A Hét 1988/2 (33. évfolyam, 27-52. szám)

1988-12-16 / 51. szám

492 11 A szerkesztőség felkért, hogy az ásvá­nyokat bemutató sorozat végeztével én, mint az ásványok tulajdonosa röviden meséljem el a kedves olvasóknak, ho­gyan tettem szert erre a gyűjteményre. Elöljáróban engedjék meg, hogy néhány mondatot magamról is szóljak. 1946- ban Trutnovban születtem. Choceňban jártam általános iskolába, Vysoké Mý­­toban gimnáziumba. Főiskolai tanulmá­nyaimat Hradec Královéban, a Pedagó­giai Fakultás természetrajz-földrajz szakán végeztem. Már diákkoromban az ásványtani és a geológiai részlegen sürögtem-forogtam, s a Hradec Králo­­vé-i Kerületi Pionír- és Ifjúsági Házban elvállaltam az ásványtani szakosztály vezetését. Mintegy 15—20 középisko­lás kapcsolódott be a szakosztály mun­kájába; havonta egy alkalommal össze­jöttünk, hogy a terepen dolgozhassunk. Általában péntek este megismerked­tünk azzal a lelőhellyel, ahol szombaton éš vasárnap gyűjtöttünk. A tavaszi szünidőben is felkerestünk egy-egy le­lőhelyet, nyáron pedig közösen részt vettünk a fiatal természettudósok tábo­rozásain, amelyeket Besztercebánya (Banská Bystrica) közelében minden esztendőben megrendeznek. Ezek kö­zül a fiatalok közül sokan később a prágai Károly Egyetem Természettudo­mányi Karán geológiát és ásványtant tanultak vagy az ostravai Bányászati Főiskolán, esetleg más hazai vagy kül­földi főiskolán folytatták tanulmá­nyaikat. Egyébként a mi szakosztályunk volt az országban az első, amely ás­ványbörzét szervezett az ásványgyüjtők számára. Én természetesen nemcsak a szak­osztály rendszeres összejövetelein, ha­nem minden adandó alkalommal az ásványok gyűjtésével, megfigyelésével és rendszerezésével foglalkoztam, így nyugodtam állíthatom: ez a tevékeny­ség a vesszőparipám lett. A nyári szüni­dőben pl. olykor 3—4 hetet is a terepen töltöttem. Elsősorban azokat a helyeket kerestem fel, ahol bányák működtek, mivel leginkább az érctelérek ásványai érdekeltek. Sajnos, az engedély beszer­zése nem ment mindig simán, sőt néha nem is engedélyezték, hogy itt vagy ott kutassak. Általában biztonsági okokra hivatkozva tagadták meg az engedély megadását, ami végeredményben ért­hető, de sokszor előfordult az is, hogy a hivatal egyszerűen packázott velem. Főiskolai tanulmányaim befejezése után visszatértem szűkebb pátriámba. Bekapcsolódtam az Óriáshegység (Krkonoše) ásványi lelőhelyeinek felújí­tásába. Legkedvesebb és a legtöbb ás­ványt szolgáltató lelőhelyem az Óriás bánya (Obh dűl) lett. Itt fedeztem fel az Óriáshegységen addig ismeretlen pum­pe/lyitet [Ca2Al3Si30,i(0H)3], amelynek olyan szép példányai találhatók itt, amelyeknek sehol a világon nincs pár­juk. Néhány évvel később ugyanitt meg­leltem a prehnitet [Ca2AI2Si3Oi0(OH)2] is, mégpedig nemcsak a gyakoribb sárga és sárgászöld változatát, hanem a ritka rózsaszínű változatot is. Az Óriáshegy­ség további lelőhelyei közül a Fekete bányát (Černý dúl) is kedvelem. Itt réz- arzeniclet tartalmazó ásványokra és fet mésezüstre bukkantam. Rokytnice nad Jizerouban egyebek között krizokollá\ [CuSi03. nH20], hemimorfitoX [Zn4(OH)2Si207. H20] és az izlandi pátta\ vetekedő víztiszta kalcitot (CaC03) is találtam. 1965 óta rendszeresen gyűjtök szlo­vákiai lelőhelyeken is, mindenekelőtt Besztercebánya környékén. Nagyon jól ismerem Spania Dolina (Úrvölgy) és Lubietová környékét, ahol sok másodla­gos réz-, ólom- és cinkásvány található. Ha időm engedi, természetesen szíve­sen felkeresek más lelőhelyeket is. Jár­tam már Selmecbányán (B. Štiavnica), Körmöcbányán (Kremnica), Smolník­­ban, Bazinban (Pezinok) és Perneken is. Jelenleg Jiöinben élek és egy közeli faluban, Kopidlnoban tanítok az általá­nos iskolában. Három gyermekem van, s ezért már kevesebb időm jut a terep­munkára, de a szlovákiai gyüjtöutakról azért nem mondtam le. Hogy a hosszú téli esték se menjenek veszendőbe, be­szereztem egy fűrészgépet és egy kö­szörűt: achátokat szeletelek és csiszo­lok. Tulajdonképpen két ásványgyüjtemé­­nyem van. Az egyikben a világ különbö­ző helyeiről származó ásványok találha­tók, amelyeket ásványrendszertanilag csoportosítottam. Ez a kollekció mint­egy 400 ásványfajt és 1 100 egyedet számlál. Természetesen a külföldről származó ásványokat nem magam gyűjtöttem, hanem csere vagy vásárlás útján jutottam hozzájuk. A másik gyűj­teményemben a legérdekesebb cseh­szlovákiai lelőhelyekről származó ásvá­nyokat helyeztem el a lelőhelyek szerint csoportosítva. Ebben a kollekcióban is több mint 1 000 darab ásvány találha­tó. Sokan kérdezték már tőlem, hogyan fogjanak hozzá az ásványok gyűjtésé­hez. Erre nem könnyű válaszolni, hiszen az ásványok lelőhelyei ma már többnyi­re olyan helyeken találhatók, amelyeket a Természetvédelmi Hivatal védetté nyilvánított és ezért nem lehet őket felkeresni. Ezek az intézkedések talán indokoltak, de egyúttal megakadályoz­zák azt is, hogy azok, akiket őszintén érdekei a természet, az ásványok világa, közvetlenül is megismerhessék azt. MIROSLAV ZEMAN

Next

/
Oldalképek
Tartalom