A Hét 1988/2 (33. évfolyam, 27-52. szám)
1988-11-04 / 45. szám
HÉTVEGE KISÖRDÖGÖK Nem szeretném, ha beképzeltnek tartanának, aki azt hiszem, hogy a nyári hónapok alatt szünetelt „kisördögök" írásaimat az olvasók talán hiányolták. Azt sem szeretném, ha azt hinnék, hogy én nyári szabadságot adtam a kisördögöknek: tegyenek, amit akarnak, garázdálkodjanak, bukfencezzenek kedvükre — senki sem figyel rájuk. Ez egyáltalán nincs így. Elsősorban azért, mert a tevékenységüket — sajnos — nem én irányítom, másodsorban, mert nemcsak én figyelem és bírálom őket. Megteszi azt sok más éles szemű és tollú újságíró kollégám, ki-ki a maga vérmérséklete szerint és stílusában. Egy bizonyos: a kisördögök elöl nem lehet szabadságra menni, elbújni, kitérni. Ők a hipp-hopp manók, a mindenütt előbukkanó rossz szellemek, akiknek energiája és fantáziája kimerithetetlen, megjelenési formájuk a legváltozatosabb. Én például ezen a nyáron Karlovy Varyban töltöttem három hetet, hogy nagyszerű gyógyvizével kúráljam magam. Reggel indult a vonatom Prága felé, ezért, tekintettel elég nehéz bőröndömre, már este taxit rendeltem. A rendelést felvették, de a diszpécser figyelmeztetett, jó lenne, ha hajnalban még egyszer megismételném a rendelést — a biztonság kedvéért. Hát nem hajmeresztő az ilyen „megbízhatóságú" szolgáltatás? Olyan, mint az ébresztőóra, amit 5 perccel a berregése előtt ellenőrizni kell, vajon fog-e berregni? Más: A pályaudvaron, amit — főváros ide, vagy oda — csak túlzással nevezhetünk így — nincs egy hordár, nincsenek gurítható önkiszolgáló csomagkocsik, az utasnak a taxitól, a villamostól, autóbusztól az aluljárókon, lépcsőkön át magának kell cipelnie esetleg nehéz málháját. Pedig sok az idős vagy gyengébb fizikumú, cipekedésre képtelen utas. Vajon mikorra emelkedik nálunk az utazás kultúrája arra a legalább normális szintre, hogy az utas ne érezze kínzásnak a közlekedést, ne essen be elcsigázva a fülkébe, ne kelljen elkeserendnie az ott talált higiéniai helyzet miatt (a padló ragad a kosztól, a WC messziről bűzlik, a vízöblítés, a kézmosó csapja nem működik). A toalettpapírról vagy papírtörülközőről csak álmodni lehet, hiszen ezekért a papírkereskedések előtt sorban állnak a honpolgárok. Már vagy második éve hallom rebesgetni, hogy leégett a harmaneci papírgyár. Érdekes, hogy ettől függetlenül például Karlovy Varyban nem hiány - cik a toalettpapír. Más: Karlovy Varyban a papíráru ugyan nem hiánycikk, ám annál inkább a gyümölcs! Dinnyén és nyamvadt almán kívül augusztusban mindössze zer láttam és vehettem őszibarac— hosszas sorbanállás árán. A dinnyét nem hajlandók lékelni, és az egyik üzletben egy borostás állú, középkorú, morózus férfi eladó, amikor azt kértem, legalább engedje megkopogtatni a mérlegre dobott dinnyét, vajon érett-e, rámripakodott: „Nato néni čas, pani!" — és már fordult is az utánam sorakozó vevőhöz, akarja-e ugyanazt a dinnyét. Az persze akarta, de én már nem — elment az étvágyam tőle. Szidtam is magam: miért vagyok ilyen érzékeny, miért nem tudom magam beleélni a mai világ realitásaiba? Ez a mai világ ugyanis nagyon sok csalódást okoz nekem. Talán azért, mert régebben születtem, olyan emlékeim vannak, hogy akarva — nem akarva összehasonlítgathatok? A fiatalok, akik már ebbe a helyzetbe születtek bele, nem érzik annyira a morális különbségeket, legfeljebb megmorogják, ha ezt vagy azt nem tudják beszerezni. Én azonban arra is emlékszem, hogy az én fiatalságom idején még becsülték magukat az emberek a szakmájukban és ezért megbecsülték őket is. A cseh emberek közismertek voltak szakmai ügyességükről, becsvágyukról, udvariasságukról. Most Csehországban is egy hanyatló folyamatnak lehetünk tanúi. Folyamatnak kell neveznem, mert például Karlovy Varyban nem először jártam, mindig néhány év telik el egyegy látogatás közt és szomorúan kell tapasztalnom, hogy nemcsak a régi gyönyörű épületek romosodnak el (pedig kiemelt gondoskodással renoválnak is, de amíg két épületet rendbe hoznak, három másik megy tönkre), hanem az egykor világhírű fürdőváros szolgáltatásai is nagyon visszaestek.' Beszéljek a kádfürdőzést nyújtó fürdőházak romos, vigasztalan helyiségeiről, a rozsdás csapokról, a fergetegesen kapkodó személyzetről, amelyik csak számokat lát a páciensekben? A „kolonádra" a gyógyvizet iszogató sétálók közé behajtó teherautókról ? Az egykor kedves, patinás hangulatú kávéházakról, éttermekről, ahol a főszezonban embertelen a zsúfoltság és túl kevés számú, agyonhajszolt pincér szolgálja fel a bizony silány ételt, kávénak csúfolt kávét és választék nélküli süteményeket? A fürdőváros egykori közkedvelt specialitásáról, az azon melegében árusított finom ostyákról, amelyekhez most már legfeljebb kora reggel, egyetlen helyen és sorbanállás révén lehet csak hozzájutni? Idegesek az eladók, idegesek a vevők, a fürdő vendégek, akik között ebben a nyári idényben elég sok a dollárt hozó közelkeleti, amerikai, meg persze a német. Vajon mit gondolnak rólunk? Mutassuk meg nekik is a kisördögöket, akik akadályozzák a megoldandó problémák megoldását? Hiszen azokra az emberekre kellene rámutatnunk, akik bizonyos helyeken képtelenek rendet teremteni, vagy talán nem is akarnak, így sokkal kényelmesebb, hiszen felelősségre nyilván senki sem vonja őket. , Hát így nyaraltam én. A kisördögök a sarkamban voltak és vígan tapsoltak. L GÁLY OLGA JOGI TANÁCSOK „Özvegyi nyugdíj" jeligével olvasónk azt kérdezi, hogy nem kérhetné-e az új nyugdíjtörvény alapján, hogy a férje után megállapított özvegyi nyugdíjának csökkentését megszüntessék, illetve hogy ezt teljes összegében kifizessék. Az 1986-ban elhunyt férje után az özvegyi nyugdiját lényegesen csökkentették, mert olvasónk saját öregségi nyugdija magasabb volt, s így a két nyugdíj közül a saját nyugdíját teljes összegében kapta meg. mig az özvegyi nyugdíjnak, amely kisebb volt, csak a fele járt, de ezt az összeget is csökkentették havi 405 koronával, mert az eddigi előírások szerint a két nyugdíj együttesen nem haladhatta meg a havi 3 000 koronát. Az október 1 -jén érvénybe lépett új nyugdíjtörvény ugyan a kifizethető nyugdíjak felső határát magasabb összegben határozta meg, de az új törvénynek nincs visszaható hatálya, s így csak a jövőben keletkező nyugdíjigényekre vonatkozik. Ezért az előző törvényes előírások alapján megállapított nyugdíjak továbbra is megmaradnak s ezek felemelése vagy új kiszámítása az új törvény kedvezőbb rendelkezései alapján nem lehetséges. Az új törvény VI. része azonban általános rendelkezéseket tartalmaz, a régi, vagyis az 1988. október 1 -je előtt megállapított nyugdíjak felemeléséről. Eszerint ezeket a régi nyugdijakat október hótól kezdődően havi 40 koronától 140 koronáig terjedő összegben felemelik aszerint, hogy 1975. XII. 31 -e előtt vagy ezután 1988. IX. 30-ig melyik évben állapították meg őket. Erről már lapunk 35-ik számában a Jogi tanácsok rovatában „A nyugdíjak emelése" cím alatt részletesen irtunk. „Tétovázó" jeligéjű olvasónk azt kérdezi, hogy megkapná-e 55 éves korában az öregségi nyugdíjat, ha most 49 éves korában, amikor már van 25 ledolgozott éve, megszakítaná a munkaviszonyát és hat évig otthon maradna ? Az új nyugdíjtörvény nem kívánja meg, hogy a dolgozó — az egyéb feltételek teljesítése mellett — a nyugdíjkorhatár elérésekor még munkaviszonyban legyen. így olvasónk is megszakíthatja a munkaviszonyát és otthon maradhat és a nők számára előirt korhatár elérésekor igénye lesz az öregségi nyugdíjra. A nők korhatára az új törvény szerint is különböző, aszerint, hogy hány gyermeket neveltek fel. így öt vagy több gyermek felnevelése esetén a korhatár 53 év, három vagy négy gyermek esetében 54 év, két gyermek esetében 55 év és egy gyermek esetében 56 év. Ha a nő egy .gyermeket sem nevelt fel, akkor a nyugdíjkorhatár 57 év. A törvény újdonsága, hogy a felnevelt gyermekek körébe tartoznak nemcsak a nő saját gyermekei, hanem a férje gyermekei is, valamint azok az idegen gyermekek, akiket bírósági határozattal bíztak a gondozására, továbbá az olyan gyermekek is, akikről mint nevelőszülő a nevelőszülői gondoskodás céljaira létesített külön intézetekben nevelt. A nyugdíj kiszámításának alapjául szolgáló átlagkeresetet a nyugdíjjogosultság megszerzése előtti 10 öt legjobb évéből állapítják meg. Amennyiben ebben az időszakban nincs öt kereseti év, akkor ezt az időszakot úgy hosszabbítják meg, hogy meg legyen a kiszámítás alapjául szolgáló öt kereseti év. Ez olvasónk esetében azt jelenti, hogy a nyugdíjra kiszámítási alapjául a munkaviszonya megszüntetését közvetlenül megelőző 5 évi átlagkeresete fog szolgálni. Ami az átlagkereset kiszámításául szolgáló tényleges kereset megállapítását illeti, az új törvény szerint a dolgozó keresetét 2 500 koronáig teljes összegében beszámítják, a 2 500 koronától 6 000 koronáig terjedő kereset egyharmadát s a 6 000 koronától 10 000 koronáig terjedő kereset egytizedét számítják be. Eszerint a maximális havi átlagkereset összege, amelyből a nyugdijat kiszámítják, 4 067 koronát tesz ki. Természetesen olvasónk azzal, hogy már most kilép a munkából, elesik attól a lehetőségtől, hogy a bérszint az elkövetkező években esetleg emelkedni fog s így esetleg olvasónk tényleges keresete is magasabb lenne az elkövetkező években, ha tovább dolgozna, mint az eddigi keresete. S ebben az esetben magasabb átlagkeresetből számítanák ki a nyugdíját. „Egy tanácstalan" jeligével olvasónk azt kérdezi, hogy kérhet-e kártérítést attól az ismerősétől, akinél két év előtt balesetet szenvedett, aminek következtében teljes rokkantnak ismerték el. A betegsége alatt különváltak. A baleset nem volt üzemi baleset. A kártérítési kötelezettségre a Polgári Törvénykönyv rendelkezései vonatkoznak. Ezek szerint kártérítéssel tartozik a személy, aki valamely jogi kötelezettségének megszegésével másnak kárt okoz. A kárt vétkesen (gondtalanságból vagy szándékosan) okozhatja valamilyen cselekedetével vagy mulasztásával. A kárnak okozati összefüggésben kell lennie a jogellenes cselekedettel, amit a károsultnak kell bebizonyítania. A kártérítésre való igényt a törvényes kétéves elévülési határidő eltelte előtt kell érvényesíteni. Ezt a határidőt attól a naptól kell számítani, amikor a károsult tudomást szerzett a káráról, valamint arról, hogy ki a felelős az okozott kárért. De a kártérítési igény legkésőbb három év elteltével, s ha szándékosan okozott kárról van szó, tíz év elteltével elévül; ha azonban a károsult egészségében (testi épségében) okozott kárról van szó, akkor ez a korlátozás nem érvényes. ■ Meg kell még jegyezni, hogy kártérítéssel tartozik az a személy is, aki a kárt a szocialista együttélés szabályainak szándékos megsértésével (tehát nem gondatlanságból) okozta. Minthogy olvasónk nem írja meg levelében, hogy hol és milyen körülmények között szenvedett balesetet — s hogy ismerősének milyen cselekedetéből vagy magatartásából akar ellene kártérítési igényt érvényesíteni —, azt ajánljuk, hogy a részletes tényállás ismertetésével forduljon ügyvédhez, aki ezek alapján megítélheti az esetleges igényeinek jogosságát. „Lépcsőhöz" jeligével olvasónk azt kérdezi, hogy a házkezelőségnek joga van-e a ház közös helyiségeinek (lépcsőház. kapualj) világításáért is külön díjat felszámítani. Ezt a központi fűtés költségeinek évi elszámolásánál követelte. Az 1964. évi 60. számú hirdetmény szerint a lakbérben már bennfoglaltatik a közös helyiségek világítási költsége, a kéményseprési díj, a szemét és hamu elszállításának a díja, valamint az esetleges emésztögödör tisztításának költségei is. Ezekért külön dijat felszámítani nem lehet. A házkezelöség csak a központi fűtés és melegvízszolgáltatás díját és csatornázási illetéket számíthatja föl külön a vonatkozó külön előírások szerint. Dr. B. G. 19
