A Hét 1988/2 (33. évfolyam, 27-52. szám)
1988-12-02 / 49. szám
A CSOPORT 180 A feledi „Öregház" AZ „ÖREGHÁZ" A BHS (Bratislava! Zenei Ünnepségek) keretében 1988. október 13-án, csütörtökön a Szlovák Filharmónia Moyzes-termében a magyarországi Csoport 180 lépett fel (47. számunkban értékeltük fellépésüket — a szerk. megj.). ügy gondoltuk, hogy a Magyarországon neves együttes (eddig két nagylemezt adtak ki) első, sikeres bratislavai szereplése kapcsán bővebben is szólni kellene az együttesről. Ezért a koncert befejeztével a csoport néhány kevésbé éhes és fáradt tagját rövid beszélgetésre kértük fel. — Mikor alakult a Csoport 180? — Tíz éve. — Azóta volt-e valami személyes változás az együttes összetételében? Ezt azért kérdezem mert úgy tűnt, hogy egy-egy titkos jeladásból, szemrebbenésből is megértitek egymást . .. — Nem nagyon, inkább csak apró, érthető helyettesítésekre került sor, mondjuk betegség, szülés esetén. Különben nagyjából kezdettől fogva az eredeti felállításban van együtt a csoport. — Az együttes tagjai csak a zenélésből élnek, vagy van valami más állásuk is? — Sajnos, legtöbbjük csak másodállásban zenész. — Miért vállalkoztatok az ízlésetektől olyan eltérő jellegű zenemű megszólaltatására, mint a Mementó? — Ez az ajánlat jelentette számunkra a lehetőséget, hogy először szerepeljünk Csehszlovákiában. Ez a mostani és az ezt megelőző prágai ezért nagyon jelentős számunkra. — Hogyhogy az első? — Magyarországon (ahol például Budapesten a Kortárs zene rendszeresen megrendezendő őszi fesztiválján szoktunk részt venni) kívül eddig csak Nyugat-Európába hívtak meg. Párizsban, Svájcban, az USA-ban, Kanadában, az NSZK-ban, Ausztriában, Olaszországban és másutt szerepeltünk. Csehszlovákiába többször meghívtak ugyan, de az utolsó pillanatban mindig közbejött valami. — Milyen zeneszerzőktől játszotok ? — Például Steve Reichtól, Terry Rileytől vagy például cseh szerzőktől is, aztán magyaroktól, de sok saját kompozíciónk is van. — Ki az együttes zeneszerzője ? — Ketten vagyunk, Szemző és Melis, de főleg Melis, aki érdekes film- és szcénikus zenét is szerez. — Mik az együttes tervei? — Úgy érezzük, tovább kell csiszolnunk a csoport összjátékát. — Szoktátok Cage vagy Stockhausen szerzeményeit is játszani? — Igen, néhány kompozíciójukat játszottuk már, de az ö zenéjüknek kissé más a hangszerelése, azonkívül amerikai problematikájú, ami tőlünk eléggé távol áll. Mi inkább a saját mondandónkat szeretnénk feldolgozni. — Az utolsó darabban héberül énekeltél. .. — Igen. — Miért éppen héberül? — Egyrészt, mert ez egy középkori ének, amit hangfelvételről tanultam be, másrészt meg kell mondani, hogy Magyarországon a héber nyelv reneszánszát éli. — A minimalisztikus zenén kívül más stílusban is játszotok? — Ez sem tisztán minimalisztikus zene. talán inkább posztminimalisztikusnak volna nevezhető. Most ilyesmit csinálunk... — A hasonló érdeklődésű magyar Eötvös Péterrel, aki szintén koncertezett most itt, nem játszottatok együtt? — Dehogynem, nemrég játszottunk együtt. A koncertjére azonban nem volt időnk elmenni, mert dolgoztunk. Végül, mikor már kissé feloldódott a hangulat, az együttes egyik vigkedélyü technikusa elárulta, hogy ezek mind „klassz srácok, csak nem kell őket olyan komolyan venni", s azt is, hogy leginkább az okozott nekik csalódást, hogy Szlovákia fővárosában este tíz után alig van hova menni, hol leülni elbeszélgetni. No meg, hogy egyiküknek a flipper is nagyon hiányzik. — Jó lenne, ha csak ez lenne hiánycikk, sajnos, sokkal lényegbevágóbb dolgok nincsenek. — Tudjuk, papirzsebkendő ... ARCHLEB GÁLY TAMARA, Peter Machajdik „S ott terveit gizgaz-vágó Sarlót népünknek álmunk: hős, fura újarcú világrendre vágyva... S a szép Öregház s falva népe túlél tatárjárást s halált: fölépítvén népekkel újkort." (Győry Dezső: Az „Öregház") Az idén 60 éves Sarló-mozgalom születési helyeként Gombaszögöt (Gombasek), a Csemadok Országos Kulturális Ünnepélyeinek színhelyét ismerjük. 1928 augusztusában, itt a Sajó melletti cserkésztáborban öltött testet a prágai főiskolások már korábban megindult önszerveződése, „újarcú magyarokká" válása. Az idevezető útnak fontos, de alig ismert állomása — ahol az ősi paraszti munkaeszköz, mint a mozgalom megnevezése először elhangzott — Gömör másik végén. Feleden (Jesenské) volt, az egykori tulajdonos, dr. Boross Zoltán által csak „Öregháznak" nevezett épületben. Győry Dezső igy tanúskodik erről: (Irodalmi Szemle XI. évf. 1. sz.): „Edgár (Balogh) akkor már elővette az újarcú magyarok szegényes tarisznyájából az országos mozgalmi-vezér marsallbotját... néhány hétre rá Feleden, a rimavőlgyi Boross-Vécsey — az aradi mártír Vécsey! — kúriában az ún. öreg házban számolt be tárgyalásairól táborhely ügyben a gombaszögi majorról. Boros Ducival és velem tervezgetve jelentette be. hogy a főiskolás cserkészek falujárásait országos szellemi mozgalommá teszi. És kimondta ott először a nevezetes szót: Sarló lesz a neve. Én pedig megkértem Anyut, varrjon a gombaszögi tábornak őrsi zászlókat: rajtuk a tájak neve és vörös filcből a sarlók ..." 5—10 évenként megemlékezünk a Sarlóról, méltatjuk haladó eszmeiségét, példamutatását. internacionalizmusát, a munkásmozgalom, a párt felé vezető útját. A mozgalomnak jelentőségéhez méltó állandó emléke azonban nincs, se Gombaszögön, se Feleden, se máshol a Sarló működési területén. A dr. Boross Zoltán által létrehozott és ápolt debreceni Sarló-gyűjtemény nem pótolhatja ezt a hiányt. A Sarló létezése és nemzetiségi szempontból egyedülálló jelentősége nincs benne a köztudatban. Egy állandó látogatható emlékhely, kiállítás sokat jelenthetne, főleg a fiatalok tudatformálásában. A feledi „Öregház" megérdemelne legalább egy emléktáblát, talán még egy Sarló-emlékszobának, vagy akár egy irodalmi múzeumnak is otthont adhatna. Az „Öregház" egyébként is figyelemre méltó tanúja az elmúlt századoknak. Itt gyerekeskedett Vécsey Károly, az 1849-ben LnJ KINCSÜNK AZ ASIYANYEIY Mindennapi vagy mindennapos? Alighanem sokan észrevették már, hogy a mindennapi és a mindennapos összetett melléknevet a beszélt nyelvben — de néha írott szövegekben is — elég gyakran felcserélik. Nemegyszer hallhatunk vagy olvashatunk ilyen mondatokat: Az ismertetett elveket érvényesíteni kell a mindennapos életben. Ez a két nem mindennapos ember valóban figyelmet érdemei János mindennapi vendég a házunknál stb. A felsorolt mondatokat nem tarthatjuk helyesnek. Hogy jól megértsük, miért nem, vegyük sorra a mindennapi, aztán a mindennapos melléknév jelentéseit. A mindennapi első jelentése: minden napra való. Tehát: mindennapi kenyér, mindennapi élelem, azaz a naponként szükséges élelmiszerek összessége. Például: Akkoriban nehezen kereste meg a mindennapi betevő falatját. Később telt már neki a mindennapi húsra is. Vizsgált melléknevünk második jelentése: mindennap végzett. Például: mindennapi munka, mindennapi teendők, mindennapi gyakorlás. A mindennapi harmadik jelentése: hétköznapi. Például: a mindennapi életben, mindennapi ruha stb. Vagyis: az elveket a mindennapi életben kell érvényesíteni, nem pedig a mindennapos életben. Melléknevünk negyedik jelentése: nem különleges, közönséges, megszokott Például: mindennapi emberek, mindennapi szavak, a szó mindennapi értelmében, ez mindennapi dolog stb. Tagadó formában — tehát így: nem mindennapi — annyit jelent: különleges, nem közönséges, nem megszokott. Például: nem mindennapi emberek, azaz másoktól valamiben elütő, különös, rendkívüli emberek. Vagyis az írásom elején idézett mondat helyesen így hangzik: Ez a két nem mindennapi ember valóban figyelmet érdemei A mindennapi szót ritkán és csak egyes számban főnévként is használhatjuk mindennapi kenyér, élelem értelemben. Például: Nehezen kereste meg a mindennapit. Most pedig nézzük meg a mindennapos melléknév jelentéseit. Ezek közül az első: valahova mindennap etmenö, valahol naponta megforduló személy. Például: mindennapos vendég, mindennapos látogató. Helyesen tehát: János mindennapos vendég a házuknál, nem pedig mindennapi vendég. A mindennapos második jelentése: mindennap, vagyis naponta előforduló, szokásos. Például: a mindennapos délutáni séta; a húsétel ezentúl mindennapos a háznál. Melléknevünk harmadik jelentése: naponként ismétlődő. Például: mindennapos munka, mindennapos verés, mindennapos gond. A mindennapos negyedik jelentése: hétköznapi, közönséges, mindennapi — vagyis voltaképpen ugyanaz, mint a mindennapi melléknévé. Például: Ez mindennapos dolog, mindennapos látvány. Az elmondottakból kitűnik, hogy a mindennapi és a mindennapos melléknév jelentései meglehetősen közel állnak egymáshoz, sőt bizonyos esetekben szinte azonosnak tekinthetők. Ennek ellenére a két melléknév 10
