskolai tanévnyitó után összecsomagolnak és hazautaznak ... — A társadalmi realitások és igények a műszaki pályák népszerűsítését forszírozzák. Véleménye szerint a magyar tanítási nyelvű iskolák diákjai között miért nem tapasztalni nagyobb érdeklődést ebben az irányban ? — Sajnos, az elmúlt tanév tapasztalatai is ezt bizonyították, hiszen a magyar nemzetiségű növendékek 43 százaléka egyetemi képzésre és csak 32 százaléka jelentkezett műszaki pályákra. Ennek egyik okát a műszaki értelmiség gyér anyagi megbecsülésében látom, egy másik ok pedig Dél-Szlovákia iparosításának struktúrája lehet. A friss mérnöki diplomával kinek-kinek Szlovákia olyan területein kell esetleg letelepednie, ahová sem családi, sem nyelvi, sem egyéb hagyományai nem kötik. Magyarán: az érvényesülés érdekében ott kell hagynia szűkebb pátriáját. Persze, érdemes azért figyelembe venni a realitásokat is. A műszaki főiskolákra való bejutás esélye elérheti akár a 90 százalékot is; míg ugyanez a remény, mondjuk, az orvosi vagy a jogi karon alig 20 százalékos! Örvendetes jelenség viszont, hogy újra növekvő érdeklődés tapasztalható a pedagóguspálya iránt. A jövő tanévben ehhez mérten alakul mind a nyitrai Pedagógiai Fakultáson, mind a bratislavai Komensky Egyetem Pedagógiai Fakultásán a magyar tagozatok újonnan felvett hallgatóinak létszáma. — Végezetül: mivel zárná társalgásunkat? — Hogy már most várom az új tanévet! Bízom benne, hogy a nemzetiségi iskolák életében már a közeljövő is egy sor pozitív változást hoz. MIKLÓSI PÉTER Fotó: Gyökeres György 2