A Hét 1988/2 (33. évfolyam, 27-52. szám)
1988-10-21 / 43. szám
nyos munkásságában, hanem a gyermekei nevelésében is. Bár ö szerényen a feleségének tulajdonítja a nevelés eredményeit. Sőt, saját sikereinek az egy részét is. Mert hogy öt, az utolsó fából épült faluból nagyvárosba került fiatalembert a felesége vezette rá arra, hogy nyelveket kell tanulnia. Anélkül ugyanis elképzelhetetlen a tudományos fejlődés! Hallgatott rá, s elkezdte a nyelvtanulást a némettel, folytatta az angollal es befejezte a franciával. Oroszul már tudott, még a gimnáziumban elsajátította a testvér szláv nyelvet. Felesége, gyermekeinek szigorú es következetes nevelője elégséges időt hagyott neki arra is, hogy a tudományos munkában elmélyülhessen A jó családi légkör és a jól nevelt gyermekek ösztönzőleg hatottak munkásságára. A fegyelem, illetve az okos fegyelmezés eredményeképpen lettek sportoló család. A feleség zseniális ötlete volt az is. hogy három fiukat és három ismert lányukat cselgáncsozásra fogják. Három országos bajnokot ismert meg közülük e sportág szurkolótábora. Egyik lányuk A sport mestere címet viseli. Dr. Babái mega is sportegészségügyi funkcionárius. Gyermekei beszélték rá, vállaljon ilyen szerepet. — Én magam is sportolok — vallja be az ismerőseinek. — Diákkoromtól a futás a szenvedélyem. Még mindig az. Rövid távon nyolcvan méterig még most is jól tartom a tempót, de az utolsó húsz méteren mar megelőznek a fiatalabbak. Persze már csak időszakosak a futásaim. De azért ma is jó érzéssel elmondhatom, hogy nyáron futok és úszom, télen sízem és korcsolyázom. A feleségem is sportol. Egu orvos életpályája Ismeretségem úgy kezdődött dr. Marcel Babái docenssel, a bratislavai Tbc Klinika egyik vezető orvosával, hogy 1954-ben megműtötték a nyakamon keletkezett mirigydaganatot, és a szövettani vizsgálat kimutatta a tuberkulózisos fertőzést. Beutaltak a Bazová utcai Egyetemi Kórházba, amelynek akkor Babái doktor már orvosa volt. Miután tetőtől talpig megvizsgált, olyan gyógyszereket irt elő, amelyekről soha azelőtt nem hallottam. PÁS, INH. sztreptomicin. Naponta negyven darabot fogyasztottam el az elsőből, tizenkettőt a másodikból, mintha gyógyszeres hizlalásra fogott volna! Pedig csak a betegségem elleni harcba vetette be a hatásos eszközöket. Fiatal orvos volt, mindössze huszonhét éves, alig tudtam valamit róla. Pedig már szenvedélyesen foglalkozott a mirigytuberkulózisos megbetedéssel, amely az ötvenes évek derekán még elterjedt volt, ma viszont csak ritkán előforduló betegség. Kezelésem hónapjaiban a nagyszerű orvost és a beteggel mélyen együttérző embert ismertem meg benne. S akkori eredményes gyógyítására az immár ötvenhét éves életem a példa! Iránta érzett hálámat pénzzel is kifejezésre akartam juttatni, de ö határozottan elhárította. — Maga a beteg, és maga akar pénzt adni nekem? — mondta, és megcsóválta a fejét. — Nekem, az egészségesnek kellene pénzzel is segítenem önt! Azóta sem tudtam elfelejteni a humánus, a nagy szívű emberre valló magatartását. Ugyanannak a városnak a lakói voltunk, elég gyakran összetalálkoztunk, gazdagítottam az ismereteimet róla. Liptóból való, amelynek földjét és népét Andrej Plávka annyiszor megénekelte, Liptó utolsó fából épült falujából, Vlkolínecböl, amely most már Ružomberok legszélső utcája. Hétgyermekes családban nevelkedett, apja, anyja erdei munkások voltak, ö maga is téglagyári munkás lett a gimnázium elvégzése után, hogy háromhavi keresetéből fedezni tudja bratislavai utazásának a költségeit, ahol beiratkozott az orvosegyetemre. A tátfoli, elmaradott szlovák falu fiatalembere tíz-tizenkét éves korában szorult először orvos segítségére. Mandulagyuíladása volt, s a sebészeten négyszer is megnyitották a gyulladásos helyet, igy gyakran került közvetlen kapcsolatba a fül- és gégeorvossal. Megfigyelte készségét, humánus fellépését, s legrejtettebb bensőjében akkor formálódott elhatározássá, hogy orvos lesz. Az sem véletlen, hogy a tébécé elleni küzdelemre tette fel az életét. Ez a betegség végzett egyik nála idősebb lánytestvérével. Halála megrendítő volt s felejthetetlen, s amikor 1951-ben az Egészségügyi Megbízotti Hivatal felhívást tett közzé, hogy a fiatal orvosok egyre többen vegyék fel a harcot az akkor még nagyon komoly és veszedelmes betegség ellen, ő egy percig sem habozott. S a trnavai kórház fertőző osztályáról a pozsonypüspöki (Pod. Biskupice) kórház tébécé osztályára került, amely a bratislavai Egyetemi Kórházhoz, illetve a Tbc Klinikához tartozott. Az új terület egyre jobban érdekelni kezdte, s ma sem szűnt meg a figyelme iránta. 1 956-ban atesztációs vizsgát tett a tüdőmegbetegedés és tuberkulózis ismérveiből, valamint 1960-ban belgyógyászatból. Persze, elsősorban a mirigyrendszer és a tuberkulózis tanulmányozása alkotta munkásságának a gerincét, e témakörből írta meg kandidátusi disszertációs munkáját is A mirigytuberkulózis etiológiája, patogenezise és epidemiológiája címmel. Egyetemi magántanári képesítést is ilyen irányú munkájával szerzett, amelyet 1971-ben sikeresen meg is védett. — A gyógyítás eredményei kétségbevonhatatlanok — mondta legutóbb klinikai dolgozószobájában, amelyben alig fértünk el ketten, s a fény is csak gyéren Dr Marcel Babát szűrődött be az ablakon az asztalán tornyosuló szakkönyvek és folyóiratok miatt. — Mégis, az utóbbi tíz évben azt bizonyítgatom, hogy a tuberkulózisos megbetegedés még mindig terjedőben van, éppen ezért szükséges az éberség! A betegség megállapításához és kezeléséhez elégségesek és hatékonyak a módszereink, de ez, úgy látszik, nem minden. A megelőzés érdekében kell nagyobb erőt kifejtenünk. Egy napon az is a tudomásomra jutott, hogy dr. Babáinak nemcsak az apja volt nagy családú ember, ö maga is egy tízgyermekes család feje. Ez megint úgy jött elő. hogy a gépkocsija felől érdeklődtem, s ö mosolyogva megjegyezte: mit kezdhetne ő egy személygépkocsival? Mikrobusza van, mert csak abban fér el a tíz gyermekével, azzal járták meg már többször is a bolgár tengerpartot. Jó értelemben elgondolkoztató, hogy kilenc gyermeke elvégezte a főiskolát, a tizedik most főiskolai hallgató. Egyformán szívós és következetes volt nemcsak a tudomá12
