A Hét 1988/2 (33. évfolyam, 27-52. szám)
1988-08-05 / 32. szám
sok Oláh György szervezésében. Az Egyetértés Vegyeskar kórusmozgalmunk élenjárói közé tartozik. Az idén eddig hat alkalommal léptek közönség elé, rangos rendezvényeken. A színjátszó csoport nehézségekkel küszködik. Bencsik Imre Kölcsönlakás című vígjátékával készültek a Jókai Napokra, de az egyik főszereplő nem sokkal a bemutató előtt megbetegedett, s így nem vehettek részt a fesztiválon. Aktívan tevékenykedik a Komáromi Képzőművészek Köre. A kör tagjainak munkáiból hagyományosan kiállítást rendeznek a Jókai Napok alkalmából. Ez évben Tisztelet a XXV. Jókai Napoknak címmel mutatták be műveiket. A közönség diját ezúttal S. Fekete Zoltán nyerte. Az énekkarhoz hasonlóan a képzőművészek is felvették a kapcsolatot az NDK-beli Weissenfelsszel, az ottani képzőművészeti körrel. A honismereti kör áprilisban kirándulást szervezett Budapestre, a Magyar Nemzeti Múzeumban megrendezett Az első kínai császár cseréphadserege című kiállításra. A kör fő tevékenységét az év második felében fejti ki, amikor is számos kirándulást terveznek. Az idén is nagy sikere volt a gyermek társastáncversenynek, melyet a Csemadok Érsekújvári (Nové Zámky) Alapszervezetével és a Komáromi Kulturális Központtal közösen rendeztek meg. Kép és szöveg: Sztrecskó Rudolf Princz Sándor ünnepi beszéde A vilkei gyerekek A Palóc tánccsoport JÁRÁSI DAL- ÉS TÁNCÜNNEPÉLY Az idén XXV. alkalommal rendezték meg a Losonci (Lučenec) Járás Dal- és Táncünnepélyt Vilkén (Veliká nad Ipľom). A szép jubileumra színvonalas műsort állítottak öszsze a rendezők, amelynek bemutatására az egyre szebb környezetű szabadtéri színpadon került sor. Az ünnepélyen részt vett a Csemadok KB küldöttsége Sidó Zoltánnak, a Csemadok KB elnökének a vezetésével. Ott volt továbbá Klimentová Viera, az SZKP Losonci Járási Bizottságának ideológiai titkára, valamint a járás kulturális és népművelési osztályának vezetői Korrtriš Pavol és Miloš Jezný. A baráti Rétsági járás küldöttségét Német János vezette. Sajnos, az időjárás nem nagyon kedvezett az ünnepélynek. Ennek ellenére megtelt a nézőtér, s akik eljöttek a műsor végét elmosó eső ellenére is szép élménnyel tértek haza. Az ünnepélyt először a vilkei gyerekek köszöntötték, akik gyermekjátékokat mutattak be. Princ Sándor, a Csemadok JB titkárának ünnepi megnyitója előtt a füleki férfi és női énekkar lépett fel. Karczag Mária Kulcsár Tibor Gyökerek c. versét szavalta el. A műsor fő részében művészeti együttesek és szólisták léptek fel. A pedagógiai iskola éneklő csoportja utón a jelenleg újra dolgozni kezdő fülekpüspöki Palóc tánccsoport mutatta be műsorát, melyben vasvári verbunkot, gömöri leánytáncot valamint mezöföldi kanásztáncot és ugróst adtak elő. A szlovák Kokavan tánccsoport jellegzetes szlovák dalokból és táncokból állította össze műsorát. A fülekpüspöki éneklőcsoport népdalai után a ragyolci tánccsoport lépett a színpadra. Fellépésük közben Kovács Katalin népdalokat énekelt és a sídi női éneklőcsoport is bemutatott egy népdalcsokrot. A műsornak ezt a részét a Rétsági járásból érkezett nógrádsápi csoport fellépése zárta. Szlovák leánytáncot, magyar fiútáncot és a májusfa állítását mutatták be. Szabó Pálné nógrádsápi népdalokat énekelt. A színpad mellett felállított könyvsátorban a könyvbarátok is találhattak vásárolnivalót a legújabb kiadványokból. A dal- és táncünnepély jubileumi évében is folytatta szép hagyományát. Hozzájárult a nemzeti és nemzetiségi kultúra ápolásához, alkalmat adva a csoportok munkájának megismerésére, hagyományaink, néprajzi és kulturális értékeink — közös kincsünk megőrzésére. Kép és szöveg: Puntigán József AZ ANYANYELV SZERETETE A csehszlovákiai magyar gyermek vers- és prózamondók hagyományos központi seregszemléjén, a XIII. Duna Menti Tavaszon adta hírül egyik napilapunk országnak-világnak: a prózamondók versenyének I. kategóriájában a csábi (Öebovce) Diós László szerepelt a legeredményesebben — a szerény fiú a rangos értékmérőn az első helyen végzett. A csábi alapiskola magyar tagozatán ma már csupán (vagy már ismét?) 59 gyerek tanul. Anyanyelvre Balázs Éva magyar-szlovák szakos tanítónő oktatja a maroknyi gyerekcsapatot. És a lelkes pedagógus készíti fel immáron jónéhány esztendeje a lányokat és fiúkat a vers- és prózamondó versenyekre is. — Ezerkilencszázhetven óta tanítok Csábon — magyarázza a tanítónő egyre fényesebbre sikeredő bizonyítványát —, s tizenhárom esztendeje csiszolgatom kis védenceim szavaló- vagy prózamondó tudományát. Nem könnyű a dolgom, hisz — a kis létszám miatt — az első évfolyamtól összevont osztályokban tanulnak a gyerekek. A körzeti iskola tanulói azonban szívesen mondanak verset, örömmel adnak elő prózát. Az idén épp az iskola maroknyi magyar részlegének válogatottja ért el legjobb eredményeket a szép szó járási ünnepén. — Tanulóim — jegyzi meg Balázs tanítónő —- a kerületi seregszemlén is becsülettel helytálltak, a hagyományokhoz méltóan képviselték az alapiskolát: ketten ugyanis elsők lettek, egy pajtás pedig a második helyet érdemelte ki. A pionírok már az előző évek során is értek el rangos eredményeket a különböző anyanyelvi vetélkedőkön. Az első igazi átütő siker Tóth József nevéhez fűződik. Jóska 1980-tól három ízben is a II. helyen végzett az országos verseny döntőjében. — Tóth József — jegyzi meg Balázs Éva — a rajongásig szerette a verseket, imádott szavalni. Tulajdonképpen az ö remek szereplései révén ismerhette meg az ország egész magyarlakta vidéke a csábi iskolát. Persze, akadtak méltó követői mindig: a prózamondó Tóth Éva vagy Nozdroviczky Katalin többek között. Szerencsére a pedagógustársaim is segítenek, egyedül ugyanis aligha győzném a munkát. De Csala László csapatvezető is szívesen áldoz szabadidejéből az anyanyelv pallérozására. Milan Koštiaľ igazgató nagyra értékeli az igyekezetünket, messzemenőkig támogatja, s elismeri a munkámat. Egyébként a járásszékhelyről ingázom, versenyek előtt bizony rendszerint késő este járok csak haza. Ám nem sajnálom a tanítványaim felkészítésére fordított időt, fáradságot. Anyanyelvűnk őrzése, ápolása, csiszolása, művelése szívügyem. — Ma is sokszor eszembe jutnak édesapám egykori szavai — fátyolosodik el a tanítónő hangja —: „Tisztelj, becsülj minden nemzetet" okítgatott bennünket, gyermekeit, „de körömszakadtodig ragaszkodj az anyanyelvedhez, s azt a világ összes kincséért se bocsásd áruba, mert hitvány ember az, aki tudatosan eltékozolja a legdrágább szülői örökséget, anyanyelve tovább örökítését. A magyar tagozat tanulói — s erre nagyon büszke a pedagógus — szinte kivétel nélkül örömmel indulnának az irodalmi versenyeken. S a szép írott szó szeretetét az alapiskola padjait elhagyva is megőrzik. Érdemes megismerkedni Diós Lászlóval, aki a központi seregszemlén tovább öregbítette iskolája jó hírnevét. — Leginkább prózát szeretek mondani — jelenti ki a mosolygós képű fiúcska —, előadás közben játszani lehet a szavakkal. Már óvodás koromban is szoktam különböző műsorokban szerepelgetni. Tavaly, amikor a — Minálunk — tudtam meg Balázs tanítónőtől — az anyanyelv ápolása, a szép szó Diós László, az újdonsült országos győztes A jövő ígéretei közé tartozik mindenképpen Zatyko Szilvia János vitézből feleltem, Balázs tanító néni megjegyezte: „Laci, nem lenne kedved prózamondó versenyen is bemutatkozni?" Azonnal igennel válaszoltam: „Boldogan, de kérem, tessék segíteni nekem." Első nekibuzdulásomban verset akartam mondani, de hamar kiderült, a prózamondáshoz sokkal tehetségesebb vagyok. Amikor a járási döntőről hazaérve elújságoltam, hogy az első helyen végeztem, nagyon meglepődött mindenki. Büszke vagyok rád, jelentette ki apu, anyu könnyes szemmel megcsókolt, nagymama meg székre huppant az álmélkodástót. — Legyünk igazságosak — veszi át a szót ismét Balázs tanítónő —, Lacin kívül is sok a tehetséges előadó minálunk. Különben mostanság már a lányom is velem jár a vers- és prózamondó próbákra és odahaza, játék helyett is szaval, meg prózát mond, s a tükör előtt gyakorol. A legjobbak között mindenképpen szólni kell még a nagyon rátermett Zatyko Szilviáról is. Szilvia színjeles tanuló, a csapattanács tisztségviselője. — Hozzám is a prózamondás áll közelebb — tudom meg a nyurga lánytól —, esténként fel szoktam olvasni különböző írásokat a szüleimnek. A könyvek a legjobb barátaim. A versenyekre a szüleim is el szoktak kísérni. S, ha jól szerepelek, együtt örülnek velem. — Az iskola falai között — jegyzem még föl a fiatal, ügybuzgó pedagógus szavait — az anyanyelv ápolása tanító és diák számára egyaránt állandó feladat. Kép és szöveg: Zolczer László előadása állandó feladat
