A Hét 1988/2 (33. évfolyam, 27-52. szám)
1988-12-09 / 50. szám
PRAKTIKUS ffOuu, ELčje és maTA A kék ing szabásrajza A piros ing szabásrajza Frottír felsőrészek — ingek törülközőből készülnek. A piros felsőrészhez 2 drb 60 X 130 cm frottírtörülköző szükséges. A méretek 38—44-es nagyságra készültek. A kékhez 1 db 90 X 180 cm fürdőlepedő szükséges, a méretek: 40— 48-as nagyság. — Azt mondod, hogy mozognak? — Igen, minden: a Föld is, meg a Naprendszerünk bolygói is ... — Nem hiszem!... Ha úgy lenne, észrevennénk! — Itt van a könyvben, felolvassam? — Azt elhiszem, hogy ott van, a múltkor már elolvastad! De, hogy forognak, sétálnak, mennek a csillagok, azt nem hiszem! — Hány éve annak, hogy Ópapa iskolába járt? — Hetven ... hetvenöt... És hány évet járt. Ópapa? — Üggyel-bajjal négyet. — Hogyan kell azt érteni, hogy ügygyel-bajjal ? — Úgy, hogy csak a téli hónapokban jártam. Tavasztól őszig libákat, juhot meg malacokat őriztem. Kellett a kereset. A mifajtánk mind úgy volt. — Azért nem hiszi el, mert nem érti?!... — Azért is! — Hát még? — Meg azért, mert nem bizonyosodtam meg felőle! Jancsi kedvenc tantárgya volt a földrajz és tagja volt a csillagászati szakkörnek. Gyakran magyarázott Ópapának a Nap vonzerejéről és a centrifugális erő törvényéről, meg hasonlókról. Olyan szakavatott előadásokat tartott az öregnek, aki „üggyel-bajjal" járta ki a négy osztályt, akár egy valódi csillagász. Minden hiábavaló volt! — Én csak azt hiszem el, amiről megbizonyosodok! — hajtogatta az öregember konokul. Ez azt jelentette, hogy míg kézzelfogható bizonyítékot nenh szolgájtat neki Jancsi, addig felesleges a fránya sok magyarázkodás! Már-már úgy tűnt, hogy a nyolcvanöt éves dédapjával a fiú már sose tudja elhitetni azt, ami ma már minden iskolás gyerek előtt ismeretes. De, mert Jancsiba makacs természet szorult, újra meg újra nekifogott a győzködésnek. Ópapát szórakoztatta dédunokája buzgalma, egyszer mégis furcsa dolgot mondott Jancsinak: — Ti, mai fiatalok vagy igen nagyon okosak vagytok, vagy... — és itt elharapta a szót. — Vagy?! — meresztette rá kíváncsi szemét Jancsi. — Vagy pedig bolondok! — fejezte be Ópapa és lógós bajusza alatt derűsen mosolygott. Jancsi előkereste a Gagarin korabeli újságokat és lelkes hangon olvasta Ópapának a nagy eseményről szóló híreket. — Mit szól hozzá Ópapa?! — kérdezte diadalittasan. — Nem hiszem! — válaszolta az öreg. Ezerkilencszázhatvanegy óta — amikor az első űrhajó felröppent — jó pár év eltelt. Azóta sok űrállomás és műhold repült fel a világűrbe. Jancsi esténként kiült az udvarra és a csillagos égboltot nézegette. Egy nyári estén kipirult arccal rohant be a házba: — Ópapa, Ópapa! Tessék kijönni! — hadarta elfúló hangon. Meg se várta, amíg az öreg a botját a kezébe veszi, emelte, vonszolta öt ki az udvarra csodát látni. Az egész család utánuk sintert. — Mi lelt, fiam?! Mi történt? — álmélkodott Öpapa. — Úgy reszketsz, mint a kocsonya! — Ott ni! Odanézzen, Ópapa! A Göncölszekértől jobbra figyelje azt a fényes csillagot! Látja már?! — Jó szemem van nekem még, hogyne látnám! — Innen tessék nézni a körtefa mellől! — Onnan nézem, no! — Onnan nézi? És mit vesz észre rajta? — Mit?! Azt, hogy megindult... megy a csillag! — Megbizonyosodott róla. Ópapa?! — Meg! — Hát akkor?! Ópapa jól tudta, Jancsi mire céloz. Beadta a derekát s miközben Jancsi vállát veregette, így válaszolt: — Most már elhiszem! Igen, nagyon okos emberek élnek ma a földön ... Megindították a csillagokat! KOVÁCS JÓZSEF Valamelyik játszótárs hibát követett el dominózás közben. Hol a hiba ? A LEGEK VILÁGÁBÓL A Türkmén Szovjet Szocialista Köztársaság Közép-Ázsia délnyugati részén fekszik. Területe négyszer nagyobb, mint Csehszlovákiáé. Az ország háromnegyed része sivatag. A népsűrűség ebben a köztársaságban a legkisebb, 1 négyzetkilométerre 5,3 fö jut. A Kara- Kum (jelentése fekete homok) a Szovjetunió legnagyobb sivataga. Már ősidők óta gondoltak arra a türkmének, hogy az Amu-Darja folyó vizét a sivatagon vezessék át és így öntözéssel termőterületet nyerjenek. A csatornát modern gépi eszközökkel több mint három évtizede kezdték el építeni. A Kara- Kum csatorna hossza 800 kilométer és mire eléri a Kizil-Artek térséget az 1 400 kilométeres távolságot is eléri. Ez a világ leghosszabb csatornája. Egyetlen zsilip sincs rajta, a víz saját esésétől folyik, ezért nevezik folyónak is. Mélysége néhol 4—6 méter és a torkolatánál 150 méter széles. Évről évre nö a sivatagtól elhódított terület, a gyapottermés 40 százalékát már az öntözött földekről takarították be. A csatorna övezetében nemcsak gyapotföldeket, teve- és juhnyájakat láthatunk, hanem halászszövetkezetek is alakultak, vitorlásklubok működnek. A csatorna egyes részein valóságos tavakat létesítettek, a vadászok pedig vízi madarakra lövöldözhetnek. A csatorna a nyári maximális fogyasztás idején másodpercenként 380 köbmétert juttat a szomjas sivatagi földekre. Türkméniának kiváló a talaja, mint mondták: elegendő egy botot leszúrni a földbe és kivirágzik — feltéve, ha vizet kap. De éppen a víz az, aminek hiánya sivataggá teszi a sivatagot. Nem véletlenül tartja a türkmén közmondás: „A szomjazónak a sivatagban adott egyetlen csepp víz lemossa száz évnek bűneit." L. Š. 21
