A Hét 1988/2 (33. évfolyam, 27-52. szám)
1988-12-23 / 52. szám
KÖVETKEZŐ SZÁMUNK TARTALMÁBÓL Keszeli Ferenc: VIRÁGÜNNEP (Tízéves a Tátika) Szántó György: EGY HETILAP, AMELY HIÁNYCIKK Gál Sándor cikksorozatának első része iskolaügyünk helyzetéről Ozogány Ernő: ÚJ MŰSOR A LÁTHATÁRON P. Zachara: KAUKÁZUS KERTJE Gágyor József: NÉPI GYERMEKJÁTÉKOK ÉS MONDÓKÁK (Új néprajzi sorozatunk) Címlapunkon D. Havran felvétele A Csemadok Központi Bizottságának képes hetilapja. Szerkesztőség: 815 44 Bratislava, Obchodná 7. Telefon: 332-865 Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában. 815 85 Bratislava, ul. Čsl. armády 35 Főszerkesztő: Strasser György Telefon: 332—9.19 Főszerkesztő-helyettesek: Ozsvald Árpád és Balázs Béla Telefon: 332-864 Grafikai szerkesztő: Krá! S. Klára Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlače, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo nám. č. 6 Nyomja a Východoslovenské tlačiarne, z. p., Košice. Előfizetési díj egész évre 156,— Kčs Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítő. Kéziratokat nem őrzőnk meg és nem küldünk vissza. Vállalati hirdetések: Vydavateľstvo (Ä zor, inzertné oddelenie, Gorkého 13, VI. poschodie tel: 522-72, 815-85 Bratislava. Index: 492 11. KOVÁCS TIBOR cimbalomművész — Négyen vagytok testvérek — zenészek mind a négyen. Ez aligha lehet véletlen. — Nem véletlen, mert a családon belül — szülők, gyerekek — mind igy akartuk, s ez szerencsésen egybe is esett apánk mindenkori álmával, hogy a négy gyerekével muzsikáljon együtt, egy zenekarban. Azt hiszem, nem vagyok elfogult, ha azt állítom róla, hogy jobb muzsikus a jellegzetes falusi cigányzenésznél. Gyerekkorában zeneiskolát is végzett, az első abszolvensek közé tartozott. Őseink egyébként mindkét ágon jó falusi cigányzenészek voltak, egészen a dédapákig visszamenőleg, illetve addig, ameddig az emlékezet ér. Hagyomány volt, a családunkban nem lehetett nem muzsikálni, és nem is kellett senkit kényszeríteni arra, hogy hangszert vegyen a kezébe. Természetes volt, mint a lélegzetvétel... — Akkor vegyük sorba a négy Kovács testvért... — Gusztáv bátyám a Csehszlovák Rádió népi zenekarának bőgőse. Miklós a Szlovák (Filharmónia hegedűse, aki miután hét esztendeig a világhírű Szlovák Kamarazenekarral járta a világot, jelenleg a Kanáriszigeteken hegedül, ahová kétéves szerződés köti. Edit húgom is évekig hegedült a rádió népi zenekarában, jelenleg a nagyma - gyári zeneiskolában tanít. Jómagam a Csehszlovák Rádió szimfonikus zenekarának vagyok a brácsása, egyben helyettes szólamvezetője is. Egyébként én is a közelmúltban tértem haza családostól a Kanári-szigetekről. Csodálatos két esztendő volt. Nemcsak azért, mert csodálatos a kiima, a táj, az emberek, hanem mert a két év nagyobbik felét a családom is velem tölthette, ahol aztán én is, feleségem is — de kivált a gyerekek — megtanultunk spanyolul, s ennek igen örülünk. Mostanában viszont aggódni kezdek, hogy a könnyen ránk ragadt spanyol nyelvtudás könnyen le is kophat rólunk, hiszen idehaza, s a Duna utcai magyar iskolában a gyerekek természetesen magyarul beszélnek, egymáshoz sem szólnak spanyolul. Ez persze örvendetes is valahol. hiszen az anyanyelvhez való elemi ragaszkodás nyilvánul meg bennük ilyenformán, de azért nagyon szeretném, ha a spanyol nyelvtudást is megőrizhetnénk. Gyakorolni kéne, de nemrég jöttünk haza, lubickolunk a nyelvben. ÉLETUTAK — A Kanári-szigeteken kívül még igen sokfelé jártál, ha nem tévedek. — Igen. A rádió szimfonikus zenekarával jártam korábban Spanyolországban, az NSZK-ban többször is, aztán Franciaországban, Ausztriában nem egyszer. A Lúčnicával ott voltam a moszkvai VIT-en, d,e elvittek egy kéthónapos turnéra az Egyesült Államokba is. A reneszánsz zenét játszó Musica Etemával — melynek alapító tagja vagyok — voltam Mexikóban. Kubában, Lengyelországban, Belgiumban, a Szovjetunióban, Olaszországban ... — Nets sorold, mert utazás, világlátás ügyében irigy vagyok. Beszéljünk inkább arról, hogyan alakult az életed azután, hogy Nagymegyeren (Ča/ovoj megkaptad az érettségi bizonyítványodat — Leérettségiztem tehát. Konzervatóriumba készültem, de akkor jött ki az a törvény, mely szerint nem lehet valakinek két középiskolája. így aztán egyenesen a Zeneművészeti Főiskolára jelentkeztem, ahová fel is vettek. 1976-ban diplomáztam, majd rögtön ezt követően kétéves ösztöndíjjal Budapestre küldött a főiskola, ahol elvégeztem egy igen jó mesterkurzust, ami óriási repertoárbővitést jelentett, mert a két év során semmi mással nem kellett foglalkoznom, csak a brácsával. Idehaza a jeles Albrecht János volt a tanárom, Budapesten Lukács Pál és Tóth Zoltán. A két év letelt, hazajöttem, és másnap megnősültem. Feleségem, a szintén nagymegyeri Beke Anikó ugyancsak a házasságkötésünk előtti napon fejezte be a konzervatóriumot. Zongoraszakon végzett. Mindketten igen lázasan, igen szerelmesen vártuk a napot, hogy összeházasodhassunk. Ezt követően egy évig civilként, a következő évben pedig besorozott katonaként a katonai művészegyüttesben zenéltem. Ezalatt megszülettek a gyerekek. Eszter most negyedikes, Tibor másodikos. 80-ban leszereltem és pályázat útján azonnal a rádió szimfonikus zenekarába kerültem, ahol egy év múltán, ugyancsak pályázat útján, lettem helyettes szólamvezető. — És a Lúčnica ? A Musica Etema ? Ráadásul tudom, hogy az Ifjú Szivekben is mindig muzsikáltál... — Ezek a főállás melletti muzsikálások rendkívül fontosak, mert nemcsak az életemet, hanem a zenei tudásomat, gyakorlatomat is szélesítik, új emberekkel, új közösségekkel lehetek általuk gazdagabb. A közelmúltban például a kitűnő Varsányi-parasztzenekarral voltunk egy hosszabb hazai turnén, ami szintén nagy élmény volt. Kitűnő zenészek, teljesen hitelesen művelik a parasztzenét. Úgy vélem, magyar zenei nyelvterületen a legjobbak közül valók. Pályám során nagyon sok nevelőhangversenyt adtunk az Ifjú Szivekkel — ezek is szép, hasznos élményei az életemnek. — Nem fárasztó? — Nem. A zene abszolút mértékben örömforrás nekem. A teljesség megkísérlésének egyetlen lehetősége. Már gyerekkoromban is sokat muzsikáltam, apám zenekarában meghalt a brácsás, és kölyökfejjel én foglaltam el a helyét. Minden hétvége foglalt volt. Mégsem fárasztott, legfeljebb az alvás hiányzott. De kitűnő iskola volt ám! — Fentebb cimbalomművésznek tituláltalak. de eddig csakis a brácsásról esett szó. — Igen. Ebből diplomáztam, ez a hangszerem a rádiózenekarban, de annak ellenére, hogy nagyon szeretem, igazi érzelmeim mégis a cimbalomhoz kötnek. Nemcsak azért, mert a brácsa, mint kisérőhangszer kétségtelenül másodrendű, mig a cimbalom szólóhangszer, illetve az lehet, ha úgy játszanak rajta. A cimbalom a zenei teljesség, a totális önmegvalósítás eszköze a szememben. Tudott dolog, hogy azon a zenei nyelvterületen, ahol a cimbalom honos — többnyire és sokáig csakis népi, vagy cigányzenekarok éltek a cimbalommal. Rácz Aladár után aztán minden megváltozott. Kiderült, hogy a cimbalom önálló hangverseny-hangszerként is megállja a helyét, sőt. Hát ez izgat engem mindenekfölött. — Úgy tudom, pályád legnagyobb teljesítményei kapcsolódnak a cimbalomhoz — Van benne igazság, de inkább azt mondanám, hogy pályám további teljesítményeit feltételezi a cimbalom ... — Ez azt jelenti, hogy hangszert készül váltani? — Szó sincs róla. Én a két alaphangszeremen még jónéhány hangszert a rajongásig szeretek, azt is mondhatnám, élni sem tudnék nélkülük, de a cimbalom az más. Bármennyire is szeretem, soha nem gyakoriok vele. Még fellépés előtt sem. Melléülök és megváltozik a világ — körülöttem is, bennem is. Bennem a harmónia rögződik ugyanis, nem elsősorban a melódia. A rádió szimfonikus zenekara mellett a rádió népi zenekarának cimbalomszólístája is vagyok. Amikor tanultam, nemhogy a főiskolán, de még a konzervatóriumban sem volt cimbalomszak. Ma már van, de sajnos még elég távol vagyunk attól, hogy ez a hangszer megkapja azt a rangot, ami megilleti. De azért azt sem mondhatnám, hogy nem hódit a cimbalom. 1981 -ben a világ 36 rádióadójának népzenei hangfelvétel versenyén födijat nyertem cimbalommal, amit nemcsak a saját sikeremnek, hanem a hangszer sikerének is minősíthetek. Ugyanitt két előadói díjat is nyertem. Sajnos, mégsem mondható az, hogy annyi igény lenne mondjuk egy cimbalomhangversenyre, amennyi teljesítmény belőlem kikívánkozik. De nem vagyok türelmetlen, hiszen ami eddig történt, az korántsem minősíthető kevésnek. — Értsem úgy, hogy egyszer a cimbalom utolérheti a zongorát? — Miért ne. Szó sincs persze a két hangszer közti versengésről, csak éppen a másságról van szó. Természetesen kevés klasszikus müvet írtak cimbalomra, de egyre több a jó átirat, Bachtól Scarlattiig ... — Utolsó kérdés: gyakori távoHéteid során, amikor megjelenik benned a honvágy, ennek a honvágynak mi az objektuma? A szlovák főváros, ahol élsz vagy Nagymegyer, ahol felnőttél, ahol a szüleid élnek, ahová tudom, gyakran hazajársz? — Nagyon szeretek a fővárosban élni. De a haza az mindig Nagymegyer. RESZELI FERENC 2
