A Hét 1988/2 (33. évfolyam, 27-52. szám)
1988-12-16 / 51. szám
AZ ELSŐ SZÁMÚ KÖVETELMÉNY Jó érzéssel hallom, olvasom — s írom le, hogy mezőgazdaságunk a népgazdaság legszilárdabb, legmegbízhatóbb ágazata. Nem kétséges, hogy ehhez jelentős mértékben hozzájárult a tudomány és a műszaki fejlő dés eredményeinek alkalmazása a mezőgaz dasági termelésben, ám a jó eredmények hátterében nem lehet nem látni, érezni az első számú tényezőt, az embert, akinek dön tő szerepe van abban, hogy az ország asztalára kellő mennyiségben jó minőségű élelmiszer, gyümölcs, zöldség kerüljön ... Itt azonban van egy bökkenő. Az előállított, kitermelt alapanyag nem kerül mindig megfelelő minőségben, elvárt időpontban, igényelt menynyiségben a boltokba, illetve a fent említett jelképes asztalra. Vegyük például a kenyér kérdését. Számomra megfejthetetlen rejtély, miért ingadozik naponta a hatalmas, túlgépesített sütödékben előállított termékek minősége, míg viszont a kis pékségek általam jónéhány esetben személyesen is ismert mestereinek „keze alól" mindig ugyanolyan minőségű — és mindig ízletes, finom! — kenyér kerül a vásárlóhoz. Hiszen egyforma segédlevéllel rendelkeznek, ugyanolyan lisztet, élesztőt használnak... Még bonyolultabb a helyzet a húskészítmények és konzervek minősége körül. Némi szellemeskedéssel azt is mondhatnánk, hogy a doboz olyan páncélzat, amely eltakarja a vásárló elöl, amit vásárol, mert egyébként nem nyitná ki a pénztárcáját. Csakhát itt nincs helye a viccelődésnek! Évek hosszú során át kerülnek az üzletek polcaira olyan készételkonzervek, amelyekről évek óta tudjuk, hogy eladhatatlanok. A vásárló gyakran tapasztalhat lényeges minőségi eltérést egyes szalámi-, kolbász-, disznósajtféléknél, nem is beszélve a virsli-fajtákról, amelyek szétmixelt tölteléke főzéskor egyszer buborékszik, másszor habzik aszerint, ki milyen „innovációt" vitt a massza keverésébe. Egy évvel ezelőtt az élelmiszerek minősége ellenőrzésében komoly változás történt. Az erre hivatott köztársasági felügyeletektől az ellenőrzés feladatát a vállalati szervek vették át, s a köztársasági felügyeletek csak „szuperellenörzéseket" végeztek. Munkájuk „eredményességéről" elég sokat elárul az is, hogy kilenc hónap leforgása alatt az élelmiszeripari vállalatokat 138 ezer koronával bírságolták, egyéni kihágások kapcsán 69 830 Kcs-t „vasaltak be". Mindezt az áru minőségének védelmében tették. Nem egy esetben azonban előfordult, hogy az ellenőrök jelenléte idejében helyreállt a rend, de amint elmenőben átlépték a vállalat küszöbét, visszaállt a régi „rend". Az ellenőrzések tapasztalatainak összegzése során az is kiderült, hogy ahol a szervező-irányító munka színvonala megfelel a követelményeknek, és az igényeknek megfelelően működik a párt- és a szakszervezet, ahol érvényesítik a brigádrendszerü javadal mazást és harcolnak a munkafolyamatban a névtelenség bújócskája ellen, ott nincsenek nagyobb problémák. Az is kiderült, hogy a belső ellenőrök számos esetben az egyes vezetők önös érdekeinek kiszolgálói, az ő szájuk íze szerint végzik felelősséggel járó munkájukat. Ez a tanulság is értékes, és figyelmeztető. Az ellátás terén az átépítés jelen időszakában az áru minősége első számú követelmény. Ennek feltétele a jó minőségű alapanyagok mellett a becsületes munka a legnagyobb Ellenőr: a vásárló igényeinek kielégítése. PETRIK JÓZSEF u Bajkonurban november 26-án startolt a Szojuz TM 7 űrhajó, fedélzetén a szovjet—francia űrhármassa! Felvételünkön a legénység (balról): Jean- Loup Chrétien, Alekszandr Volkov és Szergej Krikaljov. Indulásuk előtt fogadta őket Francois Mitterrand francia államfő is, aki munkalátogatáson tartózkodott Moszkvában. MSSZWUANTÓ NOVEMBER '88 Vasil Biľak, a CSKP KB Elnökségeitek tagja, a KB titkára az NSZEP KB meghívására a Német Demokratikus Köztársaságba utazott. A kétnapos látogatás során eszme-SZERDA 23 cserét folytatott a CSKP XVII és az NSZEP XI kongresszusán jóváhagyott külpolitikai határozatok végrehajtásáról. A magyar parlament ülésén Grósz Károlyt felmentették a minisztertanács elnökének tisztségéből es CSÜTÖRTÖK 24 Németh Miklóst, az MSZMP KB PB tagját, a KB titkárát választottak meg a kormány új elnökének. Mihail Gorbacsovnak, az SZKP KB főtitkárának, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége elnö-PENTEK 25 kének a meghívására a Szovjetunióba látogatott Francois Mitterrand francia államfő. Varsóban megkezdődött 33 európai ország, valamint az Egyesült Államok és Kanada parlamenti elnökeinek háromnapos konferenciája. Wojciech Jaruzelski kö-SZOMBAT 26 szöntöjében rámutatott arra, hogy nagy jelentőseget tulajdonit a közös európai ház megteremtésének. Az Egyesült Államok nem ad beutazási vízumot Jasszer Arafatnak, a PFSZ elnökének, aki december 1-jén mondott volna be-VASARNAP 27 szédet az ENSZ-ben. Ezt tártál mázzá az a nyilatkozat, amelyet George Shultz amerikai külügyminiszter hozott nyilvánosságra. Nyugat- és Dél-Bejrút elővárosaiban folytatódtak a tűzharcok a két egymással szemben álló síita szervezet, az Amal és a Hezbollah tagjai között. A sziriai rendfenn 28 tartó egységek szigorított biztonsági intézkedésekkel próbáltak véget vetni a fegyveres összetűzéseknek. Moszkvában a Kremlben a Szövetségi Tanács és a Nemzetiségi Tanács együttes ülésével megkezdődött a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának 12., rendkívüli ülésszaka, A küldöttek áttekintik 29 az államépítés területét érintő politikai reformintézkedéseket, megvitatják az alkotmánymódosításról valamint a nepi képviselők választásáról szóló törvény tervezetet. /tűdbe* OfoojŐí E mostani levélben illő volna, hogy a békéről, a meghitt családi fészek melegéről, az emberek egymás iránti figyelmességéről mondjak valami meghatóit, egy divatos szóval élve: nosztalgiázzak. Régi karácsonyi történeteket idézzek fel, amelyeket Jókai. Mikszáth, Móra, Gárdonyi könyveiből gyermekkoromban olvastam. Olyan dolgokat, amelyeket magam is átéltem. Még ma is érzem a fenyőfa illatát és az első narancs izét, hallom a sztaniolpapir zörgését, melyet édesanyám vagdalt egyenlő darabokra, hogy a kockacukrot belecsavarja. Valahonnan messziről a kis csengettyű éles hangja is fülembe visszhangzik. Az ablakon át a téli fehérség, a hókucsmás házak, a kapu oszlopokra, kerítésekre tapadt hó végtelen csendességet, békességet sugároztak. A fenyőfa alatt egy tál alma piroslott, szinte derűs mosollyal kínálta magát a mákos és diós kalács. És mellettük ott lapult becsomagolva valami ruhanemű, ing, kesztyű, téli sapka. Mikor mire tellett. Szerény ajándékok, de mégis nagy örömet okoztak. Ahogy visszaemlékezem, a falumban nem volt divatban a nagy ajándékozás, a gyerekek legtöbbje húsvétra kapott ruhát vagy cipőt. Karácsony a családi beszélgetések, aa látogatások ünnepe volt, különösen a második napon. Emlékszem, estefelé szinte az egész falu mozgásban volt, rokonok mentek karácsonyfa-nézőbe egymáshoz. Ropogott a keményre fagyott hó a lábuk alatt, madárszárnyként libegtek a fekete berlinerkendők, nyikorogtak az utcaajtók, csapódtak a verőckék és barátságos üdvözlések közepette telepedtek le az asztal köré, előkerült a boroskancsó és álmositó zsibongás töltötte be a szobát. Valahogy így teltek el akkoriban a karácsonyi ünnepek, természetesen és őszintén. A mai felgyorsult időben a karácsony is más értelmet kap. Előtérbe került az ajándék, az ajándékozás ténye. Néha az az érzésem, hogy az üzletekbe ki-be szaladgáló, felpakolt embereket látunk, hogy mindegyik felül akarja múlni a másikat, ki tud drágább ajándékot vásárolni. Némelyik — tisztelet a kivételnek — a lelki ismeretét szeretné megnyugtatni az ajándékokkal, hogy egész évben keveset foglalkozott a családdal és most mindezt igyekszik ajándékkal pótolni. Az ajándékozás gondja szinte beárnyékolja a karácsony előtti heteket. Mit, kinek és mennyiért? Kezdődnek a számítgatások, ismerős eladók tanácsának kikérése, protekciók hajszolása stb. És mire eljön a várva várt este, a villanykörtéktől csillogó fa alatt egész halom, apróbb nagyobb csomagpiramis emelkedik. Talán egy röpke pillanatra az áhítat, a családi összetartozás melege is átsuhan a szobán, aztán a kíváncsiság lesz úrrá a gyerekeken, felnőtteken egyaránt. Meglepetés, csalódottság, gyerekek hangos zsivaja összekeveredik a magnóból, vagy a gramofon lemezéről felhangzó énekkel. — Ajándékot adni nehéz, ajándékot kapni még nehezebb — írja Karel Čapek egyik karcolatéban. — Először is, őszintén szólva: a felnőtt ember valahogy nem tud ajándékot kapni, nem tud kényszeredettség nélkül beleilleszkedni ebbe a helyzetbe. Az ajándék kapásához, hogy úgy mondjuk, az ártatlanság állapota szükséges, irta mindezt hatvan évvel ezelőtt. És azt hiszem, hogy ma sem vesztette el időszerűségét. 3
