A Hét 1988/2 (33. évfolyam, 27-52. szám)

1988-10-14 / 42. szám

HÁZTARTÁSI FORTÉLYOK PETREZSELYEM. Mindig lesz friss zöldpetrezsely­münk, ha a zöld­séggyökér felső végét levágjuk, vízzel telt edény­be tesszük, és a vizet szükség szerint utánaönt­jük. A petrezse­lyem zöldje nö és naponta szedhetjük. TOJÁS. A teljesen friss tojást úgy ismer­hetjük meg, hogy sárgája gömbölyű, a sárgája és a fehérje között pedig egy jól látható gyürüforma van. Ha feltörés után a sárgája szétfolyik, rántotténak még jó, de habveréshez, tükörtojásnak nem használható. A tojásfehérjét nehéz felverni, ha csak egy-két csepp sárgája is kerül bele. Ezért ilyenkor néhány csepp citrommal közömbösítjük a zsí­ros tojássárgáját. TÖK. Az őszi tököt úgy is eltarthatjuk, ha a hibátlan darabok szárrészét egye­nesre vágjuk, és pecsétviaszt vagy gyertyát csepegtetünk rá. Egyes vidéke­ken a tököt úgy tartósítják, hogy a héját hígított oltott mésszel vonják be, és úgy teszik hűvös pincébe. ILLAT ÉS EGYÉNISÉG Az illat kellemes és csábos hatásával már négyezer évvel ezelőtt tisztában voltak eleink. Az illatszereket kizárólag virágokból készítették, így egy-egy kölni valamilyen virágillatot idézett. Napjainkban előtérbe kerültek a szin­tetikus anyagok, amelyekből a legkü­lönfélébb illatokat nyerik. Közkedveltek a kölnivizek és a parfümök. A kölni enyhébb illatú, inkább nappalra hasz­nálatos frissítésként, míg a parfüm jóval erősebb, ezért vigyázni kell, nehogy so­kat locsoljunk magunkra. A parfümök lehetnek édeskés virágil­­latúak, vagy fanyar, fűszeres, nehezebb illatúak. Nem mindegy, hogy melyiket használjuk, mert egy-egy ember illata tükrözi egyéniségét, sőt hangulatát is. A szőke, törékeny nőkhöz inkább a hűvösebb illatok Illenek, míg a sötét hajúak és sötét bőrűek nehezebb illatú parfümöket használhatnak. Az sem mindegy, hogy nyáron vagy télen használjuk azt a parfümöt, mert nyáron a friss illatok kellemesebbek. A kölnit, parfümöt mindig a bőrre locsoljuk. A fülcimpára, a fül mögé, a csuklóra, a könyökhajlatba stb. Ha is­meretlen parfümöt vásárolunk, először próbáljuk ki a bőrünkön, mert minden bőrön másként hat az illat. Végül nem árt tudni, hogy a felbon­tott parfümöt egy éven belül ajánlatos elhasználni, mert bomlásnak indul. Réges-régen, öreg időkben a szelek még mind-mind együtt laktak egy kis szigeten, valahol a végtelen világóceán közepe táján. Nem voltak még vitorlás hajók, hi­szen a manapság szanaszét kóborló szelek még nem dagasztották a vitorlá­kat. Az emberek csak evezős csónakok­kal és hajókkal járták a vizeket, ez pedig nagyon fáradságos volt, sok emberi erő kellett hozzá, és az utasok, áruk csak lassan értek céljukhoz. Néhány dúsgazdag kereskedő — ha­talmas hajóikat ezer meg ezer evezős rabszolga hajtotta kikötőből kikötőbe — hallott valamit a szigeten lakó sze­lekről, és elhatározta, hogy munkába fogja őket. Jól tudták, hogy a szabad szelek önszántukból erre soha rá nem szánják magukat, ezért hát cselt eszeltek ki. Legnagyobb hajójukat telerakták édes, mámorító borral, és odaeveztek a szelek szigetéhez. Partra szálltak, és azonnal összebarátkoztak egy vidám szélforgataggal meg egy könnyelmű forgószéllel. Végül is addig-addig, hogy az egész szélnemzetséget lakomára hívták hajó­jukra. Jöttek is a szelek boldogan, mert kedvükre való volt a vidám élet, és ittak, daloltak egész álló nap késő éjszakáig. A jeges északkeleti és a viharos ziva­tarszél nem ismert mértékeket az ivás­­ban. Ezen nem is lehet csodálkozni, hiszen csak vad természetük szerint cselekedtek. De az már meglepő volt, hogy az enyhe, lágy szellőcskék is olyan sok édes mézes bort ittak, hogy egyket­tőre megártott nekik. Eleinte finoman, kedvesen dúdolgattak, zümmögtek, ké­sőbb azonban már csak gagyogni és dadogni tudtak, végül egyik a másik után elszenderedett. Csak a szelek ösöreg ükapja, a nagy hatalmú orkán tartotta még magát. A ravasz kereskedők azonban rajta is ki­fogtak. Ők maguk csak egy-egy kis kortyot ittak minden pohárból, a többit az asztal alá öntötték. így éberek és józanok tudtak maradni. Az ösöreg or­kán pedig egyszerre csak mély basszus hangon hortyogni kezdett. HÉTVÉGE Erre vártak a kereskedők! Gyorsan fel a horgonyt! Evezősök, munkához! — és már ki is futottak a part mellől a nyílt tengerre, fedélzetükön az egész szél­nemzetséggel. A hajó már messze-messze járt, a nap is delelőre hágott, mire a szelek végre ébredezni kezdtek. Megrémültek fölöttébb, mikor észrevették, hogy is­meretlen vizekre vitte őket a hajó, messze távol szigetüktől. Nagy nehezen kidörgölték az álmot a szemükből, és éktelen dühvei vendég­látóikra vetették magukat. Úgy felkorbácsolták a tenger vizét, hogy a hatalmas hajó felborult, és el­merült a hullámokban. A szelek azonban többé nem nyu­godhattak, vad száguldással járják a nagy vizeket. A szigetüket kerülik. Bejárták és bejárják ma is az egész világot, a tengereket, és gyakran tom­bolnak dühükben, üvöltenek és ordíta­nak, máskor meg vágyódásukban elér­­zékenyülve susognak és sóhajtoznak, mindig és mindenütt régi, elveszett ha­zájukat, a szelek szigetét keresik. De hiába! Soha többé nem lelnek rá a végtelen világóceánon. Német mese skáláját szólaltatja meg, hogy társával szót értsen. Ezt használják ki a vadá­szok, hogy a maguk készítette sípokkal a közelükbe csalogassák és puskavégre kapják. Amerika területén a fehérember megjelenése előtt mintegy millió jávor­­szarvas élt. Az indiánok húsáért, bőré­ért és agancsáért vadászták. Az a hír járta, hogy aki jávorszarvas húst eszik, abba annyi erő száll, hogy háromszor akkora távolságot is be tud járni, mint azelőtt. A fehérember már nemcsak a húsáért, hanem sportból is vadászta, és ezért a jávorszarvas-állomány erősen csökkent. A századfordulón elrendelték a szigorú védelmét. Ma újra hatalmas csordák lepik el Amerika és Kanada északi részét. A jávorszarvas csak a hideg tájakat kedveli, nem nagyon viseli el a meleget. Rendkívül nagy étvágya van, a felnőtt jávorszarvas gyomrába félmázsa növényi eredetű élelem is be­lefér. Éppen ezért takarékosság szem­pontjából még az amerikai állatkertek­ben is elég kevés van belőlük. Igaz, hogy csak a természetes környezetben érzi jól magát.-d-OjkĹL /UxÁJjLcv Á/'ckoÍL 40 cifvuy itLjoo /V<Vns. TTUf­'Lataixrdi1 A LEGEK VILÁGÁBÓL A jávorszarvas a szarvasok között a leghatalmasabb termetű. A meglett bika hossza közel három méter, magas­sága két méter, súlya pedig elérheti a nyolcszáz kilót is. A legnagyobbak Alaszkában élnek. Agancsa hatalmas, lapát alakúan kiszélesedett, átmérője a két és fél métert is elérheti. Színe vörö­sesbarna, szőrzete hosszú, lábai hamu­szürkék. Gyors futó. Régebben Európá­ban elterjedtebb volt, hazánk területén is élt. Ma Svédországban, Norvégiában, Szovjetunióban és Amerika északi ré­szén található. A jávorszarvas erős, kitartó állat, ha bajba kerül még a farkasokkal is elbá­nik. Nem igaz, hogy az embereket meg­támadja, de szarvasbőgéskor azért nem tanácsos véle találkozni. Aránylag csendes, de mégis a hangok széles 21

Next

/
Oldalképek
Tartalom