A Hét 1988/2 (33. évfolyam, 27-52. szám)
1988-12-09 / 50. szám
Sándorffym ül ágyamnál... s ennek Köszönhetem, hogy élek még ? lendülj, ekhózz. esti csendesség! A hála engem dalra ránt. Telj bé, kettős szent kötelesség Az orvos és barát eránt! Tulajdon maga az egészségnek istene Hygiéa léptesse felyebb az Urat, az egészség és betegeskedés közt levő középfokról, melyen mint írja most áll... csakhogy midőn a feje tetejével veréndi is a csillagzatokat, Horatius mellett nefelejtkezzen el akkoris igazán szerető hiv Eskulapjáról (a gyógyítás Csokonai Vitéz Mihály Tüdőgyulladásomról című versének befejező részében ilyen lelkesülten emlegeti orvos barátját, akit még debreceni diák korából ismert. Nemcsak versben, hanem levélben is kifejezte háláját, melyre Sándorffi szintén levélben válaszolt: Nagy Érdemű Drága Úr! Hozzám küldött betses levelét vettem tisztelettel és örömmel olvastam azokból a gyönyörű versekből is az Úrnak mind méjjen járó gondolatjait, mind rólam érdemem felett való képzeléseit. Vajha a meggyengült, sőt szinte születésétől fogva gyenge Machinájának (szervezetének — a szerz. megj.) is olyan nagy volna ereje, mint amilyen nagy erőt mutatnak ezek a szent és magossan repdeső gondolatok az úr lelkében. istene a görög mitológiában, korabeli beszédben: orvos — a szerz. megj.) és barátjáról Sándorffiról. Sándorffi József — akinek a nevét hol Sándorfinak, hol pedig y-nal írják — Bihar megyében Hegyközújlakon született 1767-ben. Debreceni diák volt, majd Bécsben, az orvosi egyetemen tanult tovább és egy ideig itt telepedett le. Mint műkedvelő költő, korán bekapcsolódott az irodalmi életbe, megismerkedett a Bécsben élő magyar írókkal, szerkesztőkkel is. A bécsi Magyar Merkurius melléklapjában Az új bécsi Magyar Múzsában 1793-ban jelent meg Új esztendei ajándék címmel egy rendkívül hosszú, jelzőkkel zsúfolt verse, mely „egy nemzetét, nemzeti öltözetét, nyelvét és hazáját igazán szerető hazafihoz küldetett." A neve alá még ezt írta: orvosi tudományt tanuló Bécsben. Gvadányi szellemében támadja az idegent majmolókat, a régi viseletét és az ősi szokások megtagadóit. Két év múlva egy verseskötete is megjelent ily különös címmel: Poeticái botanica. Ebben egy házasság kapcsán a növényekről filozofál és a természet szeretetét dicsőíti. Egy évig (1800-ban) Görög Demeterrel együtt a bécsi Magyar Hírmondó szerkesztésében is segítkezett. Csokonaival ekkor is tarthatta a kapcsolatot, mert amikor Csokonai személyesen találkozott Komáromban Vályi Klára költönövel, aki betegségére panaszkodván, neki Sándorffit javasolta. És Vályi Klára el is utazott Bécsbe. Erről a költönő Csokonaihoz írott verses levelében így számol be: Virtusok'műhelye Doktor Sándorfi úr, A sok homályból még ma is hasznot gyúr. Te általad lettem én ezzel ismerős, Mondhatom, hogy lábom csak azóta erős. Erről a gyógyításról e versen kívül nincs más adatunk. Sándorffi Bécsből 1804-ben Nagyváradra megy megyei orvosnak. Ekkor került újra kapcsolatba Csokonaival. A költőt is felszólították, hogy írjon búcsúztatót Rhédeyné temetésére, aki 1804. április elején Nagyváradon elhalálozott. Csokonai szekéren indult Nagyváradra, felkereste Sándor^ ffit és vele együtt tiszteletét tette Rhédeynél, akinek részben felolvasta a búcsúztató verset. A lélek halhatatlansága című vers Csokonai egyik leghatásoKopócs Tibor illusztrációja sabb filozófiai töltésű müve. Április közepén a temetésen, hideg szeles időben maga Csokonai, a tőle megszokott taglejtések kíséretében olvasta fel a verset. A több mint ezer sor elmondása, a feltámadó szél, nagyon kimerítette a költőt. Megfázott és másnap belázasodott. Egy plébános lakásán feküdt, hol Sándorffi látogatta meg és gyógyította. Ekkor írta Csokonai Tüdőgyulladásomról című versét. Rhédeynél nem tehetett újabb látogatást, a temetőben felolvasott művet nem vihette el neki, így semmi dijat nem kapott érte. Sándorffi elkérte Csokonaitól a verset és elvitte Rhédeynek, ezt a maga alkalmi verseivel együtt megcsonkítva, sok hibával és kihagyásokkal kiadta. Csokonai legjobb barátját, Sándorffit okolta mindenért, elkeseredve panaszkodott, hogy mily gaz módon becsapta őt, mert nem értesítette Rhédeyt betegségéről. Sándorffi hiába szabadkozott, hogy félreértés volt az egész, még kocsiját is felajánlotta a költőnek, hogy Debrecenbe hazavigye. Otthon ágyba parancsolta és gyógyszereket irt neki elő. Később arról értesült Csokonai, hogy Debrecenben rajta mulatnak, mert Rhédey Sándorffi által elkérette Budai Ézsaiás és egy másik pap beszédét kiadás végett, de az övéről, a megcsonkított versen kívül nem akart tudni, holott azt híresztelték, hogy művéért örökös penziót kap. „így tölt el az idő: így szenvedett az én becsületem, így az én nyugodalmom — írja később Rhédeynek — míg más oldalról mellemnek a váradi gyulladás által megromlott belseje mind jobban-jobban fogyatkozni, elmém és kedvem tompulni, szomorodni, komorodni s egész egészségem a maga fő princípiumában bontakozni kezd." Rhédey, talán lelkifurdalásból, száz forintot küldött Csokonainak, aki sértetten erre azt felelte, hogy csak mint alkalmi „versificator" (rímfaragó) fogadja el, de mint költő, valami ajándékot kér az elhunyt asszonyság holmijai közül emlékül. Rhédey egy udvarias levél keretében, kis kézimunkát küldött, melyet a megboldogult maga varrt és a nemes úr kioktatta a költőt a világi szokásokhoz illő alkalmazkodás szükségességéről. Aztán már nem váltottak ez ügyben több levelet. Sándorffiról se esik több szó. Visszament Nagyváradra és a magyar színészet nagy pártolója lett. 1824-ben halt meg. Csokonai 1804 decemberétől újra ágynak dőlt, matematikai és filozófiai műveket olvasott. Szenvedését csendesen, vidáman tűrte és végig öntudatánál volt. 1805. január 28-án este kilenc óra tájban nyugodalomra szenderült és az örök vándordiák, Magyarország legelső poétája végleg megpihent. OZSVALD ÁRPÁD 10
