A Hét 1988/2 (33. évfolyam, 27-52. szám)
1988-10-14 / 42. szám
TUDOMÁNY TECHNIKA be tudja bizonyítani azt, amit egy igazi állatbarát ugyan sohasem von kétségbe, sok ember azonban hevesen tagadott: hogy az állatoknak is vannak érzéseik. Évtizedekig azt tanították az iskolában: ne tekintsük embernek az állatóÁLLATI LELKEK Hányszor lángolt fel a vita a kérdés körül, hogy vajon csak az embernek van-e lelke, és az állatok csupán lelketlenül, érzelmektől mentesen, ösztönösen reagálnak az őket ért ingerekre. Most a tudomány végre bebizonyította: igenis az állatoknak is van lelkűk, ők is képesek érezni szeretetet és gyűlöletet, örömet és kétségbeesést. Sitta, a hosszú szőrű német vizsla nyugodtan szunyókál megszokott kosarában, pontosan úgy, mint máskor, illetve egyetlen aprócska különbséggel: ezen a napon az állathoz hozzákapcsoltak egy EKG-készüléket, amely jelzi a szívműködést. Sitta szive most egészen nyugodtan ver, percenként hatvanhatszőr. Sitta gazdája. Von Frisch professzor, az állatok magatartásának kutatója íróasztalánál ül, háttal a kutyának. Hirtelen minden átmenet nélkül, meg sem mozdulva azt a szót suttogja: cica. Sitta mozdulatlanul marad, szeme résnyire sem nyílik ki, füle sem rebben. De az EKG kijelzője hirtelen felgyorsul: a kutya szívverése 66-ról 102-re szökken. A szíwerésmérö készülék — mint egyfajta hazugságmérő detektor — lehetővé teszi olyan lelki rezdülések megállapítását is, melyek nem jelentkeznek az állat cselekvésében, más szóval bepillantást engednek az állat belső életébe, érzésvilágába. Ezzel a módszerrel a tudomány kát, ne alapozzuk az állati magatartást emberi érzésmotívumokra mert csak az embereknek vannak érzéseik. Ennek a tanításnak „praktikus" következményei is voltak: ha az állatoknak nincsenek érzéseik, akkor a borjakat nyugodtan hizlalóboxokba lehet kényszeríteni, tyúkokat tojórekeszek koncentrációs táborába lehet zárni, ahol véresre horzsolják magukat, eltörik a szárnyuk, és bizony néha még ma is be kell bizonyítani a tenyésztőknek, hogy az állatok igenis képesek szenvedni a fájdalom miatt! És itt találkozik a modern összehasonlító magatartáskutatás a Nobel-díjas Konrad Lorenz professzor által megalapított ösztönelmélettel: az állatok semmi esetre sem reflexek működtette robotok csupán, hanem magatartásukat számos ösztön vezérli. És hogy mi az ösztön? íme egy példa: egy szelíd vörösbegy vidáman ugrándozott Lorenz professzor íróasztalán, amikor a kutató hirtelen előhúzott egy kis csomó piros tollat. A vörösbegy először megijedt, aztán egyre jobban felborzolódó tolláról látni lehetett rajta, hogy nő benne egyre a düh. Végül felháborodottan rikácsolva nekiugrott a tollcsomónak, és csőrrel, számycsapásokkal megküzdött vele, mintha egy másik ellenséges vörösbeggyel állt volna szemben. Ebben a helyzetben az állatot ért inger „a piros tollcsomó az ellenség jelképe", amelyre a reakció a támadás. De az inger és reakció között ott áll egy érzés, ami végül is dönt: ebben az esetben a feltámadó düh, mely csak némi idő után vezet a támadáshoz. Ezzel a kísérlettel végre felismerték minden állati magatartás „belső motorját”, amennyiben azt nem a reflexek, se nem az értelem vezérli: az érzést. Ettől a pillanattól kezdve lehetett minden állatnak lelke és érzelmei. Mert az érzés az, amely minden állatot rábír, hogy tegyen valamit, vagy engedjen magával tenni. 1965-ben Vincent Dethier amerikai professzor alaposan meglepte a szakmai világot a következő megállapításával : a rovarok is éreznek fájdalmat, sőt lehetséges, hogy a legyek is szeretnek, gyűlölnek, szenvednek és félnek. Erre egy példát is hozott: biokémiai kísérletekkel kimutatta, hogy egy sérült rovar azonnal bizonyos hormonokat és egyéb kémiai anyagokat irányít a vérkeringésébe, hasonlóan ahhoz az emberhez, aki erős lelki felindulás hatása alatt él. Egy állatcsoportot például a végveszélyből való kiszabadulás örömmámorába szédíthet, mint ahogy ezt például a Becaba folyónál, az Amazonas egyik mellékfolyójánál figyelték meg a kutatók. Néhány madár vészjelzéseitől figyelmeztetve, egy mintegy nyolcvan majomból álló csorda egy jaguár elől egv öserdei fa sűrű lombkoronájába rejtőzött. A ragadozó nem vette észre a majmokat, de sokáig a közelben sompolygott: egy vízidisznóra leselkedett. Ezalatt fent a fán a majomhad meg sem mert moccanni. Négyórányi rettegés után a jaguár végre odébbállt. Amint hallótávolságon kívül volt, szinte szétrobbant az addig szorosan összebújt majomgombolyag: fülsiketítő rikoltozás közepette ugráltak ágról ágra, fel-le, egymás nyakába; átölelték egymást, ide-oda lengtek faágakon. Jó félórán át tartott ez az örömünnep, az életkedvnek ez a beszédes megnyilvánulása. Gyakran fordul elő hasonló örömujjongás Kanada szabadon élő farkascsordáinál is. Ha a csordában új kölykök születnek, de élelem csak szűkösen akad, a vezérfarkas feladata, hogy — akár messzire elkóborolva is — vadászlehetőséget keressen. Közben akár napokig is úton tehet. Távolléte alatt a csorda egyáltalán nem örül, hogy megszabadult a „zsarnoktól", éppen ellenkezőleg: minél tovább marad el a vezér, annál bizonytalanabb,' nyugtalanabb, aggódóbb lesz a többi állat. A vezér eredményes visszatérésétől ugyanis sok minden függ. Ha végre hazaérkezik, viharos örömmel üdvözlik: a kölykök ráugrálnak, és képen nyaldossák, a felnőtt farkasok a földön hemperegnek, és minden módon kifejezik örömüket és alávetettségüket. Ez az örömteli fogadás eltarthat akár húsz percig is, mielőtt az éhes állatok követik vezérüket a fellelt zsákmányhoz. Az érzelmi élet szerves része a lelki életnek. Az ember esetében ezzel a területtel foglalkozik a pszichológia tudománya. Manapság pedig egyre inkább előtérbe kerül az állatlélektan is, amely új hangsúlyt kaphat, mihelyt végleg elismerjük azt a tényt, hogy az állatoknak is van lelkűk. BŐRÖN KERESZTÜL Már a Borgiák idején ismerték a bőrön keresztül ható mérgező növényfőzeteket — most ugyanezt a módszert a gyógyfüvek hatóanyagainak a szervezetbe juttatására használják fel. A francia Maurice Messegué, aki Ausztriában létesített nemrég gyógyüdülőt, számos betegségeket gyógyít azzal, hogy a páciensek kezüket egy gyógyfözetből készült folyadékkal teli tálba áztatják. A gyógyfüvek hatóanyaga így is belekerül a szervezetbe. Messegué, akit a „gyógyfüvek atyjának" neveznek, példaként azt hozza fel, hogy talpunkat bedörzsöljük fokhagymával, húsz perc múlva szánkban is érezni fogjuk a fokhagyma ízét. Hangsúlyozza, hogy főzeteivel nem rákot gyógyít, kúrái az általános jó közérzetet segítik elő azzal, hogy megtisztítják a szervezetet a salaktól, és mellékhatások nélkül javítják az erőnlétet. Az egyes panaszoknak megfelelő különféle főzetekkel kezeli pácienseit — még fogyókúrás főzetet is készít. Idegesség, alvás- anyagcsere és keringési zavarok, gyomorfekély, valamint a reuma néhány megjelenési formáját gyógyítja főzeteivel. HÜLLÖGYILKOSOK A hölgy az autóban egészen hétköznapinak tűnt. Aztán hirtelen észrevett egy kígyót az úton. Vérszomjassá vált, megfordult, hogy megölje az állatot, és ötször átment rajta, újra meg újra. David Shepherd amerikai biológusprofeszszor felmérést készített, milyen reakciót váltanak ki az autóvezetőkből az útra vagy az út mellé helyezett gumihüllők. 22 ezer autós reakcióit összegezve megalapozottan jelentette ki, hogy a hölgy viselkedése egyáltalán nem volt egyedi. Shepherd és munkatársai mükigyókat és teknősöket helyeztek el olyan helyekre, ahol a vezetők jobbára elgázolnák őket, ha egyenesen tovább hajtanának, de egyet-egyet olyan helyre is tettek, ahol csak szándékosan mehetnének rajtuk keresztül. — Bebizonyosodott, hogy míg a vezetők 87 százaléka megpróbálta kikerülni az állatokat, 6 százalék egyenesen azért változtatott irányt, hogy átmehessen rajtuk. A kígyók egyébként kétszer olyan gyakran estek áldozatul, mint a teknősök — mondja Shepherd. HA BÖFÖG A TEHÉN A tudósok szerint a légkörben lévő gázok miatti üvegházhatás lényegesen megemelheti a Föld hőmérsékletét, ezzel súlyos áradásokat és más katasztrófákat idézve elő. A kutatók a probléma okát eddig főként abban látták, hogy az ember okozta szenynyezödések elfogják az infravörös sugarakat, de a kaliforniai egyetem vegyésze, Sherwood Rowland most egy meghökkentő elmélettel állt elő: szerinte a dologért sokban a tehenek a felelősek. A metángáz nagyban hozzájárul az üvegházhatás kialakulásához, és ez az anyag hatalmas mennyiségben jut a légkörbe. És bár a metán elsősorban a mocsarak kigőzölgéséből és a hulladékok bomlásából keletkezik, Rowland mégis leginkább a világ egyre szaporodó marhaállományát teszi felelőssé. — Minden tehén naponta negyedkilónyi metánt termel — jegyzi meg. — Most 1,3 milliárd tehén van a világon. Ez a mennyiség elég ahhoz, hogy hatvan éven belül 5 fokkal megemelje a Föld hőmérsékletét. Rowland beismeri azonban, hogy a tehenek böfögésének metántartalmát mérni lehetetlenség. 16
