A Hét 1988/2 (33. évfolyam, 27-52. szám)
1988-12-09 / 50. szám
viselo csoport aratta. Árulás, hit, szerelem és halál c. játékuk magával ragadta a közönséget; méltán nyerték el a verseny vándordíját. Történelmi játékuk a cseh huszitizmus korát elevenítette fel, a huszita gondolatok születésétől az első győzelmeken át az árulásig, s a sorsdöntő Lippai csatáig, amelyben a husziták megsemmisítő vereséget szenvedtek. Játékuk hőse az egyszerű középkori ember volt, aki azért állt be huszitának, mert hitt a jobb, szebb holnapban, de gyöngének bizonyult, hitén felülkerekedett zsákmányszerzö kapzsisága. A husziták vereséget szenvedtek, s a Halál lett az úr a csatamezőn; halottak, gazdátlan fegyverek borították a csatateret. A Grál és a Bretnýŕi csoport teljesítményét is megérdemelten övezte elismerés. Brnóban új fesztivál születésének lehettünk tanúi, amely a Helfštýn várának ostroma és a Rábí váraljai lovagi játékok — immár hagyományos — rendezvényéhez kapcsolódott. K. HRUBÝ A szerző felvételei ••• Cseri László falunézö sétára invitál. A mindössze 37 esztendős szalmaszöke, gyérülö üstökű fiatalemberrel széltében-hosszában többször bebarangoljuk a kicsinyke tele pülést. A helyi nemzeti bizottság elnöke büszkén mutatja be szülőfaluját. Kelenye (Kleňany) őszi veröfényben fürdik. ~y Eltűntek a hajdani zsúpfedeles vályog viskók — mondja az ifjú polgármester örömmel —, takaros portáinkon zömmel új vagy felújított épületek, családi házak sorakoznak Az apró, hegyhátra épült település számára 1944 karácsonyának másnapján ért véget a második világháború: a falucskát ugyanis ban léptünk fel környékbeli régi magyar népdalokból összeállított műsorunkkal, ám legutóbb már beneveztünk a Tavaszi szél... versenyébe is. A kerületi döntőben ezüstminősítést szereztünk. Sajnos, az iskolával együtt — kesereg a szimpatikus fiatalaszszony — a kultúra is elköltözött falunkból. Nincs, aki előadásokat szervezzen, rendezzen. Még szerencse, hogy új kultúrtermünkbe eljönnek a műkedvelő színjátszó csoportokon kívül a hivatásos tájoló együttesek is. — Persze — veti közbe Cseri László —, nem csupán danolásznak nőszervezetünk tagjai, hisz a közhasznú társadalmi munkákból is kiveszik a részüket. Rájuk mindig lehet számítani. Bárcsak a fiatalokról, a sziszesekről is elmondhatnám ugyanezt... A falun keresztül kanyargó nevenincs patak vizét nem is látni a derékig érő bozóttól. — Bizony — vakarja meg kísérőm a feje búbját —, legközelebbi feladatunk a meder kitisztítása kell, hogy legyen. Szúnyognevelö a patak, s lassan már megtelik szeméttel. Nekem csak fura dolog, a helybéliek számára viszont bosszúság a javából: szombatonként egyáltalán nem járnak autóbuszok a községbe. Sőt, vasárnap is csupán egyetlen járat ejti útjába a községet. Minderre azt hiszem, az se lehet érdemleges magyarázat, hogy Kelenye a Nagykürtösi járás egyik legtávolabbi szöglete. Az új ravatalozó mellett visz el az utunk. Az egyik udvarban fiatalasszony ruhákat tereget. — Ide jöttem férjhez — pihen meg egy pillanatra —, s tetszik a falu. Békés, csendes község, s az emberek barátságosak. — A kiutalható hét telek közül négyen már el is kezdődött az építkezés — örül az elnök —, régen földbirtokosok uralták mezsgyéinket, és az emberek Morvaországba és Budapestre is eljártak dolgozni. Ma már faluja közelében marad, aki teheti. A lakosok az alapvető élelmiszereket vegyesboltunkban maradéktalanul megvásárolhatják. Zöldségboltra viszont szüksége lenne a falunak. S nem ártana az utakat is újraaszfaltozni. .. Egykoron Kelenyéhez tartozott a közeli Ehrenfeld-puszta meg a Rákos nevű major is. Az első iskola 1800 őszén nyílott a faluban. Jó ideig persze a 9—12 éves gyerekek csak télviz idején tanulhatták a betűvetés tudományát, tavasztól őszig ugyanis kenyérkereső napszámba kellett járniuk. Több szülöttére módfelett büszke a falu. Az ebek harmincadjára jutott uradalmi kastélyépületet pár esztendeje leromboltatta a földműves-szövetkezet. Begyalogolunk egy tenyérnyi, apróházas, szűk utcácskába is. Itt még gémeskút adja a vizet. Átellenben viszont már emeletes ház terpeszkedik. A fejlődés megállíthatatlan. ZOLCZER LÁSZLÓ A szerző felvételei FALU A déli busz ma pontosan érkezett 44 esztendővel ezelőtt, december 26-án szabadították fel, 14 napig tartó véres har cok árán a szovjet csapatok. Aztán teltek-múltak a hetek, hónapok, s kezdtek behegedni a háború okozta sebek És elkezdődött a békés építömunka: 1951 ben például lelkes, ám többnyire vagyonta lan, nincstelen 11 taggal, 60 hektárnyi területen a földműves-szövetkezet is megalakult Cseri Lászlóval, a helyi nemzeti bizottság közelmúltban emelt többcélú épületében a múltidéző vaskos falukrónikába is belelapoz tunk. A Hunt nemzetség birtokát képező közsé get, olvastam Forgács János krónikavezetö nyugdíjas tanító szépírású sorait, egy 1259 bői ránk maradt birtoklevél még Kelemen néven említi. Később Kelenára, majd pedig Kelenyenre módosult a helység neve, de az 1402-böl származó írásos emlék már Kele nyeként emlegeti a falucskát. Kelenye a Nagykürtösi (Veľký Krtíš) és a Lévai (Levice) járás délnyugati határközsége, sőt a falu kerülethatár és nyelvhatár is egyúttal. A hegyvonulat védő karéjában meghúzódó települést erdők szegélyezik, s mindössze 500 hektár művelésre alkalmas területet mondhat a magáénak. Sokhektáros nagygazda soha nem élt a községben, a századfordulón 62 nincstelen-földtelen családot tartottak számon. Az elmúlt hetven esztendő alatt, 1918 óta alig változott a község lélekszáma, ám ma már a 162 ház mindegyike korszerűsített, modem épület; sőt 101 új lakás is épült a régi, lebontott házikók helyére. Nyolcvan lakásban van vízvezeték, 32 portán központi fűtés biztosítja a meleget, a garázsokban pedig 55 a személyautók száma. A lakosok az ipolybalogi (Balog nad Ipľom) földműves-szövetkezetben, vagy a környékbeli városokban: Ipolyságon (Šahy) és Nagykürtösön dolgoznak, s naponta ingáznak munkahelyükre. Szintúgy az ipolynyéki (Vinica) magyar tanítási nyelvű alapiskolában tanuló gyerekek is. Jelenleg 16 pöttöm gyermek látogatja a családi házból átalakított helyi óvodát. A déli harangszó már újfent az utcán ér bennünket. Az éppen befutó autóbuszról táskákkal felpakolt emberek kászálódnak le. — A kelenyeiek — jegyzi meg Cseri László — igyekvő, spórolós emberek, bár nem sajnálják maguktól a jót, a szépet. Mostanra már elköltöztek vagy kihaltak a hírhedt, falucsúfító bicskások is, már nem is fordul elő késelés, rendbontás, verekedés. Az elnököt becsülik, tisztelik, s szíves szóval üdvözlik a lakosok. Bárkivel találkoztunk. — Lacihoz — súgta meg Kovács Irén néni — a fogadóórákon túl is, bármikor be lehet csengetni mindenkinek volt hozzá néhány keresetlen, kedves mondata. A főtéren példának okáért az 59 éves Kovács Irén asszony állította meg. — Módfelett örülök — súgta meg később a boltba igyekvő néni —, hogy Laci került a tanács élére. Mindig készséges, s a fogadóórákon kívül is szívesen segít. A községi kerekes kútnál formaruhás postásnö meri a vizet. — Reggel óta talpalok, hát megszomjaztam — szól mosolyogva Velební Mária —, ez ideig, közel tíz esztendőn át, a hat kilométernyire lévő Nagyfaluról (Veľká Ves nad Ipľom), gyalogszerrel vagy stoppal hordtam haza a postát. És sokáig mindössze 900 koronát kaptam havonta a munkámért. Pedig rengeteg a küldemény mindennap, és sok újságra is előfizetnek az emberek. Napilapunkon kívül a Hét, a Barátnő és a Nö a legnépszerűbb olvasmány, de számos magyarországi sajtótermékre is előfizetnek a polgárok. Velebni Mária örökmozgó asszony; a nőszervezet agilis elnöke, újabban képviselő is. Egyébként a lányok, asszonyok érdekegyesülete a legeredményesebb a tömegszervez'etek közül. Az egyre népszerűbb és sikeresebb éneklőcsoportjuk munkáját Lóska Tiborné, a hnb tisztviselője irányítja. Természetesen őt is felkerestük. — Tizennégy tagot számláló együttesünk ezerkilencszáznyolcvanban alakult — újságolta a kerti pádon —, s többnyire idősebb nőkből áll. Eleinte csak a szomszédos falvak-A HEGYHÁTON 5
