A Hét 1988/2 (33. évfolyam, 27-52. szám)

1988-11-18 / 47. szám

Versailles — légi felvételről Kellemes légiét és szerencsés leszállás után Marseille színes forgatagába érkeztünk. Szállodánk kényelmes. Éttermében a fran­cia izekkel, környezetében pedig az utcákkal, terekkel ismerkedünk. Mindenütt nyüzsgő élet folyik — talán kereskedik mindenki?! A két óriási kikötő és a vasút is ontják a temérdek árut meg az utasokat. A környék terjedelmét a Notre Dame de la Garde-székesegyház magaslatából érzékel­tük: kéklö tenger felett a forradalom hősi városa, odalenn kikötött és mozgó hajók sokasága s a közeli szigetek fehérlő alakja nagyszerű látvány, különleges panoráma! Az értékes múzeumi látogatások mellett külön időt szenteltünk LE CORBUSIER „Nap­sugár városának" megtekintésére (Cité ra­­dieuse lakótömb), melyben 337 lakás, több üzlet, teaszalon, vendéglő, gyógyszertár és fodrászat van, a tetőtérben pedig a kilátópi­­henön kívül helyet kapott a kerékpározó felület, a bölcsőde és az óvoda. Szerkeze­teiben tartós épület. Külső megjelenésében a modern architektúrát képviseli. Alkotójára, a világhírű építőművészre tisz­telettel emlékezik mind az öt földrész, mivel művei a legtöbb nagyvárosban megtalálha­tók. Útitervünk szerint két kirándulást eszkö­zöltünk Marseilleböl. If várának megtekintése közben szinte le­játszódott előttünk Monte Cristo történeté­nek néhány mozzanata. Távozó hajónk fe­délzetéről meghatottan tekintettünk vissza a regényhös Edmond Dantes és Faria abbé rabságának színhelyére. Marseille — Notre-Damr de la Garde Marseille — a régi kikötőben Meglátogattuk a közeli Arles nevezetessé­geit is. Láttuk a monumentális római amfite­átrumot, arénát és a színház romjait, a mú­zeumban tárolt etruszk, gall s római emléke­ket, a román templomot és a gondozott temetőt. A képtárban Vincent Van Gogh képeire leltünk. A hányatott életű festőmű­vész életének egy része ugyanis Arles város­hoz kötődik. Búcsút mondtunk a tengernek s északi irányban Avignonba folytattuk utunkat. Középkori fal övezi a papák egykori ottho-Párizs — a Carrousel téri Diadalív nát. Bejártuk a paloták termeit s a templo­mokat. Értékes képek, szobrok, síremlékek, könyvek és kódexek gyűjteménye található bennük. A pápai palota tágas udvarában évenként szinházfesztivált rendeznek a fran­ciák. Következő pihenőnk St. Etienne, a kerék­páriparáról nevezetes város volt. Hosszú su­­gárútján mindenképpen nagy a forgalom. A Művészetek Palotájában sok a műalkotás. Bemutatják a kerékpárgyűjteményt is. Ezután a francia kerámiaipar fellegvárá­ban, Neversben szálltunk meg. Múzeuma értékes fajansz készítményeket tár a látoga­tók elé. Ahol a Loire folyó Nantes felé nyugatra tér, a hegyeket sík vidék váltja fel. Megpillantot­tunk még Glen városnál egy szép várkastélyt, s autóbuszunk végleg a fővárost vette célba! A turistának Párizs jelenti a „Mindent". Eredetiben láthatja mindazt, amit eleddig filmen látott belőle, vagy az irodalomban olvashatott róla. Ami itt a letűnt századok alatt megtörtént — tán a Bastille-t kivéve — mindent műemléképület, szobor, tér vagy utcanév idéz. Mire és kikre gondoljunk hát a Diadalív alatt, vagy a Champs-Elisées egy-egy presz­­szójában ? A forradalom nagyjaira. Napóleon dicsőségére, Waterloora, Verdunra vagy csupán a történelmet formáló Párizsra? Közben Ady lépteit véltük hallani a járóke­lők nyomában, Robespierre és Marat kiáltá­sát a forgatag zajában, de kerestük Matisse, Corot, Monet alakját is a vásznat bontó montparnasse-i festőben, aki mellett Edith R af éneke hangzott a magnóból:... Padam, padam, padam............... Programunk szerint először a Louvre-t ke­restük fel. A Tuileriák kertjével s a Concord térrel együtt szép és terjedelmes Szajna-par­­ti városrészt alkot. A múzeumi galériákban hat évezred mű­vészetét felölelő gyűjtemény százezernyi műkincse található. Megcsodáltuk a Ram­­szesz-szarkofágot s egyéb régészeti lelete­ket, a koronaékszereket, Mona Lisát s meg­annyi híres festményt, a Milói Vénuszt s a Rodin-szobrokat, kívül pedig a Győzelmi Di­adalívet s a Luxori Obeliszket. Az Invalidusok Épülete régebben katona­kórház volt, ma hadimúzeum. A katedrális­­ban Napóleon sírhelyénél is jártunk, a közel­ben pedig megtekintettük az Unesco-palo­­tát, a Katonaiskolát és a Szajna partján emelt világhírű Eiffel-tornyot. Nem hagytuk ki a montmartre-i sétát sem (Moulin Rouge, Pigalle) s a Montparnasse-on láttuk Balzac szobrát, a pályaudvar melletti felhőkarcolót, megfigyeltük a szabadtéren palettázó festőket, Chagall, Picasso és Bra­que utódait. Tárlatukból két színes kőnyo­matot választottunk. A Luxembourg-park szomszédságában elértük a Sorbonne környékét — a Cité Universitaire épületeit, illetve a Pantheont, melynek homlokzatán 22 korinthoszi oszlop szépsége dicsőíti az épület alkotóit. Belsejé­ben államfők, hadvezérek, a tudomány, az irodalom és az egyház nagyjai — Rousseau, Victor Hugo, Diderot, Voltaire, Zola — alusz­­szák örök álmukat. Áhítattal, néma csend­ben jártuk be a kegyelet eme templomát! Végre sor került a Notre Dame-székesegy­­ház megtekintésére is, bár a városnézés során néhányszor már láttuk távoli sziluett­jét. Vezetőnk a következőképpen mutatta be az épületóriást: építése 170 évig tartott, boltozatait „csak" 75 nagyméretű pillér hordja. Külső és belső megjelenésében a francia gótika és Párizs egyik leghíresebb épülete. Befogadóképessége 9 000 fö. Ha­rangjának mély hangja a 13 tonnás palást és az ötmázsás nyelv ütközéséből adódik. A két csonkatorony külön jellegzetességnek szá­mit. Helyi érdekű villamosvonaton jutottunk el Versailles-ba. Királyi kastély, sétányok, terek, sok ezer virág, díszfa és cserje, szökőkutak, szobrok, nagyméretű domborműves vázák, díszlépcsők és füves terület a francia park­építés remekműve. Le Vau és Manzart kora­beli építészek tervei váltak valóra minden francia és az egész világ örömére. KURUCZ NÁNDOR Fotó: a szerző (1) és archívum 17

Next

/
Oldalképek
Tartalom