A Hét 1988/2 (33. évfolyam, 27-52. szám)
1988-07-22 / 30. szám
< INNEN ONNAN Jé ý * ■ v- „ r * fm Maria Schell és Otto Wilhelm Fischer az ötvenes és hatvanas évek legkereset tebb film-szerelmespárjának számítottak, egyebek között az Álmodó száj, az Egy szerelmes naplója. Amíg mellettem vagy. Napóleon, Az óriáskerék című filmben játszottak együtt. Legutóbb 1977-ben forgattak közös filmet, a Tearózsákat. 0. W. Fischer utána visszavonult a szerepléstől s már-már úgy látszott, soha többé nem lép felvevőgép elé. Maria Schell, a régi partnernő azonban nem nyugodott: egy évtizedes elvonultság után kicsalogatta luganói kertjéből és villájából a közben irodalommal és tudományokkal foglalkozó színészt. Új filmjük címe: A luganói ősz. Otto Wilhelmnek tehát nem kellett messzire mennie, hogy a forgatás színhelyére jusson. (A képen a hatvanegy éves Maria Schell és a hetvenkét éves 0. W. Fischer a Luganói ősz forgatásán.) Napjainkban mutatják be nálunk is a Halál ideje című kubaikolumbiai koprodukcióban készült filmet. A filmben a kubai vidéki élet bemutatása kerül előtérbe mégpedig egy börtönből szabadult gyilkos társadalmi beilleszkedési problémáin keresztül. KÖNYV John Braine: Hogyan írjunk regényt Az 1986-ban elhunyt John Braine könyve az Európa Könyvkiadó gondozásában jelent meg. A szerző sikeres regényíró volt. Hely a tetőn c. regényét meg is filmesitették. így tehát érdeklődve láttam hozzá a könyv elolvasásához. És sem olvasóként, sem pedig gyakorló Íróként nem csalódtam benne. A vékonyka könyv valóban a regényírás alapfogásait, a „hogyan írjunk és hogyan szerkeszszünk akárcsak egy jelentéktelennek tűnő epizódot vagy párbeszédet is" — a műhelymunka lehetőségeit mutatja be a kezdő íróknak. Jómagam közel száz jó tanácsot jegyeztem le. És döbbenten vettem észre azt a négy vagy öt súlyos hibát, amely eddig meggátolt abban, hogy az olvashatóságon túl sikeres prózát írjak. Braine a könyv kezdetén kihangsúlyozza, hogy egy formabontástól mentes, hagyományosan realisztikus regényben minden elmondható. És semmi sincs, amit az író a hagyományok keretein belül nem tudna közölni. Figyelmezteti a szerzőket, hogy csakis abból a társadalmi közegből merítsék regényeik témáját, amelyet jól ismernek. Hiszen az olvasó nem fejezi ki háláját az ún. plusz munkáért. Habzsolva, mégis alapossággal olvastam Braine könyvét. Merítve belőle tapasztalatot és hitet az elkövetkező évekre. De nemcsak leendő vagy már gyakorló írók olvashatják nagy gyönyörűséggel Braine munkáját, hanem az olvasók is — akik ezáltal közelebb juthatnak a regények, a szépirodalmi müvek megértéséhez. Vajkai Miklós Jékely Zoltán: Elefánt-szerelem Jékely Zoltán, Áprily Lajos fia, a Nyugat harmadik nemzedékével indult, olyan tehetségekkel, mint Weöres Sándor, Hajnal Anna, Radnóti Miklós, Rónay György, Vas István, Kálnoky László és mások. Nagy nemzedék volt az övék is, széles látókörű, művelt és fölöttébb tehetséges csoport, amely ma már a magyar lira egyik fényes vonulatát képviseli. Sok művészapa tehertételt jelentett fia számára, Jékelynél természetes volt, hogy édesapja nagynevű költő. Nemcsak az apafiúi viszony volt jó közöttük, hanem a baráti és költőtársi viszony is. Sokat tanultak egymástól, sok irodalmi kérdést megvitattak. Jékely szülővárosában, Nagyenyeden és Kolozsvárott végezte iskoláit, majd Budapestre való költözésük után francia-művészettörténet szakon végzett. Első kötete, az Éjszakák 23 éves korában, 1936-ban jelent meg. Versei, elbeszélései, esszéi a Nyugatban. a Válaszban, a Szép Szóban és az Erdélyi Helikonban jelentek meg, de más lapok is szívesen hozták írásait. Költői tehetsége egyre inkább kibontakozott, megőrizve azokat a jegyeket, amelyek Jékelyt megkülönböztette költötársaitól. Ifjúsága idején, 1935-ben a Széchényi Könyvtárban dolgozott, később sokat utazott a nyugati országokban, ahol mindent magába szívott, ami szépség és kultúra. 1939-ben megkapta a legrangosabb magyar irodalmi kitüntetést, a Baumgarten-díjat. Életútját regények, elbeszélések, versek kísérik, sok műve még várja a megjelentetést. Jékely Zoltán születésének, illetve halálának évfordulójára jelent meg a Kozmosz gyöngyszemek sorozatában válogatott verseinek gyűjteménye, az Elefánt-szerelem. A könyvet barátja, költészetének jó ismerője. Lengyel Balázs szerkesztette. A könyv utószavát is ő írta, többek között megállapítva: „Egy nagy költő járt közöttünk, aki páratlan tehetséggel tárta elénk borzolt idegzete látomását a létezés ősi törvényeiről. Arról, ami emberi, nemzeti mivoltunkban bennünket is determinál... Tudjuk ugyan, hogy remek költő, eredeti költő, de hogy a reménység és a kétes jövő között imbolygó embernek sorsfeltáró nagy éneket szólaltatott meg, nemzeti művészetet hozott létre, csak most veszszük számba igazán." Könyvét olvasva egy tiszta lélek sóhaját hallja az ember, akinek lelke átívelt a léten, s könnyei gyöngyszemét versekben hagyta örökül.-Dénes-HALLOTTUK OLVASTUK LÁTTUK jellegű produkciókat illeti, a kiéhezett rockrajongók igazi csemegét kaptak! Mi pedig, akik kritikusabb szemlélői vagyunk az eseményeknek csak annyit tudunk ehhez hozzáfűzni, hogy hamisan éneklő énekesekből (sajnos) itthon is találunk eleget... Koller Sándor FILM KIÁLLÍTÁS Gyalogolni jó? A Queen Budapesten Hazai filmszínházainkban ez ideig ritkán láthattunk popkoncertekről készült filmeket, most viszont úgy látszik megtört a jég. A Dolgozók Nyári Filmfesztiválja keretében Szlovákia mozijaiban műsorra tűzték Sándor Pál magyar rendező az angol QUEEN együttes budapesti koncertfellépéséröl forgatott filmjét. A két síkban „futó" film kitűnő elgondolás és rendezői ötlet alapján válhatott Európa-hírűvé, míg a Queen legénysége keményen dolgozik a színpadon, a nézők megismerkednek a tagok hétköznapi arcával is, amikor talán nincsen smink és nincsenek vakító, vibráló reflektorok. Teljes egyszerűségében, mégis pontosan kidolgozott koncepció szerint vált át a koncertkép szinte észrevétlenül, törés nélkül, a hétköznapi Budapest képére, ahol már nagy ovációval fogadják az együttest a Duna partján, hajózhatunk velük néhány másodpercig ezen a nagy folyón, elkísérhetjük őket pár filmkocka erejéig szórakozásaik helyszíneire, szem- és fültanúi lehetünk furcsa vagy meghökkentő reagálásaiknak. Természetesen ettől a filmtől senki se várjon koncerthangulatot, a filmvásznon lejátszódó jelenetek ugyanis korántsem tekinthetők azonosnak az élő koncertfellépéssel (egy moziteremböl hiányoznak a jó koncerthez szükséges kellékek: hibátlanul működő fényeffektusok, megfelelő hangerő, s maga a közönség között kialakult atmoszféra). Talán épp ennek köszönhető, hogy olyan részletekre is oda tudunk figyelni, melyeket mint a koncert nézői nehezen vettünk volna észre. Akkoriban már szó volt arról, hogy a koncertet megelőző agitáció túlhaladta a produkció valódi nagyságát, s hogy Freddie Mercury a magasabb hangokat alig-alig vagy egyáltalán nem tudta kiénekelni, azt elsősorban felkészületlenségnek (nem pedig a felhörpintett magyar pálinka hatásának) tulajdonítom. Avagy a csapat énekese kevesebb lelkesedéssel készült erre a budapesti koncertre, mint ahogy azt a lelkes közönség megérdemelte volna; ennek a levét a mozi közönsége a mai napig hörpintgeti még — mintegy büntetésként, hiszen több dalon keresztül kénytelen végighallgatni a főszereplő erőlködéseit, illetve kínosan el-elcsukló énekhangját. Az Európa-szerte bemutatott magyar filmet ennek ellenére mindenütt lelkesen fogadta a közönség, s ez alól hazánk sem kivétel (a premier óta ugyanis teltház előtt játsszák). A szakembereink véleménye szerint ugyanis valamelyest sikerült betapasztani azt a tátongó űrt, ami a nálunk lezajló ilyen Gyalogolni nagyon jó. Mindezt nem én találtam ki, és nem egyedül állítom. Nagyon sokan elmondták már a múltban, és mondják mostanában is. Jó néhány évtizede Móricz Zsigmond a magyar irodalom klasszikusa egyik kötetének is azt a címet adta, hogy „Gyalogolni jó". Arról, hogy gyalogolni mennyire jó, sok szép dokumentum látható Kassán (Košice) a Kelet-szlovákiai Múzeumban, A kassai szervezett turizmus száz éve címmel megrendezett időszaki kiállításon. A múzeum, valamint a Csehszlovák Testnevelési Szövetség Városi Bizottsága és a helyi turisztikai szakkör által szervezett kiállítás fényképekkel és a turisztikához kapcsolódó különféle dokumentumokkal ad átfogó képet a százéves kassai szervezett turizmusról és meggyőzően bizonyítja: gyalogolni nagyon jó, a mozgás napi szükséglet, a testet edzeni, a betegségeket megelőzni elsősorban egészséges életmóddal, rendszeres testneveléssel, sporttal lehet és kell. A kassai kiállítás — és valamennyi hozzá hasonló bemutató — azért érdemel megkülönböztetett figyelmet, mert egyre nyilvánvalóbb, hogy automatizált korunkban nemcsak a felnőttek többségének nem megfelelő az életmódja, hanem a fiatalok nagy része sem él korszerűen, illetve nem fordít elegendő időt mozgásra, sportolásra, a test ápolására. Mindennek az a következménye, hogy a fiatalok többsége fizikailag gyenge, a nagyobb erőnlétet igénylő munkát csak nehezen viseli el. Napjainkban a szabadidő célszerű kihasználása iránt támasztott igények erőteljesen megnövekedtek. Korunk emberének — legyen akár idősebb, akár fiatal — olyan szabadidőtevékenységet kellene folytatnia, amely nemcsak szellemi, hanem fizikai erejét is igénybe veszi. Szlovákiában a testnevelésre és a sportra fordított összegek célszerű felhasználásának eredményeképpen minden városban és nagyobb községben kedvezőek a feltételek a testnevelés fejlesztésére. A kedvező feltételeket és a lehetőségeket sajnos egyelőre nem mindenütt használják ki megfelelően. A tömegsport fejlesztése és az egészséges életmód kialakítása érdekében (történjék az akár egyszerű turisztika formájában) minden vonalon előbbre kellene lépni. A Kassán látható említett kiállítás jól szemlélteti, hogy mindez lehetséges. Csupán akarni kell. Ha mást nem, legalább gyalogolni. De ezt sokat és rendszeresen. Balázs Béla 9
