A Hét 1988/2 (33. évfolyam, 27-52. szám)

1988-11-18 / 47. szám

--■».y. HÉTVÉGE A LEGEK VILÁGÁBÓL Földünkön körülbelük harminc terjedel­mes sivatag található. Ezek közül legna­gyobb a Szahara, amely Afrika északi részét foglalja el és az Atlanti-óceántól egész a Nílusig húzódik. Szélessége 5 000 kilométer, hossza 1 500— 2 000 km, teljes területe 8 millió négy­zetkilométer! A sárga, finom homok folyton vándorol és a forró szélben szinte a tengerfelszín hullámzásához hasonlítható. E homok — az egyik utazó feljegyzése szerint — nemcsak a cipő­be, a ruha alá, de még a konzervekbe is behatol! Persze, sok helyen a homok mellett kavicsos felszín, homokkő­dombok, mészkőből kialakult hegyvo­nulatok találhatók. A tűző nap elől csak az oázisok nyújtanak menedéket, meg az arabok viselete, a fehér burnusz. A napi höingadozás igen változó, míg nappal elérheti a 30—40 fokot, addig éjjelre a fagypont alá esik a hőmérő higanyszála. A sivatag éghajlatát a passzát légáramlatok határozzák meg. Helyenként évekig, évtizedekig nem esik eső. És ha néha megered az ég csatornája, akkor a csapadék hatalmas záporok, zivatarok formájában zúdul le. A kiszáradt folyómedrek, a vádik, csak ilyenkor telnek meg vízzel. A víz azon­ban hamar elpárolog. A szélsőséges éghajlat ellenére mégis van élet a siva­tagban. Kígyók, skorpiók, gyíkok, hi­énák, sakálok, sivatagi rókák és egyéb állatok keresnek itt szűkös megélhetést. A sivatag mélyebb részein oázisok ke­letkeztek zöld növényzettel. Itt öntözés­sel próbálnak emberi településre alkal­mas életkörülményeket teremteni. Az oázisok számát kutak fúrásával növelik. Úthálózata igen csekély. A sivatag köz­lekedésében a terepjárókon kívül még mindig a teve játszik jelentős szerepet. Újabban évenként autó- és motorke­rékpár versenyeket is rendeznek a siva­tagban, mely eddig több halálos áldo­zatot is követelt. LŠ. ITTA DISZNÓVÁGÁS IDEJE Valamikor disznóvágást csak falusi kö­rülmények között lehetett elképzelni, mig ma a városi konyhában is feldol­gozhatjuk és eltehetjük tavaszig a nyers, sült, füstölt finomságokat. Általá­ban fél sertést vásárolunk feldolgozás­ra. Éles késsel elválasztjuk a fejrészt, a karaj hátsó részét, a combot, a lapoc­kát, a bordát, a has részét és a lábat. A combot sonkának tesszük félre, a bordákat és a has egy részét húsos szalonnának, a lapockát megtisztítjuk a csonttól és az egyéb húsdarabokkal, ami a bontásnál leesik, félretesszük kol­básznak, a karajt feldaraboljuk, és így megfagyasztjuk, míg a hát és a nyak szalonnájából töpörtyűt készítünk, illet­ve zsírt olvasztunk. A füstölésre hagyott részeket besózzuk. A besózott húst, szalonnát mély edény­be rakjuk, s egy idő múlva megfordítjuk, majd újra sóval dörzsöljük be. Hideg helyen tartva 14—15 napig forgatjuk, dörzsöljük sóval, azután füstöljük. Kolbászt többféleképpen készíthetünk: nyers kolbászt sütésre és főzésre, vala­mint füstölt kolbászt. 10 kg húst nagyobb lyukú tárcsán át­darálunk, ehhez 25 dkg sót, 10 dkg édes és 10 dkg erős pirospaprikát, ízlés szerint őrölt borsot és finomra vágott vagy nyomott fokhagymát adunk. A masszát alaposan összekeverjük, kevés vizet is adunk hozzá, s mély edénybe téve 24 órára a hűtőszekrénybe tesz­­szük, azután bélbe töltjük, 2—3 napra hűvös, szellös helyre tesszük, majd fel­füstöljük. A nyers kolbász mélyhűtőben sokáig tárolható. Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy juhász. A gyönyörű szép Alacsony-Tát­­ra lejtőin legeltette juhait. Magányosan élt, a felesége régen meghalt és három fia elvándorolt messze, a tengeren túl­ra. így éldegélt egyedül a faluvégén egy kis házban. Egyszer egy napfényes nyári délután a juhász leterítette subáját a selymes fűre és lefeküdt, a nagy meleg­től mély álomba szenderült. A juhokra és a kis bárányokra csak a Lejka kutya vigyázott. Váratlanul sötét felhők tornyosultak az égen, menydörgött, villámlott, sza­kadt az eső, mintha dézsából öntötték volna. A juhok az ijedtségtől szerteszét szaladtak. Felugrott a juhász és subáját otthagyva, kereste a juhokat, a kutyája segítségével, de azok eltűntek. Szomo­rúan, bőrig ázva indult haza. Otthon az asztalon várta a juhsajt és a szalonna, de nem ment le a torkán egy falat sem. A fáradtságtól kimerülve lefeküdt, ki­verte a verejték, lázban égett a homlo­ka, azt hitte szegény, hogy itt a vég. De jó kis tündérek egy nagy barlang­ba terelték a juhokat, s mikor elállt az eső a juhász udvarába hajtották. Csendben benéztek a házba és látták, hogy nagyon beteg, s mert nagyon szerették a juhászt, sokszor táncra per­dültek amikor furulyázott. Elhatározták, hogy segítenek neki. Gyorsan tüzet rak­tak, négy tündér hozta is már a gyógy­füveket, a borókát, édesgyökeret, ka­millát, csipkebogyót és sok-sok vadvi­rágot. Egy üstbe rakták, forrásvizet ön­töttek rá és addig főzték, amig erős illatú folyadék lett belőle. Kanalanként adták a juhásznak. Homlokára is gyógy­­teába áztatott kendőt kötöttek. A ju­hász néha magához tért és halkan kér­dezgette, ki van ott, de választ nem kapott, mert a kis tündérek elbújtak, csak a kutya csaholt örömében, hogy gazdája meggyógyult. Hajnalodott, a tündérek ráterítették a juhászra a subá­ját és rendet csináltak a szobában. A nap piros .labdaként jött fel az égen, a juhász háza is aranyszínben ragyogott, a tündérek ekkor eltűntek, senki sem látta hová mentek. Reggel a szomszédasszonyok jöttek át a juhász­hoz megnézni hogy él-e még, mert hallották éjjel a nagy jajgatást. A juhász már az ágy szélén ült, csak a homloka volt átkötve csillogó kendővel. Ilyet csak a tündérek viselnek. Az asztal telis-teli volt borókával, sok színes vad­virággal, az üst még gőzölgőit, benne volt még a csodaszer. Megkóstolták és egymástól kérdezgették, ki főzte? Talán a manók, vagy a tündérek? Elhívták a bírót, az is megkóstolta a gyógyvizet, s mivel boróka volt benne, elnevezték borovicskának. A juhász meggyógyult és azóta a juhászok házában gyógy­szerként használják a borókát. P. ZSENYEI JOLÁN N. KÁKAROV SZILVIA Láttam egy sárkányt. Tarajosat. Nem félelmetesei — Aranyosat. Láttam egy törpét. Óriást. És remeterákot. Tóbiást. És láttam királylányt. Öreget. Mesélni erről hogy lehet ? 21

Next

/
Oldalképek
Tartalom