A Hét 1988/2 (33. évfolyam, 27-52. szám)
1988-11-25 / 48. szám
VLAGYIMIR KOTYENKO A FARKAS A farkas hatalmas volt és borzasztó — még ránézni is szörnyűség! A vadászok fegyverük után kaptak és célba vették. Egyszercsak a farkas megszólalt: — Barátaim! Ne lőjetek. Én hasznot hozok az államnak. A vadászok kedvetlenül engedték le a fegyvert. Nézzük csak! Az ordas megszólalt. — Aztán miféle hasznot? — Jaj, de elmaradott emberek vagytok! Hiszen én vagyok az erdő egészségvédelmi dolgozója. Harcolok azért, hogy az erdőt csak egészséges állatok népesítsék be. A nyulat például megkergettem, hogy fürge maradjon, nehogy elhízzon. De hiszen ez számos cikkben meg van írva. A farkas csattogtatta a fogait, leült egy rönkre, első lábait Ősszefonta a mellén és elolvasott egy hosszú cikket a természet erőinek egyensúlyáról. — Jól adod! — nevettek a vadászok. — Hiszen az elméleteddel ellentétben te gyilkosságokból élsz! — Az más — magyarázta türelmesen az ordas. — Én kizárólag hasznos munkát végzek. Csakis a gyengéket és betegeket eszem meg. A farkas azért van az erdőben, hogy a többi állat résen legyen. Igazság szerint prémiumot kellene kapnom humánus vadállati ténykedésemért. Csak lótok-futok éjjel-nappal szerte az erdőben, lógó nyelvvel, aztán semmi köszönetét sem napok érte. Nemrég fizetésemelést kértem az igazgatóságon, hallani sem akartak róla! Pedig az erdő teli van veszéllyel, az nem város. Itt el is lehet tévedni... Barátaim, adjatok egy cigit — kérte a farkas — az enyém elfogyott... Az ámuló vadászok megkínálták egy „Prímával". Az ordas a fogai közé vette a cigarettát, rágyújtott és szívni kezdte. — Még ha veszélyességi pótlékot kapnék, legalább! Hiszen engem le is lőhetnek. Még szerencse, hogy ti jó emberek vagytok. A szolgálat meg nehéz. Beleizzadok, míg egy nyulat utolé-Mindenki úgy tudja, hogy bizonyos Guillotin {mondd: gijoten) doktor készítette az első guillotine-t (gijotínt), azaz nyaktilót a francia forradalom idején. Azt is mondják: emberbaráti okokból, ha erről egyáltalán szó lehet az adott esetben. Valójában egy másik orvos, Louis nevezetű „adaptálta" Itáliából az első francia nyaktilót, amely így — számos gúnyneve közül — legelőször a Louisette vagy Petite Louison nevet kapta. Mindkét szó jelentése: „Lajoska" — ami egyként utalhatott Louis doktorra és XVI. Lajosra. A nyaktiló első áldozata azonban nem az ellenforradalommal cimboráló király volt, hanem egy Pelissier nevű útonálló, miután a rek. Hát még a rókák. Újabban még a fákra is felmásznak. Az egyik után én is felmásztam, s olyat estem, hogy egy hónapig voltam betegállományban. A farkas elszívta a cigarettáját, majd jókedvűen így szólt: — Valahogy lehűlt a levegő, rakjunk tüzet, barátaim. Koccintgassunk, ismerkedjünk meg. Harapnivalónak kentek nektek egy nyulat. Mi, farkasok, mindig örülünk a jó embereknek. A vadászok rozsét szedtek, a tűz fellángolt vidáman, mesébe illő módon. Az ordas eliramodott az erdőbe és egy nyúllal tért vissza. Megsütötték, uborkával megették, koccintgattak. A farkas pohárköszöntöt mondott és a természetvédelemről beszélt. — Nahát! — mondták a vadászok. — Már mindenféle emberrel koccintottunk, de farkassal még soha. A farkas sürgőit-forgott, dalra fakadt, táncra perdült, mókázott. Aztán a mellén meghúzott egy rejtett villámzárat, , kibújt a farkasbőrböl, s ott állt — egy ember. A vadászok a szemüket dörzsölték: nem álom-e, amit látnak? Nem. nem volt álom. A farkas-ember kiöntötte a lelkét. Leleplezte magát: — Elnézést, barátaim! Lóvá tettelek titeket. Én is vadász vagyok. — Mi a fenének bújtál bele a farkasbőrbe? Hiszen le is lőhettünk volna. — Ilyen a szolgálat, barátaim. Engem bevetettek az állat- és növényvilág védelmére. Igazi farkast itt hol találsz? Sehol. De valakinek az ordasok helyett járnia kell az erdőt. Teljesíteni kell az ő feladatukat, nehogy némely állatok elsatnyuljanak. És ha majd medvével találkoztok, arra se lőjetek... — Az is te vagy? — Igen. De a bőr műanyag. És a tigris is én vagyok. Ejnye, elbeszélgettem az időt veletek, mennem kell. Még a borzokat kell megkergetnem, mert teljesen ellustulnak. Köszönöm a vendéglátást ... Magára húzta a farkasbőrt, fel üvöltött, majd eltűnt a fák között... Sági Tóth Tibor fordítása nyaktiló hivatalos használatát Guillotin doktor, teljes nevén Dr. Joseph Ignace Guillotin elfogadtatta a nemzetgyűléssel, 1792. március 25-én. Állítólag a forradalmi terror idején nyolcezer franciát végeztek ki a guillotine-nal, amely az akkori fekete humorban a „nemzeti borotva" elnevezést kapta. A legenda azt tartja, hogy Guillotin doktort is lefejezték, de ez csak legenda: ágyban, párnák között halt meg a guillotine ajánlója 1814-ben. Csalódja — érthető okokból — névváltoztatási kérelmet nyújtott be Napóleon belügyminiszteréhez, így azután nem tudjuk, élnek-e még utódai Guillotinnek. EMBERI SORSOK Élettársat az keres, aki unja a magányos vacsorákat, de félti a személyes szabadságát... ('Egy válóperes bíró tapasztalataiból) Holtomiglan, holtodiglan helyett J. Mónika komáromi (Komárno) lány érettségi után Bratislavába jött, hogy fölvételizzen a Komenský Egyetem jogi karán. Nem sikerült, de ö a fővárosban maradt. Megismerkedett T. László, 21 esztendős műszaki főiskolással. A fiatalember is vidékről származott, és albérletben lakott. Megszerették egymást, s Mónika hozzá költözött. Most már több mint két esztendeje élnek együtt. Kialakult a közös idő- és munkabeosztásuk. A lány — aki egy nagyvállalatnál helyezkedett el — főz és takarítja az általuk is használt mellékhelyiségeket. Gazdálkodásuk meglehetősen rapszodikus. Mindketten hozzájárulnak a közös háztartáshoz. Akinek éppen több pénze van, többel; akinek kevesebb, kevesebbel. A szabadság, a vakáció heteit külön-külön, mindketten hozzátartozóikkal töltik. Z.-né 42 éves hivatalnoknö és P. Ferenc 47 éves villanyszerelő — elvált emberek mindketten — hétfőtől péntekig élnek együtt a férfi lakásában. Hétvégén az asszony hazavonul saját otthonába, és a vikendet ki-ki saját rokonaival tölti. A férfihoz általában más városban élő lánya érkezik látogatóba a férjével és P. Ferenc egyéves unokájával. A lakásban ilyenkor csupán az előre elkészített, a hűtőszekrényben elhelyezett ételek vallanak Z.-né létéről, aki vasárnap este tér haza. Mármint P. Ferenchez. B. Mária 64 éves és V. Emil 69 esztendős. Mindketten nyugdíjasok. Több esztendeje ették már az özvegység kenyerét, amikor apróhirdetés útján megismerkedtek. Szinte azonnal kialakult közöttük az egyetértés légköre, mintha ki tudja, mióta ismernék egymást. Eleinte csupán hetente, majd egyre sűrűbben, mígnem naponta találkoztak. A nyugalmazott gépészmérnök lassan az asszonyhoz költözött, holmijainak zömét lassacskán átvitte oda, de a házasságtól mindketten óvakodtak. Az időnként fel-felszikrázó csendes vitától eltekintve — hogy melyikük adja föl a lakását —, jól megvannak egymással. Mindkettőnek tisztességes nyugdíjat hoz a postás, anyagilag nem szorulnak egymásra. Társalgás közben gyakran használják az én lakásom, a te lakásod, az én nyugdíjam, a te nyugdijad fogalmát. Nem nehéz kitalálni: noha már évek óta együtt élnek, az én és a te a mai napig sem olvadt össze teljesen „mi"-vé. Sem a fiatal, sem a középkorú, sem az idősebb pár — nem házastársak. Ugyanakkor könnyű, futó kalandnak, ideig-óráig tartó szerelmi viszonynak sem lehet nevezni kapcsolatukat. „Csak" élettársak. Viszonylag új ez a fogalom, bár egyre inkább polgárjogot nyer a párkapcsolatok gyakorlatában. Ám hogy hányán élnek — például Szlovákiában — élettársi viszonyban és főleg milyen korosztályokban, mennyire elterjedt dolog ez manapság, megfelelö-e a kapcsolat jogi szabályozása, mindez csupa bizonytalan, lebegő kérdés. Mert először is: mi az élettársi viszony? Nos, az élettársak házasságkötés nélkül, közös háztartásban, érzelmi és gazdasági közösségben együtt élő férfiak és nők. Ha szétválnak, más szavakkal: külön költöznek egymástól, akkor a közös vagyonból jobbára Guillotin és Guillotine a szerzésben való közreműködésük alapján részesülnek; míg örökölni csak végrendelet alapján örökölhet az élettárs. Viszont: házaspárnak csak egy lakása lehet; ám ha nem törvényesítik kapcsolatukat, ki-ki megtarthatja régi lakását. Dr. Müller Vladimír, gyámhatósági igazságügyi szakértő: — Fiúk és lányok házasság előtt, saját kifejezésük szerint, általában együtt járnak. Az együttjáró fiatalok a legtöbbször nem laknak együtt, de kapcsolataik nagyobb részéhez szexuális viszony tartozik. A huzamosabb együttjárások jórésze házasságcentrikus, ennek legékesebb bizonyítéka, hogy a gyerekeknek több mint kilencven százaléka házasságban születik. A fiatalok élettársi viszonyát — ha olykor akad ilyen — nem az állandóság jellemzi. És mert a partnerek eléggé gyakran változnak, a valóságban nem is igen nevezhető élettársi kapcsolatnak. Igaz, az utpbbi évtizedben fiatal értelmiségiek, sőt, egyetemi hallgatók között is terjedni kezd ez a viszony. A leggyakoribb formája, hogy közösen bérelnek egy albérleti szobát. Egyébként világjelenség, hogy a fejlett ipari országokban mind népszerűbb ez az együttélési forma. Az ezzel kapcsolatos szociológia kutatások kiderítették, hogy motívumként éppen ebben a lazább kötésben érzik magukat sokan jobban. Vannak, akik egyenesen azt vallják, hogy az élettársi kapcsolatok érzelemdúsabbak. Becslések szerint egyre gyakoribb az élettársi viszony az úgynevezett fiatal felnőttek, azaz a középkorúak között. Igen sok közöttük az elvált. Az élettársi kapcsolatok népszerüsödésével, természetesen, egyenes arányban csökken az újrakezdési, pontosabban az újraházasodási kedv. Az elváltak jelentős hányada ugyanis tart az új házasságtól. Saját bőrükön tapasztalták, hogy mit jelent a bontás. Mennyi harcot a másik féllel. Emberileg is, de nemkevésbé a javakért — elsősorban a lakásért. Ha nem is kívánnak egyedül maradni, de gyakorlati szempontokból mindenképpen fontolóra veszik, hogy nem érdemesebb-e nekik a lazább, a lakásukat nem veszélyeztető ejlettársi viszonyra lépni. Dr. Müller Vladimír: — A szociológiai kutatóintézet 294 törvényesen elvált férfi és nö helyzetét vizsgálta a közelmúltban. Közülük 168-nak a tényleges családi állapota megegyezett a bevallottal, törvényesen elvált és nem házasodott újra. Ezzel szemben 126 egyénnek, vagyis a vizsgált minta csaknem felének, a bejegyzett és valóságos helyzete nem fedte egymást. Nyolcvanan házasok voltak, de valójában különváltak egymástól. Huszonegy törvényesen elvált, de állandó ' élettársi kapcsolatba lépett mással. Voltak, akik élettársi kapcsolatban éltek azzal, akitől elváltak. Egy férfi például első feleségével lépett élettársi kapcsolatba, jogilag viszont második feleségének a férje. Természetesen, az idősebb emberek helyzete jóval egyszerűbb, hiszen a többségük özvegy. Érthető, ha ebből a korosztályból élnek a legtöbben élettársi kapcsolatban. Ebben a korban ugyanis több tekintetben töltik be hivatásukat ezek a viszony(lat)ok. És ami a leglényegesebb: védelmet nyújtanak a teljes magány, az esetleges elszigetelődés ellen. És emellett — biztos fogóhzóként — a saját lakáshoz való érzelmi kötődés jogát, lehetőségét is biztosítja. Főként azoknak nyújt biztonságérzetet, akik már egyszer megégették magukat!... 19
