A Hét 1988/2 (33. évfolyam, 27-52. szám)

1988-12-02 / 49. szám

t Ü L TUDOMÁNY TECHNIKA Több ügybuzgó társával sokáig szélma­lomharcot vívott, a hivatalos természet - védelmi szervek pedig más fontosabb dolgukra és szükreszabott anyagi lehe­tőségükre hivatkozva csak mímelték az együttérzést, de konkrét tettekre soha­/ / szakaszának végeztével jártam a hely­színen, ahol serényen folyt a munka. Ivó Križko, a tábor ügyeletes vezetője elő­ször a bánya föld alatti folyosórendsze­rének térképén' magyarázta meg a je­lenlegi helyzetet. A tíz bejárati folyosó-A A A TÁRNÁT ÚJBÓL FELTARJAK nyászok a leendő múzeum kőlépcsői és kőlétrái pedig ugyancsak ritkaságok a javából. Ehhez hozzágondolva a szegé­nyes bányászmundért, a vasizom feszí­tette mesterkezekbe képzelt kezdetle­ges szerszámokat, bányászlámpát és egyebet — minden bizonnyal érdekes és nem mindennapi látvány lesz majd az itt létesítendő opálbánya-múzeum tárlata. Az opál ősidők óta mágikus szépségű drágakőnek számít. Már a rómaiak egyenértékűnek tartották a gyémánttal, mert a színpompás drágakőhöz hason­lót nemhogy a föld felszínén, de még annak mélyében sem találtak. Több évszázados történelmi távlatból is büszkék lehetük arra, hogy a nemeso­pál egyik legismertebb és leggazda­gabb bányája hazánk területén üzemelt a 20. század elejéig. A lelőhely, a Mo­narchia idején a Goldschmidt család tulajdonában volt és a mai Eperjes (Prešov) melletti Dubník határában te­rült el. Ezt a helyet ma inkább tévétor­nyáról ismerik, de sokan vannak olya­nok is, akik hallottak, olvastak a ma is fellelhető bányarendszerröl. A Liban­­ka-bánya környékének hangyaszorgal­mú munkásai szerették és kedvelték a vállalkozó szellemű, mindig embersé­ges és igazságos Goldschmidt csalá­dot. Erről tanúskodik az a tény is, hogy a család távozása után egy ma is látha­tó emlékoszlopot állítottak a család­anyának, Emmának. Tíz gyermeket ho­zott a világra s a bánya tíz bejárati folyosóját a gyermekekről nevezték el. A 19. század második felében Ausztrá­liában felszíni lelőhelyre bukkantak és ez megpecsételte a dubníki bánya sor­sát. A föld mélyében fogyóban lévő készletek kitermelése egyre vesztesé­gesebb volt, ezért a Goldschmidt csa­lád sem víva tovább a konkurenciahar­cot, hanem továbbállt. Egy francia cég, a Bittner d’Orient Belangenay bérelte ezután a bányát, de pár hónap eltelté­vel ők is rájöttek, nem éri meg. A Csehszlovák Köztársaság megalakulása után ugyan voltak még próbálkozások, de ezek sem jártak sikerrel, így 1922- ben az egykor világhírű dubníki opálbá­nya végérvényesen bezárta kapuit. ■ * * * A kezdetleges szerszámokkal, de túl­nyomórészt kézi erővel vájt bányafolyo­sók több mint hatvan évig üresen tá­tongtak és senkinek sem számított, hogy látványosságuk mellett mekkora veszély leselkedik itt az izgága, sokszor könnyelmű és kalandvágyó turisták ha­dára. A Libanka-bánya többszintes la­­birintusszerü folyosórendszere így so­kaknak keserítette meg az életét, akik képességeiket és bátorságukat túlbe­csülve elindultak a föld gyomrába. So­kakat az opálkeresés kalandvágya indí­tott el a sejtelmes folyosók világába. Aztán Juraj Kováč személyében akadt egy ember, aki a hazánkban és külföl­dön fellelhető irodalom s térképek se­gítségével tudományosan kezdett fog­lalkozni a bánya 20 kilométeres folyo­sórendszerével. Ma, úgy hírlik, ő az egyedüli, aki a bánya bármely részéből egy szál villanylámpával is a felszínre tud jutni. A bánya tudományos megfi­gyelése mellett figyelme a rakoncátlan turistákra is kiterjed: figyelmezteti őket az eltorlaszolt bejáratoknál ólálkodó ve­szélyre, az opálkeresés hiábavalóságá­ra, valamint arra, hogy a sötét folyosók­ban előforduló denevérek világa védett. A majdani múzeum főbejárata itt a Jó- A' központi szellőzőnyílás hatalmas kráterét egy vasrács zárja el a külvilágtól zsef tárnánál lesz Ezeken a folyosókon elindulni életveszélyes — mondja Ivó Križko sem szánták el magukat. Amikor a SZISZ SZKB több társszervezővel egye­temben meghirdette a „Tökéletes terv­rajzokat keresünk" országos versenyét, Juraj Kováč is benevezett. Dolgozatá­ban behatóan foglalkozott a volt opál­bánya ismertetésével, ezen kívül pontos térképet, tervrajzokat készített arról, hogyan lehetne a bányát megmenteni az utókornak. Javaslatának lényege egy bányamúzeum kiépítése volt a József tárna ezer méteres szakaszán. Az egye­dülálló dolgozat nagy visszhangra talált és mindenki a megvalósítása mellett foglalt állást. A SZISZ Kassai (Košice) Városi Bizottsága felkarolva az ötletet azonnal elkezdte a gyakorlati megvaló­sítást és az egész átalakítási munkála­tok védnökévé vált. így bontott zászlót ezelőtt két évvel a SZISZ életfatábora a dubníki opálbányák mellett. * * * A hat évre tervezett építés második ból ezidáig hat van lezárva, köztük a legfontosabb József tárna is. Már a helyszínen mutatta, hogy tavaly két be­betonozott folyosót próbáltak erőszak­kal felnyitni a kíváncsi turisták — az egyik helyen még robbantásra is vete­medtek —, s így ez nekik is pluszmun­kát eredményezett. Az idén betonozták be és látták el vasráccsal a központi szellőző hatalmas kráterét, a fiatalok munkája nyomán lett vasbetonos titok a Richárd-táma, ottjártamkor pedig épp az Apollónia-tárnán dolgoztak. A bányafolyosókba is lehetőségem volt besétálni. A túlnyomórészt kézzel vájt folyosókban még most is láthatók az évszázadokkal ezelőtt ejtett vésöcsapá­­sok nyomai. A villanylámpa fényénél is érdekesnek, nem mindennapi látvány­nak tetszettek az álkarszt egyedi kőzet­mintái, szinte emberfeletti teljesítményt sugalltak az ún. száraz falak, melyeket hatalmas kődarabokból emeltek a bá-A fiatal „bányamentőkkel" az életfa­tábor székhelyén egy vadászlak udva­rán találkoztam. Marian Zienkovsky tá­bori instruktor először arról beszélt, hogy két hét szabadságát és további egy hét fizetetten szabadságát töltötte itt. Sohasem kell nagy dobra verni a sátorbontás napját, hisz óriási az ér­deklődés. Fiúk és lányok Prágától Pros­­téjovon át egész Michalovcéig megfor­dultak már itt és mindenki gazdag él­ményekkel távozott. A szelektálás még­is úgy történik, hogy egy nem hagyomá­nyos kérdőív kitöltése alapján következ­tetnek arra, kik az igazi természetbará­tok és kinek milyen vonzalma és viszo­nya van a terepmunkához. A munka­végzés díjmentes, sőt a napi háromszo­ri étkezésre — az ételt mindig a kijelölt szakácsok főzik — saját maguknak kell megkeresni a pénzt. A helyi erdőgazda­ságnak segítenek az erdei utak tisztítá­sában vagy a fakitermelésben. A napi program jelentős részét nem maga a munka teszi ki — mivel az csak hat óra naponta —, hanem a szabadidőtevé­kenység. Ez itt nagyon is átgondolt és gondosan megszervezett. Én is talál­koztam olyan fiatallal, aki nem rejtette véka alá, hogy itt egy hét alatt jobban megismerik egymást az emberek, mint például az iskolában egy év alatt. A nem szokványos programban vannak éjszakai játékok, vitaesték, komolyzenei műsorok, ügyességi versenyek. Az idén a sátortáborba először a baráti Mis­kolcról érkezett 21 középiskolás, majd őket még négy turnusban követték a hazai fiatalok válogatott képviselői. A szakemberek egybehangzó véleménye szerint a munkálatok jó ütemben halad­nak, így megvan a reális esély arra, hogy az egykori dubníki opálbányák területén határidő előtt egy olyan mú­zeum nyíljon, mely a maga nemében egyedülálló lesz Csehszlovákiában. POLGÁRI LÁSZLÓ A szerző felvételei 16

Next

/
Oldalképek
Tartalom