A Hét 1988/2 (33. évfolyam, 27-52. szám)
1988-12-09 / 50. szám
VÁNDORKIÁLLÍTÁS — a barátság jegyében A legszebb magyar szavak csokrába tartozik a barátság szócska is: a barátság jegyében zajló történések, események mindig szépek, meghatók, s nem utolsósorban embert, fejlődést szolgálók. Ilyen barátság, szoros együttműködés eredménye az a nagyszerű vándorkiállítás, amely most zajlik az Érsekújvári (Nové Zámky) járásban: nemrég ugyanis a Csemadok Érsekújvári Városi Bizottságának Képzőművészeti Köre kapott egy ajánlatot a helyi Csehszlovák—Szovjet Barátság Háza igazgatójától: rendezzenek közös vándorkiállítást a Csehszlovák—Szovjet Barátsági Hónap alkalmából. Az ajánlatot elfogadták, s összesen tizenegy tag állította ki képeit első alkalommal a Barátság Házának nagytermében, majd a járás több községében is. Dr. Tóth Béla, az intézet igazgatója találkozásunkkor így szólt a sikeres rendezvénysorozatról : — Intézetünk már hosszú évek óta kapcsolatban áll azzal a műkedvelőket tömörítő képzőművészeti körrel, amely nemzetiségi kultúránk egyik elemét képezi. A mostanihoz hasonló kiállítást már korábban is rendeztünk. Ebben az évben ismét rendezvényeink közé soroltuk ezt a sorozatot, a következő célokat követve: minél tarkább, minél szélesebb skálájú kulturális programokkal ünnepeljük a barátsági hónapot, annál inkább szolgáljuk népeink barátságát, saját kultúránkat, támogatjuk az alkotó embert. Persze, ha erről a csoportos kiállításról beszélek, feltétlenül szólnom kell a kör lelkes vezetőjéről Balogh Györgyről, az érsekújváriak Gyuri bácsijáról : nem hiszem azt, hogy nemzetiségi kultúránknak, s magának a Csemadoknak túl sok olyan lelkes dolgozója lenne, mint Balogh György. Véleményem szerint csakis olyan lelkesedéssel. lévő együttesek összkarának közös számai zárták. A vasárnap délelőtti matinén az előbb felsorolt kórusokon kívül szerepelt még a Kassai Magyar Tanítási Nyelvű AI és Gimnázium Csengettyű kórusa, a kassai tanítók vegyeskara, valamint a jubiláló kassai Csermely kórus. A matinén fellépett még Rozsos István, a Magyar Állami Opera tagja is. A forradalmi kórusmüvek fesztiválja, s az azt követő matiné mind szervezési, mind művészi tekintetben zenei életünk kiemelkedő eseménye volt- gs — A kiállítás egyik részlete A képzőművészeti kör tagjai, középen Balogh Györggyel szép okos szóval lehet hosszú időn keresztül eredményeket felmutatni, s fenntartani egy olyan alkotócsoportot, melynek tagjai — művészi hajlamaik révén — elég érzékenyek. Gyuri bácsi a rajz, a festés tudnivalói mellett mindig is önbecsülésre tanította „gyerekeit", akik már sokszor bizonyítottak. Most pl a Barátság Házában megrendezett kiállítás alkalmával. Balogh Györgyöt otthon találni — ritka szerencse dolga. így sokak tanácsára a városban kószáltam abban a hiszemben, hogy valahol majd csak rátalálok. Aztán meg is találtam őt, éppen a nyomdából jött ki. „Katalógusügyben" tárgyalt, hiszen jó katalógus nélkül nincs jó kiállítás. Gyuri bácsinál most is ott volt görbebotja, melyet buzgóságának következtében „szerzett be". A Csemadok tagsági bélyegeiért járó ősz szeg begyűjtése közben esett le kerékpárjáról. Ám a jelek szerint Gyuri bácsit határtalan optimizmusa túlsegíti gondjain, s régi lelkes magatartásával szolgálja tovább a Csemadokot, és a képzőművészetet. Még mielőtt egy presszóban leültünk volna elbeszélgetni a vándorkiállításról. Gyurka bácsi még néhány helyre „beszólt", üzent, ezt-azt elintézett. Aztán végre egy csésze kávé mellett arról beszélt, ami egész életét kitölti, a képzőművészetről, a képekről, a legutóbbi kiállításról, s arról, ami — nyugtalanítja öt... A Barátság Házával való együttműködésünk mindig gyümölcsöző volt, a mostani — itt megrendezett tárlat — is nagyszerűen sikerült. Én az 55 képet úgy válogattam ki, hogy az alkotások egy része eszmeileg is szolgálja azt a célt, amit ez a vándorkiállítás követni kíván: tagjaink közül sokan voltak a Szovjetunióban, több olyan képünk is van — mint például a Krími hegység, Leningrádi emlék című olajképek —, melyek tulajdonképpen népeink barátságának jelképeként is szolgálnak. A Barátság Házának szervezésében évente több szovjet turistacsoport is ellátogat járásunkba. Úgy vélem: ha ezek az emberek is megnézik majd alkotásainkat, akkor egy lépéssel még közelebb kerülünk egymáshoz. — A Csemadok képzőművészeti körének és a Barátság Házának együttműködése valóban példamutató. Sok ilyen gyümölcsöző együttműködésről számolhat be? — Éppen ez az, ami nagyon fáj nekünk. Kevés az ilyen jó kapcsolat. Ezt te magad is jól tudod, hiszen ezt a kérdést sem véletlenül tetted fel: én, mint a képzőművészet művelője, szervezője, szerelmese azt kívánnám, ha központi szerveink — s idesorolom a Csemadok KB-t is — olyan figyelmet szentelnének a műkedvelő képzőművészeti mozgalomnak, mint más amatőr mozgalmaknak. Tudomásul kellene már végre venni azt, hogy nemzetiségi műkedvelő képzőművészeti mozgalmunk felnőtté vált — gondoljunk csak a Ticcére, a komáromi (Komárno), a párkányi (Štúrovo), a dunaszerdahelyi (Dun. Streda), s hadd legyek szerénytelen, az érsekújvári műkedvelő képzőművészek nagyszerű tevékenységére, — így rendszeresített központi kiállításokat kellene szervezni a műkedvelő képzőművészeti csoportok számára. De meg kellene találni azokat a mecénásokat — üzemekre, szövetkezetekre gondolok —, amelyek mind anyagiakban, mind kiállítási lehetőségek biztosításában támogatnának bennünket. Ez egy olyan sürgős feladat, melyet nemzetiségi kultúránk arányos, folyamatos fejlődése, fennmaradása érdekében tovább halasztgatni nem szabad. KALITA GÁBOR Fotó: Saskó Jenő és Horváth György Néprajzgyűjtés az Ung-vidéken A Csemadok Tőketerebesi (Trebišov) Járási Bizottsága Néprajzi Szakbizottságának munkaterve alapján önkéntes néprajzgyűjtőkből álló csoport végzett néprajzi gyűjtést az Ung-vidék három, név szerint Deregnyő (Drahňov), Nagyráska (Veľké Raškovce) és Kisráska (Malé Raškovce) községeiben, öt napon keresztül. A tábor megszervezése a Csemadok Járási Bizottsága, a szóbanforgó három község Csemadok-alapszervezetei, a nagyráskai ifjúsági szervezet és a vajáni földműves-szövetkezet anyagi és erkölcsi támogatásával történt. A gyűjtés szakmai előkészítését Liszka József néprajzkutató segítségével e sorok írója, a szakcsoport vezetője biztosította. Tulajdonképpen egyfajta folytatásról van szó azzal a különbséggel, hogy mig a korábbi (lapunkban is beszámoltunk erről négy évvel ezelőtt) négy táborban zömében magyarországi szakemberekkel végeztük a kutatást) 1981, 1983, 1984, 1985, a folytatást, sorrendben az ötödik néprajzgyűjtő tábort, helyi önkéntesekkel biztosítottuk. Az alakulóban lévő szakcsoport a jövőben egyelőre kéthavonként találkozik egy-egy közös gyűjtésen, ahol szakmai továbbképzés is programon lesz. Az idei gyűjtés a társadalomnéprajz, népi cipekedés, népi tisztálkodás, lakodalmi szokások, tájnyelvkutatás, néptánc, népi vallásosság témakörökben történt. A szakmai továbbképzést hazai és magyarországi szakembereken keresztül kívánjuk biztosítani. D. Varga László 7
