A Hét 1988/2 (33. évfolyam, 27-52. szám)
1988-10-14 / 42. szám
HÉTVÉGÉ Nyári emlék A tanulók számára a vakáció szó pihenést, szórakozást jelent. Ki-ki a maga módján használja ki szabadságának napjait. Lacinak is megvoltak, az álmai. Városi gyerek volt. Szűknek találta a betonrengeteget. Nem mintha túlságosan csintalan lett volna, de mozgásra, játszásra nagyobb tér volt falun a nagyszüleinél, ezenkívül nagyon szerette a nagyszüleit. A falu mellett pedig ott hömpölygött a Vág. Azt is megtanulta, hogy a vízzel nem lehet tréfálni. A víznél vigyázni kell. Meggondolni minden lépést. Ezt is nagyapától tanulta, akivel kijárt a Vágra horgászni. Amikor a tanár a nevét mondta, felállt és hevesen dobogó sziwel indult a katedrához, hogy átvegye a bizonyítványt. Az iskolából sietett haza, és amikor édesapja megjött a munkából, örömmel mutatta meg neki a tiszta jeles bizonyítványt. Édesapja megnézte, megdicsérte Lacit a jól végzett munkájáért, majd a szekrény zugából előszedte a vadonatúj horgászfelszerelést. Laci szemében örömkönnyek csillogtak a felszerelés láttán. Eddig csak pecázóval horgászott, most predig komoly felszerelés tulajdonosa lett. Két nap múlva ott állt az állomáson és türelmetlenül várta a vonat indulását. Végre megjött a vonat. Felszállt. A vonat elindult. Ismerős tájak suhantak, sárga gabonaföldek maradtak el mögöttük. Végre befutott a vonat a célállomásra. Laci fürgén ugrott le a vonatról. Vidáman, fütyörészve indult nagyszülei háza felé. A házhoz érve az öreg Bundás farkcsóválva, vidám vakkantásokkal üdvözölte a jövevényt. Laci azután pillanatokon belül a nagyi ölelő karjai között találta magát. Teltek a napok. A vézna, sápadt városi gyerek megváltozott. A kertben, a ház körüli munkában segített nagyapjának. Ez megedzeíte. A szabad levegő kipirosította az arcát, a Vágnál töltött órák alatt predig szépen lebarnult a bőre. A nagyapával gyakran kijártak horgászni. Nagyon jó volt ott, csak az bántotta kissé, hogy érdemleges hal nem akadt az új horogra, mintha idegenkedtek volna tőle. Keszeg volt bőven, de nagyobb hal nem akart horogra kerülni. Ő azonban kitartóan járt horgászni. Bízott a szerencsében, ami végre rámosolygott. Azon a bizonyos reggelen korán kiment a vízhez, úgy mint máskor, de egyedül. Nagyapa nem érezte jól magát, otthon maradt. Barbarossa seregében kitört a malária, amely elöl a császár is csak álruhában tudott elmenekülni. Az ebihal átmenet az eb és a hal között. Kolumbusz háromszor indult útnak, bár már a második útnál életét vesztette. A görögök helénáknak nevezték magukat. A sötét középkor egész Európát bevilágította. Szolimánt a szigetvári ostromnál megölték, ezért egyelőre felhagyott azzal a Mikor kiért a vízhez, kikereste a legalkalmasabbnak látszó helyet, reménykedve dobta a felcsalizott horgot a vízbe. Nem sokáig kellett várakoznia, a zsineg megrándult és amikor bevágott, érezte, hogy most szép hal akadt a horogra. A szive gyorsabban kalapált. Jaj, csak el ne babráljam, járt az agyában. De jó volna, ha most itt volna a nagyapa! Hiába. Egyedül kell megbirkózni a hallal. Elkezdte fárasztani. A hal nem akarta megadni magát olyan könnyen. Csak nyugi, semmi kapkodás, biztatta önmagát. Csak le ne akadjon. Ha leakad senki el se hiszi, hogy a horogjára nagy hal akadt. Végre a hal fáradni kezdett, közelebb — közelebb került a parthoz. Még egyszer-kétszer próbálkozott ugyan a szabadulással, de az ereje már fogytán volt. Végre megmutatta aranysárga hasát, és a kis horgász biztonságosan kimerítette, úgy, ahogy azt nagyapától tanulta. Büszkén vitte haza a zsákmányt. Amikor nagyapja meglátta a halat, csettintett. Ez aztán igen! — mondta. Ilyen halat én is rég fogtam. A szünidő napjai gyorsan fogytak. Laci újra visszament szüleihez. Megkezdődött az új iskolaév, de gondolatai gyakran visszatértek a szép. nyári emlékekhez. ADAMCSÍK FERENC A szerző felvétele szándékával, hogy Magyarországot meghódítsa. Amint a költő írja: ha férfi vagy, légy férfi, ne hitvány délibáb. Franciaországban búzát és franciasalátát termesztenek. A víz 100 Celsius foknál olvad. A sztetoszkóp olyan cső, amellyel az orvos a beteg mellébe néz a fülével. A klinika olyan kórház, ahová az ember azért megy be, hogy megszülessen. PALÁGYI LAJOS EMBERI SORSOK EGY TÖRTÉNET A TÁRGYALÓTEREMBŐL A laikus joggal vélhetné, hogy a családvédelem intézményrendszerének egyforma gondot kell fordítania az állami nevelőintézetekben élő gyermekekre és azokra a veszélyeztetett apróságokra, akik előnytelen, vagy ennél is szomorúbb esetben kifejezetten rossz családi körülmények között élnek ... Sajnos, az n.-i Štepán család hét gyermekének története — nem egy más hasonló ügyhöz hasonlóan — azt mutatja, hogy az elv gyakran megtörik a gyakorlatban; s a szülő életvitele helyett nemegyszer pillanatnyi magatartása határozza meg: rákerül-e a gyermek a fokozott törődést igénylők listájára. Hivatalos fórumokon ezt túlterheltséggel szokás magyarázni, ám Štepánek esetében joggal mondhatjuk: a meddő aktatologatásban kimerülő hivataloskodás a tényleges ok. Vagy mégsem? A döntést az olvasó lelkiismeretére bízom. § § $ A Stepán-ügy kereken nyolc esztendeje, tehát még 1980-ban kezdődött N.-ben. Ekkor történt, hogy megrontásért két év és nyolc hónapi börtönre ítélték „apucit", azaz a családfőt: Jaroslav Štepánt. Felesége első házasságából származó kislánya volt a szexuális áldozat, akit a Štepán házaspár négy saját gyermekével együtt állami gondozásba vettek. Nemcsak a férfi tette miatt, hanem azért, mert az akkor készült környezettanulmányban megállapították, hogy a gyerekek testi és szellemi fejlődése nem megfelelő, az anya nem gondoskodik róluk és a lakásban bűz és hanyagságból eredő piszok van. Ennek két esztendő híján egy évtizede. Időközben két újabb gyermek született a Štepán családban. Először, 1984-ben, Vladimír; egy esztendővel később pedig Dana. Az anya igénybe vette az otthonmaradás ilyenkor szokásos lehetőségét és az ezzel járó gyermekgondozási díjat. Az első öt apróság sorsát ismerve, talán már az eddig elmondottakból is önkéntelenül adódik a kérdés: miért maradhatott náluk a két utoljára született gyerek? Nos, a helyi gyámhatóság erre vonatkozó iratában ezzel kapcsolatban az áll, hogy a házaspár változtatott korábbi életmódján. A szülök tehát alkalmasnak minősültek a gyermeknevelésre. Ez „csak" azért különös, mert 1986 tavaszán nem javasolták, hogy a korábban állami gondozásba vett gyerekek közül kettő akár csak hazalátogasson a szüleihez. „A szülők lakáskörülményei nem megfelelőek" — szólt a gyámhatóság írásban adott indoklása; s ez lényegében igaz is volt, mert a lakótelepi duplagarzon aligha alkalmas arra, hogy öten-hatan hosszabb ideig tartózkodjanak ott. Sőt! Egy kis józan belátással 'arra sem nehéz rájönni, hogy ez az otthon az állandóan itt élő két gyerek számára sem volt ideális. Főként, ha figyelembe vesszük, hogy az anya a kocsmában töltötte idejének javarészét. A gyerekekkel való törődésre, fürdetésre, mosásra vagy etetésre nemigen gondolt. Ahogyan ő mondja : — Akkor adtam nekik valamit, ha eszembe jutott. Szomorú, de való tény, hogy az apa sem volt különb. Ő az építőiparban dolgozott, többnyire egész héten át nem volt otthon. Amikor hazaérkezett, néha szóvá tette ugyan, hogy elhanyagoltak a gyerekek, de TÜSKE Szemelvények iskolai dolgozatokból azonnal megnyugodott a felesége válaszától: — Én szültem őket, az én dolgom, hogy gondoskodjak róluk. 5 $ § Mindez még nem szúrt szemet azoknak, akiknek intézkedniük keltett volna. Annak ellenére, hogy bejelentésekben nem volt hiány. A ház lakói — elsősorban az emeleti szomszédok — nemegyszer nehezményezték, hogy a lakásból bűz jött ki, máskor viszont veszekedés zavarta a lakótársak nyugalmát. Ki tudja mi okból, de intézkedés nemigen történt az ügyben. Annak ellenére, hogy a körzeti védőnő az 1986 őszén készült környezettanulmányában viszonylag pontosan leírta észrevételeit. Beszámolt arról, hogy a lakás koszos, rendetlen, a gyerekek alultápláltak — és ennek megfelelő intézkedést kért. Néhány hónappal a szomszédok „avatkoztak" a Štepán família „belügyeibe". Ajánlott küldeményként postázott segélykérő levelükben mielőbbi segítséget kértek a családvédelem illetékes szerveitől. Egyebek között azt írták, hogy megszakad a szívük a két kicsiért, mert éheznek, fáznak, sokszor egész nap sírnak; a szülők pedig idült alkoholisták. A későbbi ügyiratok szerint ezt a bejelentést tett követte. Két héttel később ezt a két gyereket is állami gondozásba vették. § S S Elgondolkoztató fordulata az ügynek, hogy a két csöppség állami gondozásba vétele nem a szomszédok által irt levél alapján történt! Valójában az történt ugyanis, hogy a nevelőintézetből megszökött a Štepán házaspár ott nevelt két gyermeke. Az intézeti nevelő és a gyámhatóság képviselője ellátogattak Štepánékhoz, nincsenek-e ott a testvérek? A két szökevényt nem lelték, de a házaspár neveltjeit ott találták — csontig lesoványodva, elképesztő piszokban ... Hamarosan előkerült Štepánné is a kocsmából. Talán hangsúlyoznom sem kell: ittasan. Mindezek után a két legkisebb gyerek kórházba, onnan pedig állami intézetbe került; a házaspár ellen pedig megindították a büntetőeljárást. A kórházban elhelyezett gyerekek hamarosan rendbejöttek, de megállapították róluk, hogy szellemileg visszamaradottak, korukhoz képest fejletlenek és testileg is gyengécskék. 5 § § Az ügyben illetékes járásbíróság döntése: Štepánnét három év és két hónapi, Jaroslav Štepánt két év és nyolc hónapi szabadságvesztésre íťélte. s elrendelte kényszergyógyításukat is. Mások mulasztásairól a hivatalos eljárás során nem sok szó esett, ami egy bünperben érthető is. A bűnt a szülök követték el, így az ő ügyükben kellett dönteni. Mégis el kell mondani: ami történt, nemcsak bűncselekmény, hanem mulasztás is. Nomeg szégyen. Az egészséges aktatologatóké, a hivatali lehetőségek tudóié. M. P. 19
