A Hét 1988/2 (33. évfolyam, 27-52. szám)
1988-12-16 / 51. szám
teherautóval, esetleg gépfürésszel lopják, sőt amolyan „hivatalos" papírt is szereznek hozzá, nehogy szállítás közben fennakadás legyen, ha leinti őket a rendőr. Mert az a fenyő, amit karácsony előtt a városi játszótereken árusítanak, az ugyebár nem fenyő, söprű csupán — a népnyelv szerint. Mégis kitermelik, szállítják, árulják, aztán teherautószám viszik a szemétre az ünnepek után, de olykor a január végét is megvárják vele, elvégre télen nem kell a játszótér a gyerekeknek, mert ilyenkor odahaza játszanak a karácsonyfa alatt — plüssmackóval, villanyvonattal, videóval. Ki mivel — gyereke válogatja. A szaloncukrot pedig már meg sem eszik ... Megszokjuk lassacskán, hogy a békesség és a szeretet ünnepe önmaga fonákjává válik. Persze, mindezt nem könnyű beismerni, hiszen az ünnep tiszteletet parancsoló áhítata igencsak megregulázza a szemléletünket, mely hétköznapibb napokon is hajlamos a szépítésre. Jó lenne persze, ha mindezt némi malícia nélkül tudnánk szemlélni, mert hogy a malidéban van némi potenciális veszély, a közömbösség ve-' szélye, mely közömbösséggel a műanyag fenyő ugyanúgy szemléletbeli normává válhat, mint az, hogy formás fenyőt csak lopni, vagy tolvajoktól vásárolni lehet, alkatrészt, gyerekcipőt, tartóstejet, csapbetétet pedig csak szerezni — persze a pult alól. S mert a nemcsak karácsonykor hajszolt hanem folyamatosan keresett hiánycikkek listája a fenti felsorolásban korántsem teljes, azért kárpótlásul álljon itt egy másik felsorolás: banán, ananász, mangó, kivi, puha mandarin és kemény kókuszdió... az egyik az Amazonas mellöl, a másik Új-Zélandból, s ilyenkor karácsony előtt még csak nem is kell érte sorba állni. Pedig én „szívesen" állnék sorba, ha besorakozhatnék alkatrészért, gyerekcipőért, tartóstejért, de még akár egy húszfilléres csapbetétért is „szívesen" sorakoznék. Mert ha nem is vérzik, de fáj a szívem az oktalanul elcsöpögött ivóvíz milliónyi köbméteréért, meg egyebekért. Ez az enyhe szívfájdalom pedig olyan tünetekkel jár, hogy pír önti el az arcomat, mintha én lennék felelős egy ilyen prózai apróság hiányáért, mint amilyen a csaptömítő gyűrű. Valahol persze felelős vagyok, mert itt élek, itt hárulnak rám olyan társadalmi feladatok, mint annak buzgó, nyilvános felemlegetése is, hogy sok mindent jobb lenne jobban csinálni. Alkatrészt, gyerekcipőt és persze karácsonyfát is. Mert az ájtatosságtól a szépítés buzgalmától még a szeretet ünnepét is megkísérti a veszély, hogy csak annak látszik, ami lenni szeretne. Ezért nem voltam fentebb ájtatos. KESZELI FERENC Fotó: a szerző Fotó: F. Rakovský 1 ^-.rjrrrrrr i Kószálok a tiszta havon, csupa gyöngyvirág a szivem. Kék-csillagos éj. ragyogón, sok ezer mécslánggal izén. Árny ül. 'vagy a fény, utamon? Kakas éneket vagy a szél? Hinném, hogy a parlagokon hattyúsereg ül. nem a tél. IN Kószálok a tiszta havon Szép vagy. te fehér sivatag! Fagytól melegül ma a vér. Testemre szorítalak, hókeblű nyír. te pucér. Jeges álmot lát a vadon, s a pihés tarló de vidám! Ölelésre csukódna karom remegő füzek sudarán. Weöres Sándor fordítása 5
