A Hét 1988/2 (33. évfolyam, 27-52. szám)
1988-10-21 / 43. szám
A nosztalgiát mindig pénzzé lehet tenni — csak tudni kell, hogyan, Az amerikaiak ugyan már alaposan kihasználták az egykori vadnyugati romantikát, de még mindig születnek új ötleteik: a legújabb az egykori bányászvölgy. Welsh Valley életre keltése. Western-stílusú várost építettek (fából persze), a kötelezű saloonnal, seriffirodaval, börtönnel és minden egyébbel, a korhű jelmezekbe öltöztetett lakosokat pedig új „szerepben" foglalkoztatják. látva azt gondolja, hogy egy állattenyésztő képtárlátogatásra vitte sertéseit — téved. Az Arnold és barátai névre keresztelt „kompozíció" egy amszterdami galériában látható. Ez ám a cuppanós puszi) Egy valódi cethaltól kapja az antibeszi „akvapark" tulajdonosának tízéves fia. KÖNYV Vladimir Nabokov: Lolita „Mindig úgy véltem, hogy egy valamirevaló író nemzetisége harmadrangú kérdés ... Az iró igazi útlevele a művészete. Azonossága nyomban fölismerhető a különleges mintázat vagy az egyedi szinezettség révén. A lakhely megerősítheti a meghatározás helyességét, de kiindulópontja nem lehet..." — válaszolta Nabokov egyik interjújában, amikor megkérdezték tőle, hogy milyen nemzetiségűnek tartja magát. Nem véletlenül tették fel a kérdést a Lolita c. hírhedtté vált regény szerzőjének, mert kalandos élete során valóban sok helyen megfordult. 1899-ben született Szentpétervárott, s gyermekkorát Oroszországban töltötte. Az egyetemi tanulmányait azonban már Cambridge-ben végezte, 1925-től 1940-ig pedig előbb Németországban majd Franciaországban élt. Ekkor még orosz nyelven ír, az eredmény 8 regény és számos vers, elbeszélés. 1 940-töl kezdve — mikor átköltözik az Egyesült Államokba — az új kontinensen már angol nyelven alkot. De ebben az országban sem marad véglegesen, a hatvanas évek közepén visszatér Európába, s haláláig 1977-ig Svájcban talál magának otthont. A Lolita, mely Nabokovot ismert íróvá tette, megjelenésekor, 1955-ben. sok vitát kavart. Ugyanúgy, mint sok más, jelentős irodalmi művet, kezdetben a Lolitát is pornográfiának minősitették. (Lásd még: Lawrence, Lady Chatterleyje vagy Joyce Ulyses-e) A félreértések okozója elsősorban a regény bonyolult szövésű, utalásokkal s irodalmi allúziókkal átszőtt cselekménye volt. Humbert Humbert, a regény főhőse (egyébként francia származású irodalomkutató) Amerikába kerülve bolyong az országban, s keresi a helyét. Véletlenül kapcsolatba kerül szállásadónője 12 éves lányával. Lolitával, aki bűnös vágyakat ébreszt benne. A fiktív memoárnak is nevezhető mű (Humbert Humbert egyes szám első személyében mondja el a történeteket) nem egyszerűen egy megbotránkoztató szerelmi kapcsolat leírása. Sokan úgy vélik, hogy ez a regény stílusa s nyelvezete alapján elöhimöke annak a groteszk látásmódnak, mely a hatvanas években vált irodalmi körökben divatossá. A Lolita egyszerre zavarbaejtő és kihívó mű. Sok csapdát rejt, s az olvasó gyakran kénytelen visszafordulni a cselekmény egy-egy félbeszakadt fonaláról. De ha kitartó, s a végére jut, akkor nyilván érthetőbbé válik számára, hogy miért nevezte Graham Greene megjelenésekor a Lolitát az év legjobb regényének. Megértéséhez talán némi eligazítást adnak Nabokov szavai is: „Miközben mindvégig a paródia határán járok, a túloldalon ott tátong a komolyság szakadéka, nekem magamnak pedig a saját igazságom és annak karikatúrája közti keskeny pallón kell egyensúlyoznom." Lendvay Tibor Isaac Asimov: A robbanó Napok „A római tudós, Plinius (i. sz. 23—79), szerint, aki Hipparkhosz után két évszázaddal írta meg az emberi tudás enciklopédiáját, a csillagkatalógus elkészítésére egy „új csillag” megjelenése ösztönözte a csillagászt, amely az állatöv egyik csillagképében a Skorpióban bukkant fel. Elképzelhetjük Hipparkhosz megdöbbenését, amikor egyik éjszakán egy olyan csillagot vett észre, ami az előző éjjel még nem volt ott. Megdöbbentő? Lehetetlen! Hogy kerülhetne egy új csillag a változatlan, tökéletes mennyboltra 7‘ A tudományos-fantasztikus regények világhírű mestere, Isaac Asimov ezúttal tudománynépszerűsitő feladatra vállalkozott. A Kossuth Könyvkiadó Univerzum Könyvtár sorozatában megjelent kötete, „A robbanó Napok" ugyanis, mint az alcim is állítja, „A szupernóvák titkai”-ról ad bőséges, tudományosan megalapozott ugyanakkor a világhírű sci-fi író mesterségbeli tudásával izgalmasan megírt kismonográfiát az adott témáról. De nemcsak arról. Valójában egy teljes kozmológiát-asztronómiát kap kézhez a gyanútlan olvasó, hisz „az ilyen események (mármint egy-egy csillag felrobbanása) ránk. Föld-lakókra sem veszélytelenek. Mégis, sokkal inkább van okunk örülni, mintsem panaszkodni. Más csillagok fölrobbanása és halála nélkül a mi Napunk sosem lehetett volna az, ami; enélkül a Föld nem nyerhette volna el a mai formáját; és mi sem lehetnénk itt, valamenynyi élőlénytársunkkal egyetemben". Ezért vezet végig bennünket Asimov a teljes problematikán. A változatlan kettőscsillagokon és az Andromeda-galaxison, a Rák-ködön és a neutroncsillagokon, a pulzárokon és a fekete lyukakon át a táguló világegyetemig és a big-bangig. De olvashatunk a világegyetemet alkotó elemekről, az első és második generációs csillagokról, a bolygók keletkezéséről és a Föld kialakulásáról, az élet létrejöttéről, a kozmikus sugárzásról és a „nagy kihalások"-ról is. Mindarról tehát, ami ma, a harmadik évezred küszöbén izgatja a tudományt és az emberiséget. Asimov eredetileg 1985-ben megjelent könyvét Szegedi Péter fordította le élvezetes stílusban és ma már ritkaságszámba menő példás gyorsasággal 1987-ben jelent meg magyarul. (cselényi) HANGLEMEZ This is The King's Singers Már a cím is nehezíti a recenzens dolgát; lefordítani, persze le lehet (Ez a King's Singers énekegyüttes), a fordítás így viszont címnek már nehézkes, körülményes — és féloldalas. Maradjunk hát — mint ahogy a Hungaroton hanglemezkiadó vállalat is maradt — az eredetinél, amely megoldás valamelyest még a lemez tartalmát is előrevetíti: válogatásról van szó. Egy nagy múltú, világhírű énekegyüttes rendkívül széles repertoárjából való válogatásról. Első pillanatban könnyűnek tűnő, ám valójában nem egyszerű feladat tőlük válogatni. Talán a rockzene legnépszerűbb, ma már klasszikusként számon tartott együtteseinek van annyi nagylemezük, mint a King's Singersnek. Az énekegyüttesek divatja Amerikában, Nyugat-Európában ma is kulminál, Kelet-Európábán is akadnak jónevű együttesek. Nem elfogultság azonban ’azt állítani, hogy mind közül kiemelkedik e tiszta vokális zenét előadó együttes: óriási gyakorlatának köszönhetően egyforma könnyedséggel tolmácsol madrigált vagy spirituálét, 17. századi dallamot vagy beat-feldolgozást. Esetükben egy faktor befolyásolhatja csupán negatívan az interpretáció minőségét: a zeneszerző illetve a zenei feldolgozást végző szakmai teljesítményének visszafogottsága. A mostani lemezen „könnyedebb" oldalukat mutatják be: könnyűzene-, country-, filmzene- és popzene feldolgozásokat soran HALLOTTUK n OLVASTUK LJ ĽJ LÁTTUK koztatnak fel, az esetek többségében rendhagyó módon, szimfonikus zenekari kisérettel-aláfestéssel. A lemez professzionális szintjéről csak a legnagyobb elismeréssel szólhatunk. E kategóriába nemcsak a szakmai jellemzőket soroljuk — intonáció, ritmika, polifónia, tisztaság —, az együttes e téren verhetetlen, de humorból is jó adagot felvonultatnak a lemezen; ez könnyedebbé, közvetlenebbé teszi az anyagot. Szépségfoltja? Ha így nem is, nyolc-tíz halvány perce van a lemeznek. Két-három helyen ellaposodik, elszürkül. Ez nem az énekegyüttes „érdeme", véleményem szerint ők ott is a helyzet magaslatán állnak, inkább arról van szó, hogy a zeneszerzők, illetve a -feldolgozók nyújtottak halványabbat. King’s Singers — a király énekesei, királyi énekesek? Legszívesebben az énekesek királyainak fordítanám a nevüket. Lemezük — a fent említett némely hiányosság ellenére — rendkívüli zenei csemege. Kleiszner Erzsébet Heavy-metal kiadványok Néhány évvel ezelőtt kissé lehangoltan fogadtam a szomorú tényt, hogy a magyarországi heavy-metal műfajnak nincs utánpótlása, mára viszont kedvezőbb lett a helyzet, mert úgy látszik, fordult a kocka. Az elmúlt hónapokban két fiatal zenekar bemutatkozó albumát is megjelentette a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat, így a kemény-rock kedvelői nem panaszkodhatnak. A Start szerkesztősége az OSSIÁN együttest csempészte be a magyar rockzene berkeibe, s tíz dalt mutatnak be a nagyközönségnek. Az Acélszív című album kőkemény zenéje ettől a csapattól jó bemutatkozás, többszöri lehallgatás után azonban kiderül, hogy mindez nem elég a siker hosszas megtartásához. Az Ossián ugyanis még tapasztalatlan banda, így nem tudták elérni azt a színvonalat, amit ma egy profi zenekartól joggal elvárunk. Sajnos, több helyen is eltorzul a basszusgitár játéka, s figyelmesebb munkával ezeket az apró, bár észlelhető hibákat ki lehetett, sőt ki kellett volna szűrni. Tévedés ne essék, nem áll szándékomban bántani az Ossián legénységét, hiszen egy új zenekar születésekor ünnepélyesebb üdvözlést illene írni. Mégis talán az lett volna a legjobb megoldás, ha ezen a hanganyagon hosszabb időt dolgoznak, s igy most kiforrott, nem pedig félig kész szerzeményekről írhatnék. Jóval színvonalasabb a Profil szerkesztőség albuma, mely a szintén debütáló LORD együttes számait tartalmazza. Aki a „Szemedben a csillagok" cimű lemezt először teszi fel a korongra, tapasztalt zenészek játékára gyanakszik. Ez részben azzal magyarázható, hogy Gidófalvi Attila az egykori Karthago tagja volt, s bizonyára sok tapasztalatát kamatoztatta ezúttal is. Segítségével egy olyan albumot sikerült összeállítani, mely teljes mértékben megfelel a mai igényeknek, egyúttal pedig növeli a zenekar tekintélyét. Hogy ma a LORD együttest akár az Eddával emlegethetjük egy szinten, az a csapat első lemezének hibátlan kivitelezésével, másrészt meg a róluk kialakult pozitív közönségvéleménnyel magyarázható. S már ez utóbbi is félsiker lehet. Koller Sándor 9
