A Hét 1988/2 (33. évfolyam, 27-52. szám)
1988-07-15 / 29. szám
KÖVETKEZŐ SZÁMUNK TARTALMÁBÓL Gál Sándor: A SARLÓ HATVAN ÉVE Fister Magda: GOMBASZÖGI PILLANATOK Miklósi Péter: NOTESZLAPOK Koller Sándor: ROCK-NYÁR '88 - FEJTÖRŐ Zolczer László: ÁSVÁNYVÍZ, EGÉSZSÉGÜNKRE... Csáky Pál: A BŐGI LÁNYOK (elbeszélés) Címlapunkon J. Dubeň felvétele A Csemadok Központi Bizottságának képes hetilapja. Szerkesztőség: 815 44 Bratislava. Obchodná 7. Telefon: 332-865 Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 815 85 Bratislava, ul. Čsl. armády 35 Főszerkesztő: Strasser György Telefon: 332—919 Főszerkesztő-helyettesek: Ozsvald Árpád és Balázs Béla Telefon: 332-864 Grafikai szerkesztő: Kral S. Klára Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlače, 813 81 Bratislava. Gottwaldovo nám. č. 6 Nyomja a Východoslovenské tlačiarne n. p., Košice. Előfizetési díj egész évre 156,— Kčs Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesitő. Kéziratokat nem örzünk meg és nem küldünk vissza. Vállalati hirdetések: Vydavateľstvo Obzor, inzertné oddelenie, Gorkého 13, VI. poschodie tel: 522-72, 815-85 Bratislava. Index: 492 11. Dr. Sándor Károly, a lévai (Levice) Barsi Múzeum igazgatója — A gyermekkorodról, a szülőföldhöz kapcsolódó élményeidről mondhatnál röviden valamit — Nagysallóban (Tek. Lužany) születtem 1938-ban. Gyermekkoromat azonban közvetlenül a Garam partján fekvő Sáróban (Sárovce) éltem át. Idekötnek élményeim is, amelyek maradandóan belém vésődtek. A rossz és a szép emlékek egyaránt. A háború borzalmai, utána pedig a kiszolgáltatottság miatt is szorongások jellemzőek a gyermekkoromra. Nem szólamként mondom, de 1948 februárja az én életemnek is fordulópontja volt. Olyan felhőtlenek voltak további gyermekéveim, hogy mindig szívesen gondolok vissza rájuk. A libapásztorkodásra, a fegyverneki szüretekre és a régi pajtásokra. A Garam számomra szinte mágikus fogalom, hiszen partján, habjaiban teltek el azok az évek, amelyek a legfogékonyabbak az élmények rögzítésére. — Mi az, ami meghatározta életed útját? — Ez az út kissé rendhagyó. Munkáscsaládból származom, négy testvér közül én vagyok a legidősebb. Másfél éves voltam, amikor a helybeli gyermektelen lelkészházaspár érdeklődni kezdett irántam. Először csak el-elvittek magukhoz, később végleg náluk ragadtam, ők vállalták neveltetésemet, függetlenül attól, hogy hivatalosan örökbe fogadtak volna. így hát voltak saját és nevelő szüleim is. Az utóbbiak eltökélt szándéka az volt, hogy taníttatnak és a teológiai pályára irányítják életutamat. Sajnos, ebben annyi volt az önzés, hogy amikor tervük meghiúsult, elidegenedtek tőlem. Mégis tisztelettel gondolok rájuk, nekik köszönhetem a továbbtanulásra való ösztönzést, és azt a gondoskodást, szeretetet, amit gyermekkoromban megkaptam tőlük. Párkányban (Štúrovo) érettségiztem 1956-ban, majd a prágai egyetemi évek és a katonai szolgálat után 1963-ban kerültem történészként a lévai Barsi Múzeumba, amelynek igazgatói tisztségét 1985 óta töl-ÉLETUTAK töm be. Ezt megelőzően tizenöt éven át voltam járási múzeumi, műemlék- és természetvédelmi felügyelő. Feleségem tanítónő, öt követve kerültem Lévára, ahol véglegesen gyökeret eresztettem, hű maradva szülőföldemhez, amit, sok más lehetőséget visszautasítva, sohasem akartam és akarok elhagyni. Prágai diákként volt bennem olyan — talán naiv, de őszinte — érzés, hogy szükség van itt rám. Elképzeléseimből talán sikerült is valamit valóra váltanom, és amíg tehetem, azon munkálkodom, hogy életutamnak ilyen vonatkozásban is legyen értelme. Két gyermekünk van. Lányom a nyitrai Pedagógiai Főiskolán most végezte a harmadik évfolyamot. Fiam jövőre fog érettségizni a Zselizi (Želiezovce) Magyar Tannyelvű Gimnáziumban. Őket látva megelégedett embernek érzem magamat, s ebben nagy szerepe van társadalmi megbecsülésemnek is. — Mint múzeumigazgató, melyik tárgyat mutatnád meg először az érdeklődő látogatóknak és miért? — Erre a kérdésre nem tudok egyöntetű választ adni. A vár területén lévő múzeumunk, amely tavaly ünnepelte fennállásának 60. évfordulóját, olyan gazdag anyaggal rendelkezik, amilyennel nem mindegyik vidéki múzeum büszkélkedhet. Több mint 54 ezer tárgyat tartunk nyilván és könyvtárunk köteteinek száma meghaladja a 12 ezret. Általában a látogatók érdeklődési köre szabja meg az egyes tárgyak értéksorrendjét, ami persze legtöbb esetben nincs összhangban a mi rangsorolásunkkal. Például a te érdeklődésedet ismerve megmutatnám neked régészeti tárgyainkat (köbaltákat, agyagedényeket) s nem utolsósorban azt az értékes hetvenkét ezüst és két arany pénzkollekciót, amelyre földmunkák során 1930-ban bukkantak Léván. Féltve őrizzük a lévaiak 1848—49-es zászlaját, Mednyánszky László: Front mögött c. olajfestményét, a munkásmozgalom emlékei, a lévai születésű Kittenberger Kálmán híres Afrika-utazó és vadász múzeumunknak adományozott tárgyait stb. A látogatóknak mindig megemlítem, hogy az egri hős. Dobó István is szerepel a lévai várkapitányok névsorában. Az általa épített várkastélyban van jelenleg időszaki kiállításunk a múzeum történetéből. A reneszánsz kastély kapuja felett latin szövegű kőtábla őrzi Dobó István emlékét, akinek nagy érdeme van abban, hogy a török veszély miatt kibővítette és korszerűsítette a vár erőditményrendszerét. — Mi a dolga a múzeumigazgatónak ? Hogy telik el egy munkanapod? — Múzeumunknak 17 állandó alkalmazottja van. Kihelyezett részlegeinken négyen tartanak szolgálatot. Fő feladatom a történelmi, néprajzi, természettudományi, dokumentációs és gazdasági osztályaink munkájának irányítása, összehangolása, a gyűjtő-, kutató-, feldolgozó munka koordinálása, kiállítások, előadások folyamatos biztosítása, múzeumi kiadványok szerkesztése, stb. Sajnos mindehhez még egy olyan nem könnyű feladat is járul, amely sajátos helyzetűnkből adódik. Múzeumunknak ugyanis a várromokat leszámítva, nyolc épülete van, s ezek tatarozásra, felújításra szorulnak. A beruházással járó gondok veszik el időm nagy részét. Mivel főépületünk is átalakítás alatt áll, ennek befejezése — amire öt év múlva lehet csak számítani — foglalkoztat leginkább. Napjaim tehát igen zsúfoltak. Munkatársaim. akik közül kilencen főiskolai, illetve egyetemi végzettséggel rendelkeznek, szakmailag jól felkészültek, lelkesek, és ez a múzeum részére és számomra is sokat jelent. — Mit jelent számodra a szabadidő? — Minden szabadidőmet az Őrhegyen lévő szőlőmben, kiskertemben töltöm. Az ottani munka kikapcsolódást, pihenést jelent számomra. Sokszor itt fogalmazom meg fejben az elkészítésre váró mondanivalómat, sőt verseimet is. Általában szombatonként itt együtt lehet az egész család. Örömünket leljük az elvégzett munkánk eredményeiben, még a fiam is, aki a lévai ifjúsági labdarúgó csapat játékosa. — Társadalmi és népnevelő munkát is végzet. — E tevékenységem talán túlon-túl is gazdag, főleg ha ezt időbeosztásom szempontjából nézem. Pártvonalon aktivista vagyok és az esti egyetemen tanítok. A járási újság szerkesztőbizottsági tagja és a „történelmi mozáik" rovat vezetője vagyok. Elég sok időmet leköti a járási történelmi társaság elnöki és a Szocialista Akadémia JB alelnöki tisztségéből adódó teendők is. Főleg az utóbbit tartom fontosnak, mert a Szocialista Akadémia igen sokat tehet és tesz a szocialista nevelés terén, az előző pedig szakmai szempontból sem elhanyagolható. Lévai tartózkodásom óta élő kapcsolatom van a Csemadokkal. 1964-ben megalakítottam a Juhász Gyula Irodalmi Színpadot, nem egy összeállítást rendeztem és több alkalommal résztvettünk a Jókai Napokon. Jelenleg is tagja vagyok a Csemadok alapszervezete vezetőségének, a járási és a központi bizottságnak. A népművelés terén szlovákul és magyarul egyaránt gyakran helytörténeti tárgyú előadásokat tartok. Ha időm engedi, nem szoktam visszautasítani a meghívásokat, mert minden alkalom jó iehetöség az emberekkel való találkozásra, beszélgetésre, közvetlen véleménycserére. Az írásra éjjel szoktam időt szakítani (tavaly jelent meg J. Zvara—J. Vágai: Hazafias és internacionalista tudatunk formálása című könyv, amelyet a Madách Könyv- és Lapkiadó részére fordítottam), a versírással azonban többet szeretnék foglalkozni. Elsődlegesnek persze múzeumi feladataim teljesítését tartom. Viszont azt érzem, hogy eléggé szétforgácsolódik az időm és energiám: a mozaikból is egyszer összeáll majd egy olyan életmű, amiért nem szeretnék majd szégyenkezni. OZSVALD ÁRPÁD Fotó: Košuthová 2
