A Hét 1988/2 (33. évfolyam, 27-52. szám)

1988-12-16 / 51. szám

AZ ELSŐ SZÁMÚ KÖVETELMÉNY Jó érzéssel hallom, olvasom — s írom le, hogy mezőgazdaságunk a népgazdaság leg­szilárdabb, legmegbízhatóbb ágazata. Nem kétséges, hogy ehhez jelentős mértékben hozzájárult a tudomány és a műszaki fejlő dés eredményeinek alkalmazása a mezőgaz dasági termelésben, ám a jó eredmények hátterében nem lehet nem látni, érezni az első számú tényezőt, az embert, akinek dön tő szerepe van abban, hogy az ország aszta­lára kellő mennyiségben jó minőségű élelmi­szer, gyümölcs, zöldség kerüljön ... Itt azon­ban van egy bökkenő. Az előállított, kitermelt alapanyag nem kerül mindig megfelelő mi­nőségben, elvárt időpontban, igényelt meny­­nyiségben a boltokba, illetve a fent említett jelképes asztalra. Vegyük például a kenyér kérdését. Szá­momra megfejthetetlen rejtély, miért inga­dozik naponta a hatalmas, túlgépesített sü­tödékben előállított termékek minősége, míg viszont a kis pékségek általam jónéhány esetben személyesen is ismert mestereinek „keze alól" mindig ugyanolyan minőségű — és mindig ízletes, finom! — kenyér kerül a vásárlóhoz. Hiszen egyforma segédlevéllel rendelkeznek, ugyanolyan lisztet, élesztőt használnak... Még bonyolultabb a helyzet a húskészít­mények és konzervek minősége körül. Némi szellemeskedéssel azt is mondhatnánk, hogy a doboz olyan páncélzat, amely eltakarja a vásárló elöl, amit vásárol, mert egyébként nem nyitná ki a pénztárcáját. Csakhát itt nincs helye a viccelődésnek! Évek hosszú során át kerülnek az üzletek polcaira olyan készételkonzervek, amelyekről évek óta tud­juk, hogy eladhatatlanok. A vásárló gyakran tapasztalhat lényeges minőségi eltérést egyes szalámi-, kolbász-, disznósajtfélék­nél, nem is beszélve a virsli-fajtákról, ame­lyek szétmixelt tölteléke főzéskor egyszer buborékszik, másszor habzik aszerint, ki milyen „innovációt" vitt a massza keverésé­be. Egy évvel ezelőtt az élelmiszerek minősé­ge ellenőrzésében komoly változás történt. Az erre hivatott köztársasági felügyeletektől az ellenőrzés feladatát a vállalati szervek vették át, s a köztársasági felügyeletek csak „szuperellenörzéseket" végeztek. Munkájuk „eredményességéről" elég sokat elárul az is, hogy kilenc hónap leforgása alatt az élelmi­­szeripari vállalatokat 138 ezer koronával bír­ságolták, egyéni kihágások kapcsán 69 830 Kcs-t „vasaltak be". Mindezt az áru minőségének védelmében tették. Nem egy esetben azonban előfordult, hogy az ellen­őrök jelenléte idejében helyreállt a rend, de amint elmenőben átlépték a vállalat küszö­bét, visszaállt a régi „rend". Az ellenőrzések tapasztalatainak összeg­zése során az is kiderült, hogy ahol a szerve­ző-irányító munka színvonala megfelel a kö­vetelményeknek, és az igényeknek megfele­lően működik a párt- és a szakszervezet, ahol érvényesítik a brigádrendszerü javadal mazást és harcolnak a munkafolyamatban a névtelenség bújócskája ellen, ott nincsenek nagyobb problémák. Az is kiderült, hogy a belső ellenőrök számos esetben az egyes vezetők önös érdekeinek kiszolgálói, az ő szájuk íze szerint végzik felelősséggel járó munkájukat. Ez a tanulság is értékes, és figyelmeztető. Az ellátás terén az átépítés jelen időszakában az áru minősége első számú követelmény. Ennek feltétele a jó minőségű alapanyagok mellett a becsületes munka a legnagyobb Ellenőr: a vásárló igé­nyeinek kielégítése. PETRIK JÓZSEF u Bajkonurban november 26-án startolt a Szojuz TM 7 űrhajó, fedélzetén a szovjet—francia űrhármassa! Felvételünkön a legénység (balról): Jean- Loup Chrétien, Alekszandr Volkov és Szergej Krikaljov. Indulásuk előtt fogadta őket Francois Mitterrand francia államfő is, aki munkalátogatáson tartózkodott Moszkvában. MSSZWUANTÓ NOVEMBER '88 Vasil Biľak, a CSKP KB Elnöksége­itek tagja, a KB titkára az NSZEP KB meghívására a Német Demok­ratikus Köztársaságba utazott. A kétnapos látogatás során eszme-SZERDA 23 cserét folytatott a CSKP XVII és az NSZEP XI kongresszusán jóvá­hagyott külpolitikai határozatok végrehajtásáról. A magyar parlament ülésén Grósz Károlyt felmentették a miniszter­­tanács elnökének tisztségéből es CSÜTÖRTÖK 24 Németh Miklóst, az MSZMP KB PB tagját, a KB titkárát választot­tak meg a kormány új elnökének. Mihail Gorbacsovnak, az SZKP KB főtitkárának, a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsa Elnöksége elnö-PENTEK 25 kének a meghívására a Szovjet­unióba látogatott Francois Mitter­rand francia államfő. Varsóban megkezdődött 33 euró­pai ország, valamint az Egyesült Államok és Kanada parlamenti el­nökeinek háromnapos konferen­ciája. Wojciech Jaruzelski kö-SZOMBAT 26 szöntöjében rámutatott arra, hogy nagy jelentőseget tulajdonit a közös európai ház megteremté­sének. Az Egyesült Államok nem ad be­utazási vízumot Jasszer Arafat­­nak, a PFSZ elnökének, aki de­cember 1-jén mondott volna be-VASARNAP 27 szédet az ENSZ-ben. Ezt tártál mázzá az a nyilatkozat, amelyet George Shultz amerikai külügymi­niszter hozott nyilvánosságra. Nyugat- és Dél-Bejrút elővárosai­ban folytatódtak a tűzharcok a két egymással szemben álló síita szervezet, az Amal és a Hezbollah tagjai között. A sziriai rendfenn 28 tartó egységek szigorított bizton­sági intézkedésekkel próbáltak véget vetni a fegyveres összetűzé­seknek. Moszkvában a Kremlben a Szö­vetségi Tanács és a Nemzetiségi Tanács együttes ülésével meg­kezdődött a Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsának 12., rendkívüli ülésszaka, A küldöttek áttekintik 29 az államépítés területét érintő po­litikai reformintézkedéseket, megvitatják az alkotmánymódo­sításról valamint a nepi képvise­lők választásáról szóló törvény tervezetet. /tűdbe* OfoojŐí E mostani levélben illő volna, hogy a békéről, a meghitt családi fészek melegéről, az em­berek egymás iránti figyelmességéről mond­jak valami meghatóit, egy divatos szóval élve: nosztalgiázzak. Régi karácsonyi történeteket idézzek fel, amelyeket Jókai. Mikszáth, Móra, Gárdonyi könyveiből gyermekkorom­ban olvastam. Olyan dolgokat, amelyeket magam is átéltem. Még ma is érzem a fenyőfa illatát és az első narancs izét, hallom a sztaniolpapir zörgését, melyet édesanyám vagdalt egyenlő darabokra, hogy a kocka­cukrot belecsavarja. Valahonnan messziről a kis csengettyű éles hangja is fülembe vissz­hangzik. Az ablakon át a téli fehérség, a hókucsmás házak, a kapu oszlopokra, kerítésekre tapadt hó végtelen csendességet, békességet sugá­roztak. A fenyőfa alatt egy tál alma piroslott, szinte derűs mosollyal kínálta magát a má­kos és diós kalács. És mellettük ott lapult becsomagolva valami ruhanemű, ing, kesz­tyű, téli sapka. Mikor mire tellett. Szerény ajándékok, de mégis nagy örömet okoztak. Ahogy visszaemlékezem, a falumban nem volt divatban a nagy ajándékozás, a gyerekek legtöbbje húsvétra kapott ruhát vagy cipőt. Karácsony a családi beszélgetések, aa láto­gatások ünnepe volt, különösen a második napon. Emlékszem, estefelé szinte az egész falu mozgásban volt, rokonok mentek kará­csonyfa-nézőbe egymáshoz. Ropogott a ke­ményre fagyott hó a lábuk alatt, madár­­szárnyként libegtek a fekete berlinerkendők, nyikorogtak az utcaajtók, csapódtak a verőc­­kék és barátságos üdvözlések közepette te­lepedtek le az asztal köré, előkerült a boros­­kancsó és álmositó zsibongás töltötte be a szobát. Valahogy így teltek el akkoriban a karácsonyi ünnepek, természetesen és őszintén. A mai felgyorsult időben a karácsony is más értelmet kap. Előtérbe került az aján­dék, az ajándékozás ténye. Néha az az érzé­sem, hogy az üzletekbe ki-be szaladgáló, felpakolt embereket látunk, hogy mindegyik felül akarja múlni a másikat, ki tud drágább ajándékot vásárolni. Némelyik — tisztelet a kivételnek — a lelki ismeretét szeretné meg­nyugtatni az ajándékokkal, hogy egész évben keveset foglalkozott a családdal és most mindezt igyekszik ajándékkal pótolni. Az ajándékozás gondja szinte beárnyékol­ja a karácsony előtti heteket. Mit, kinek és mennyiért? Kezdődnek a számítgatások, is­merős eladók tanácsának kikérése, protekci­ók hajszolása stb. És mire eljön a várva várt este, a villanykörtéktől csillogó fa alatt egész halom, apróbb nagyobb csomagpiramis emelkedik. Talán egy röpke pillanatra az áhítat, a családi összetartozás melege is átsuhan a szobán, aztán a kíváncsiság lesz úrrá a gyerekeken, felnőtteken egyaránt. Meglepetés, csalódottság, gyerekek hangos zsivaja összekeveredik a magnóból, vagy a gramofon lemezéről felhangzó énekkel. — Ajándékot adni nehéz, ajándékot kapni még nehezebb — írja Karel Čapek egyik karcola­téban. — Először is, őszintén szólva: a fel­nőtt ember valahogy nem tud ajándékot kapni, nem tud kényszeredettség nélkül be­leilleszkedni ebbe a helyzetbe. Az ajándék kapásához, hogy úgy mondjuk, az ártatlan­ság állapota szükséges, irta mindezt hatvan évvel ezelőtt. És azt hiszem, hogy ma sem vesztette el időszerűségét. 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom