A Hét 1988/2 (33. évfolyam, 27-52. szám)
1988-12-16 / 51. szám
Mutatja a levél piszkozatát, amit november végén a férjével együtt írtak a női klinika docensének: „Kedves Docens úr! Kimondhatatlanul hálásak vagyunk Önnek, hiszen a kisfiúnk nagy-nagy örömünkre szépen fejlődik. Megelégedettséget, boldogságot ad nekünk. És ahogy múlnak a hónapok, egyre jobban erősödik bennünk a vágy egy másik gyermek után. Kérjük a Docens urat, értesítsen, lehetséges-e ez, fölkereshetjük-e ez ügyben?" Irénnek és férjének, több mint tíz esztendei házasság után, ez lesz az első karácsonya — hármasban. 3. Egyről kettőre jutni Horváthék örömmel fogadják a vendéget, mert újabban egyre ritkábban mozdulnak ki a lakásból. Kényelmes, sokat próbált karosszékben mutatnak helyet: fakó karfái viszontagságos évekről árulkodnak; a rugói pedig arról, hogy ebben a családban virgonc gyerekek vannak. Most is csapatnyi indián módjára tör elő mindkettő, ezúttal málnaszörpöt kérve. Horváth Ferenc és felesége, Vilma tizenkét évvel ezelőtt, a szakközépiskolában ismerkedett meg egymással. Diákszerelem ért házassággá, amikor anyakönywezetö elé járultak. Más megoldás híján a lány szüleihez költöztek. — Közös volt a konyha, a fürdőszoba, meg ami ezzel jár — mondja Vilma, majd hozzáfűzi: — Szinte minden négyzetcentimétert belaktunk. Szüleim az egyik szobában, az öcsém a másikban, mi pedig az első gyerekkel a harmadikban. Még abban a lakásban éltünk, amikor másodszor is állapotos lettem... Még nem is voltunk házasok, amikor Ferivel elhatároztuk, hogy mi nem fogunk egykét nevelni. — Nem bánták meg elhatározásukat? A fiatalasszony homloka elfelhösödik. Amikor újra megszólal, érezni a hangján, hogy frissen ériéit töprengés, eredményeit tudatja: — Amikor már a második gyerekünk is megvolt és mi még mindig a szüleimnél laktunk, egy kicsit megrémültem. Kevés volt a hely, elborított a sok gond. Akkor is segített a férjem, de a teher nagyja az anya vállát nyomja. De ahogy szaporodott a gyerekekkel az öröm, újra felerősödött bennünk az óhaj a nagy család után. Most, hogy már saját lakásunk van, rövidesen megérkezik a harmadik is. A két fiú mellé talán egy kislány. — Másfél éve kaptuk, azaz vehettük ezt a szövetkezeti lakást — veszi át a szót Horváth Ferenc. — Végső soron ez volt a perdöntő. A körülményeink egy csapásra megváltoztak, így most örömmel várjuk a harmadikat. A fiatal családfő, aki még innen van a harmincon, kérés nélkül kezd a bővebb magyarázatba. Szavai határozottak, hangsúlya erélyes. — Láthatja, egyelőre csak félig-meddig vagyunk berendezkedve. Egyszerűen nem telik mindenre egy csapásra. De talán nem is baj, hiszen a közös gond szorosabbra fonja két felnőtt kapcsolatát. Különben is türelem és találékonyság dolga minden. — Mit ért ezen? Mérlegelnünk kellett nekünk is. Vagy gyerekeket akarunk fiatalon, amíg türelmünk is van a felnevelésükhöz; avagy előbb a berendezés, a szórakozás és az effélék. Mi az előbbi mellett maradtunk. Szépen, lassan jutunk egyről kettőre. Az élet nem lóverseny. — És mi a találékonyság szerepe? — Hogy nem szabad mindenért pénzt adni. Vettünk hát deszkákat, és a gyerekszobába én készítettem el a bútort. Bolti minta szerint. Sokat lehet spórolni, ha az ember okosan, ésszerűen gazdálkodik. — Sok lemondással jár a nagy család? Mert a három gyerek ma már annak számit... — A harmadik még nincs itt, de már most is tekintettel kell lennünk egymás igényeire. Persze, ez járhat lemondással is, de mindent pótol, hogy élet, nyüzsgés van az ember körül. Hogy jó hazajönni, hogy van kikért vállalni a dolgok nehezét. — Két gyerek után nem tartogathat sok meglepetést a harmadik, hiszen tudjuk, mire kell készülnünk — mosolyodik el Vilma. — Ráadásul egy sor holmi maradt a nagyobbakról. — Hogyan fogadták az ismerősök az új családtag érkezésének hírét? — Sokak első kérdése az volt, hogy „véletlen"-e ...? — ráncolja össze a homlokát az asszony. — Még ma is természetellenesnek érzem ezt a feltételezést, elvégre felnőtt emberek vagyunk, tudjuk hogy mit akarunk. Való igaz, kevesebbet tudunk moziba járni, szórakozni menni, és a pénzt is meg kell fogni, de ... nem lehet elmondani, milyen érzés az, amikor a harmadik is megmozdul!... Ha minden simán megy, karácsony és újév között meg is születik. MIKLÓSI PETER Illusztráció: Král S. Klára A negyvenéves I Negyven éve, 1948. december 15-én jelent meg az Új Szó első száma. A lap a második világháború okozta szomorú élményekkel terhes időszak után indult. A sokáig hiányolt és — a nagyon várt anyanyelvi sajtó, a csehszlovákiai magyaroknak fényt, reménysugarat és rendkívül nagy örömet jelentett. Az Új Szó — mivel a szervezőknek a háborúban és a háborút követő években elszenvedett sebek miatt nem volt kire és mire támaszkodnia — azzal a szándékkal kezdte munkáját, hogy munkatársait új szerkesztöi-írói emberanyagból építi ki, és új szellemet visz a csehszlovákiai magyarok körébe. Ennek érdekében már első számaiban írásra ösztökélő felhívásokat jelentetett meg. Diószegen (Sládkovičovo) 1949. május 17 -én nyílt meg az első magyar tanítási nyelvű pártiskola. A megnyitón Lőrincz Gyula, az Új Szó akkori főszerkesztője tartott ünnepi beszédet és egyebek között ott is elmondta: „Az Új Szó csak akkor válhat igazán a dolgozók lapjává, ha hasábjain a munkás, a paraszt és a haladó értelmiségi kifejezésre juttatja elképzeléseit." Az ösztönzés nem maradt pusztába kiáltó szó. Az olvasók köréből egyre többen küldtek a lapnak cikkeket, tudósításokat, beszámolókat: jelentkeztek munkatársnak, levelezőnek. Az Új Szó az induláskor kitűzött célt így hamar elérte. Egykori levelezői, tudósítói közül többen hivatásos íróvá, szerkesztővé, újságíróvá váltak. A szerkesztőségnek az írásra ösztönző igyekezete termékenyítöen hatott a csehszlovákiai magyar irodalomra is. A „harmadvirágzás-hoz" sok tekintetben az Új Szó biztosította a talajt, és a levelezők végezték el a ; mélyszántást. Az Új Szó szerepéről és a csehszlovákiai magyar újságírás- I ról és irodalomról az utóbbi években már sok (különböző I előjelű) minősítés hangzott el és jelent meg nyomtatásban, í Csanda Sándor egyik nyilatkozatában így vélekedett: „Ha az ff első Csehszlovák Köztársaság magyar lapjaihoz, például a ’ Magyar Naphoz vagy a Magyar Újsághoz hasonlítom az Új I Szót, azonnal szembetűnik, mennyivel sematikusabb és szín- I telenebb, kevésbé eredeti azokénál... A magam részéről í elsősorban a kulturális és irodalmi alkotások, jelenségek I értékelését tartom gyengének ... Nem alakult ki a lapban í egy szakszerű és magasabb színvonalú irodalomkritika, I színházkritika ..." Néhány éve elmarasztalólag nyilatkozott Duba Gyula is. így írt: „Vannak ismert újságíróink, de I nincsenek olyan képzett közíróink, akik országos (vagy akár ; világpolitikai) kérdésekről önálló hozzáállással, egyénien és emellett magas publicisztikai színvonalon tudnának írni... A I mi újságírásunk nem folyó, mely kíváncsian és megállítatha- I tatlanul folyik az új tájak felé, hanem tó, melynek nyugodt felszínét nem könnyű és nem is érdemes felkavarni." Az egymástól gyakran eltérő nézeteket hangoztatok abban azonosak, hogy a csehszlovákiai magyar irodalom számára Íj 1958-ig, az Irodalmi Szemle megindulásáig a csehszlovákiai 'y magyar újságok és folyóiratok — mindenekelőtt az Új Szó és I az Új Szó kiadványai — jelentették a közlési lehetőséget, a I „köznyilvánosságot". így a csehszlovákiai magyar írás felsza\ badulás utáni élete és az Új Szó elválaszthatatlanok. Az Új Szó talán nem ért el olyan sikert, mint amelyet ; kedvezőbb körülmények között, több szakértelemmel elérhej tett volna. Ha azonban figyelembe vesszük, hogy honnan j indult, milyen talajon és kikkel kellett végeznie az alapozást, i akkor nyugodtan állíthatjuk: az Új Szó a „harmadvirágzás" š kezdetekor heroikus munkát végzett, jelentős művet alkotott, i; A lap már a kezdéskor hivatásának érezte, hogy Csehszlová- i kia Kommunista Pártja és Csehszlovákia Kommunista Pártja l irányelvének a szellemében mozgósítsa a magyar nemzetisé• gü dolgozókat az országépítö feladatok teljesítésére. Kötelességének tartotta azt is, hogy az újság nyújtotta lehetősé; gekkel rendszeres népmüvelödést, széleskörű politikai felvi; lágosítást végezzen. Már röviddel a megjelenését követő években többek között vitát indított a csehszlovákiai magyar i irodalomról, a könyvkiadásról, a fiatalság problémáiról, a l szlovák nyelv megtanulásának a szükségességéről, a csehszlovákiai magyar tanítási nyelvű iskolák színvonaláról, a i különféle kulturális együttesek műsorpolitikájáról, nem utol. sósorban a proletár nemzetköziség és a szocialista hazafiság : lényegéről, valamint a nemzetiségi kérdés lenini szellemben j történő megoldásáról. Az Új Szó ma is arra törekszik, hogy eleget tegyen a megnövekedett igényeknek és állandóan I tökéletesítse színvonalát. Az átalakítást: a gazdasági és a ! politikai élet mechanizmusa tökéletesítésére irányuló igyekezetét elkötelezetten támogatja. VM.AO PltOlCTAltJAI, ■OYIIOljfTCKI ÚJ SZÚ AZLOVAJOA KOMBI««TMAAKTJA KWAOUTI «ZOTTAAOAIIAK HAHWJ» Rendszeresen foglalkozik a fontosabb ideológiai, politikai, | gazdasági és kulturális kérdésekkel. Népszerűsíti a haladó ŕ munkamódszereket, segíti a dolgozók alkotó tevékenységét, I harcol az egyenlősdiség ellen, a munkához és a szocialista t tulajdonhoz való viszony helyes kialakításáért. Olvasói előtt jj feltárja a nemzetközi feszültség forrásait, támogatja a békés egymás mellett élés lenini politikáját. Állandóan és bőven í! foglalkozik a vidéki kulturális élettel, a csehszlovákiai magya- I rok körében végzett népműveléssel, a Csemadok tevékeny- I ségével. A párt és a kormány határozataira gyorsan reagál, a lényeges időszerű kérdésekről kommentárokat, elemző és vezércikkeket közöl. Kiemelt feladatának tekinti a csehszlo- : vákiai nemzetek és nemzetiségek közötti barátság ápolását, a Szovjetunióhoz és a többi szocialista országhoz fűződő > kapcsolatok szilárdítását, a proletár nemzetköziségre és a szocialista hazafiságra nevelést. Az utóbbival kap- I csolatban többször leszögezte, hogy a szocialista hazafi- 8 ság gondolatát a csehszlovákiai magyarok körében azért is f fontos ápolni, mert a kiéleződött ideológiai küzdelem során : mind a belső, mind a külső ellenfél a burzsoázia leghatáso- ;f sabb fegyverével, a nacionalizmussal próbálja megbontani I népeink egységét és testvéri barátságát. A csehszlovákiai § magyarok hazafisága nem nyilvánulhat meg a melldöngető : magyarkodásban. A csehszlovákiai magyar dolgozók szoci- 1 alista hazafisága cselekvő hazafiság. Azt jelenti, hogy telje- I sítjük állampolgári kötelezettségeinket, védjük a munkásosz- I tály és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság érdekét, az ország nemzeteivel és nemzetiségeivel egységben építjük a : szocialista társadalmat. A válságos időszak, az 1968—69-es év nacionalista hulláma az Új Szó kollektíváját sem hagyta érintetlenül. A lap szerkesztői közül néhányan visszaéltek újságírói hivatásukkal, eszmeileg helytelen cikkeket írtak, az ellenforradalom törek- % véseit támogató lapszámokat szerkesztettek. Ellenforradalmi ■ jellegű különkiadást is megjelentettek. A nehézségeket azon- B ban az Új Szó józanul gondolkodó kollektívája hamar leküzdötte, és visszaállította a lap tekintélyét, pártos szellemét. Össztevékenységét mérlegelve különösen jelentős érdé- V mének tekinthető, hogy rendszeresen ír a haladó hagyomá- p nyokról, a munkásmozgalom örökségéről. Az 1961 derekán közölt cikksorozatában például elsőnek tárta fel átfogó igénnyel azt a harcot, amelyet a második világháború előtt és alatt a dél-szlovákiai magyar nemzetiségű kommunisták vívtak az elnyomók és a fasizmus ellen. Értékes adatokkal és sok új ténnyel gazdagította a szlovák nemzeti felkelésről szóló irodalmat is. Eddig ismeretlen adatokat és számos értékes dokumentumot hozott nyilvánosságra a kommunista sajtó és a CSKP megalakításának 50. és 60. évfordulója tiszteletére rendezett ankét és más akciók alkalmából közzétett írásaiban, közleményeiben. Az Új Szó jó fordításban a Rudé Právoval és a Pravdával egyidőben jelenteti meg a CSKP KB és az SZLKP KB üléseinek az anyagait és más fontos párt és állami dokumen- I tumokat. Függetlenül attól, hogy 1958 óta már szaklap, az Irodalmi Szemle is megjelenik, az Új Szó a csehszlovákiai magyar Írók és az irodalom ügyét továbbra is a magáénak érzi és támogatja. A „harmadvirágzás'' számára ma éppúgy, sőt mennyiségileg még nagyobb mértékben biztosítja a talajt, mint biztosította a múltban, a „harmadvirágzás" % kezdetekor. Az Új Szó népszerűségéről sokat mond az a puszta tény is, hogy még a hatvanas években átlag csupán 58 ezer példányban jelent meg, jelenleg a hétköznapi számai 95 ezer, a vasárnapi számai több mint százezer példányszámban kerül- > nek az olvasóhoz. De úgy látszik, hogy a jelenlegi példányszám is kevés. Az olvasók gyakran árra panaszkodnak, hogy az újságárusoknál az Új Szó „hiánycikk". A negyvenéves Új Szó gazdag tapasztalatokkal rendelkezik és ma már erős bázist mondhat magáénak: mintegy 70 belső munkatárssal (szerkesztővel, újságíróval), és több száz külső munkatárssal, levelezővel, tudósítóval dolgozik. Az SZLKP Központi Bizottsága Titkársága sajtóosztályának következetes elvi irányítása, az erős munkatársi hálózat, valamint az olvasóknak az Új Szó iránt tanúsított egyre nagyobb érdeklődése ösztönzést és lehetőséget nyújt ah- v hoz, hogy az Új Szó egyre jobban teljesítse hivatását. Balázs Béla 13
