A Hét 1988/2 (33. évfolyam, 27-52. szám)

1988-10-14 / 42. szám

lopásért kirótt büntetések súlyát és hosszú lajstromát, először a hegytörvényből kell idézni. A XXX. artikulus igy hangzik: Amely ember vagy asszony és mind a két nemen levő értelemmel bíró gyermekek közül vala­melyik másébul leszakasztja és ellopja az egyfej szőlőt, büntetése lészen 50 krajcár. Kisebb gyermekeknek büntetése lészen 25 krajcár, mely summa (összeg) a kárvallott embert illetni fogja, ezen kívül a Hegység kasszájába fizetni fog 25 krajcárt. A XXXII. artikulus: Ha valakinek oly fája van a szőlejiben, akinek gyümölcse szom­szédjának szőlejiben leesik a földre, azon gyümölcsöt nem szabad a szomszédjának szölejiböl felszedni, hanem igyekezzen a fá­rul leszedni, ha pediglen azt a szomszéd nem szívelné, szabad lészen az olyattín (olyan) szomszédjának szőlejiben lecsöggő (csüngő) ágait levagdalni... Szigorúan tiltotta a rendelet, hogy ünnep­vagy vasárnap a szőlőben vagy a pincénél dolgozzanak, a gátakat (a Hegység határa) és a kapukat megrongálják, a karókat ellop­ják, lovak vagy ökrök és egyéb állatok a szőlőben felügyelet nélkül kódorogjanak. A hegybírónak és a szölőpásztoroknak megvá­lasztása után esküt kellett tennie a község elöljárósága előtt. Az eskü formulája (mintá­ja) is megmaradt e könyvben. Érdemes idéz­ni belőle: .. hogy mivel én ezen hegybírói hivatalra választattam, héven (híven) igazán, serényen az méltóságos uraságnak és min­den hegységbéli embernek hasznára és javá­ra eljárni és iparkodni igyekezem, mindenfé­le kártételeket pedig, amelyek tudniillik mar­hák vagy emberek által hegyünkön megtör­ténhetnek, eltávoztatom és nem tekintem sem atyafiságot, komaságot, félelmet, ado­mányt, hanem minden személy-válogatás nélkül, akárki légyen a kártevő, tolvajember, vagy azonnal megfosztom vagy pedig hegy­ség biráinak bejelentem, bevádolom, el nem hallgatom, hanem kiváltom, ki ménő (milyen) kárt tett, idefoglalom magam személyit és cselédjeimet (családomat), hogy magam ni lehet, nem állítani, és a feladat egyetlen eszköze az irónia" — mondja a szerző. Az az irónia, ami nem sértő, hanem lényegét te­kintve az Anatole France-i megértő gyen­gédség. Az a tapintat, ami annak a beisme­rése, hogy a sorsot faggató elme számára nincs egyértelmű válasz. Ha az irónia az eszköz, az idő kezelése a módszer. A kettő egyeztetése azonban min­denkor bizonyos időtlenséget, időnkívülisé­­get eredményez. Ennek nem mond ellent az első három rész térbeli kibontást követő módjában jelentkező körkörös visszatérési motívum, mert ez is csak az egyidejűséget erősíti. Az idődimenziók együttléte a szerep­lők létformája és a regény feltárási és elő­adási módja egyszerre. Itt szerveződik egy­ségbe a téma (a szerelem), valamint az eszköz és a módszer. Ha a szerelem a nembelíségünkre való rádöbbenés, és ez a nembeliség az, ami ugyan állandó, de ugyanakkor rejtőzködő, mi marad hátra, mint hogy ezt egy ankronisztikus időtlenségben és iróniával ábrázoljuk? Durrell iróniája könnyen kapcsolatba hoz­ható például Eco világhírű regényének (A rózsa neve) a szemléletével, időkezelése pe­dig Borges misztikumot árasztó szerkesztési módszerével, de a kettőnek az az ötvözete, ami az Alexandriai négyest jellemzi, figye­­lemreméltóan egyedi és lényegbehatóan eredeti. Eme recenzió stílusához viszonyítva pedig olvasható és izgalmas. MÉSZÁROS ANDRÁS hasznára senkinek semmiféle gyümölcsiben kárt nem teszek és lakásomon nem gyűjtök: isten engem úgy segéljen!" Ezután következnek a különböző szőlöpar­­cellák adásvételének, bérbeadásának be­jegyzése, majd ami a legérdekesebb a szőlő­ben történt vétkek, lopások lajstroma. A felsorolás mindig az item (továbbá) latin szóval kezdődik és a vétkes nevét is kiírták. (Én csak kezdőbetűvel jelzem a vétkes ne­vét). Részlet a lajstromból: Item B. Andrásnak menye szederlopásért és keresztjáró hétben venyige szedésért 10 krajcár, P. Mihálynak fia diólopásért 50 kraj­cár, B. és K. leányfiaik egyházfinak almáját lopták 2 krajcár, Gy. János fia büntetödött, hogy a Mészáros Jánosnak megszedte a szölejit 6 forint 75 krajcár. Nagyon sokan fizettek lovakért, amelyek a hegység szőlejiben legelésztek, kóboroltak. Ezekért általában négy forintot kellett fizetni. Akik megfizették, annak az összeget kereszt­tel áthúzták. De a botrány okozásért, vereke­désért és káromkodásért is szigorúan bün­tettek : Anno 1820 die Januárius, Ifj. R. Mi­hály a szőlőhegyről hazajővén a nagy károm­kodása és verekedése miatt a XI. artikulus szerint a verekedésért s káromkodásért megszententiáztatott (ítéltetett), de akit megsértett, az a 12 korbácsot ugyan elen­gedte, de a hat forintokat a Hegység részire, két forintokat a laibli (mellény) elhasításáért és a 12 korbács helyett a cétényi templom számára jövő szombatra két font gyertyát tartozik letenni és béhozni. A bejegyzés után ez áll: Én ifj. R. Mihály ezen hibámért a megírt adózásaimat megösmérem (elisme­rem). keresztvonásommal bizonyítom. Alatta kacskaringós betűkkel: megadózott. Kónya Pál hegybíró. A hegykönyvben Arany János tollára kíván­kozó, érdekes testvérpörröl is olvashatunk, amely minden hercehurca ellenére jól végző­dött: Mai napon (1837) a hegység gyűlése al­kalmával mi alól megírt két testvér atyafiak u. m. T. Mihály és József egymás között ízetlenségbe és pörlekedésbe jöttünk, ezek iránt t. i. Mihálynak vagyon a fölső szőlejiben két almafája éppen a barázda mellett, a testvére, vagyis szomszédja a József nem szenvedhette a szölejibe. hogy ott Mihály tapodja, Mihály pedig nem szenvedhette, hogy Józsefnek a szőleje végibe lévő diófájá­­rul szölejibe béhull a dió. Azért mai napon mi alólírt két testvérek bérák (bírák) urak előtt oly atyafiságos egyezségbe léptünk, hogyha egymás szölejinkbe az alma vagy a dió béhull, akkor a cselédjeink egyszerre ki fog­nak menni és egyformán fogják felosztani, hogyha a gyümölcs megéredik, akkor leráz­zuk és a szomszédba hulló gyümölcsöt két­felé felosztjuk, hogyha ezen egyezséget vala­melyikünk felbontja, 12 váltóforintokra a Hegység által megbüntetödm és lefizetni magunkat lekötelezzük. Kelt mint fönt. pere­gek és bírák jelenlétében. A Hegység az erkölcsi kísértésekre is al­kalmat adott. Emlékeztetőül! címmel egy érdekes esetet írnak le: 1849-ik esztendő február hava 27-én nagycétényi hegyünkön következő istenfenyitő bűntett vitetett vég­hez. K. János aggott öregember egy juhász­­nővel, kinek férje D. Ferenc, a pincében pa­­ráznaság véghezvitele végett zárva elfogadta — az asszony azonnal a hegyőrök által elfogatott — reá következő napon, vagyis fenruár 28-án törvénykiszolgáltatás és bün­tetés végett a hegybíró házához idéztetett mind egyik, mind másik — mi ennek követ­keztében lelkiismeretünkön viselvén ezen fertelmes vétket, következő ítéletet hoztuk: a fejérszemély 12 pálca ütésre ítéltetett, K. Já­nos özvegy öregember pedig 24 forint fize­tésre — mely ítéletünket azonnal végre is hajtottuk ekképpen: az asszony az testi bün­tetését kiszenvedte, a 24 forint pedig fele része a Hegységet illeti, fele részéből pedig egy Szent Mihály lovát tartozik a hegybíró csináltatni, a többi pedig a templom részére gyertyákra ajánltatik fel. A könyv nagy részében csak a lopásokat, a KINCSÜNK Azmmsy Hogyan is állunk a feketelevessel ? Egyik lapunk tavalyi számában egy interjú­ban ezt olvastam: Nem félted a fiatalokat attól, hogy ha megmondják a véleményüket, utána majd megkapják a feketelevest, kiné­zik őket az üzemből, vállalattól...? A mon­datot azért idéztem, mert előfordul benne a feketeleves szó (régebben külön írták), mely ma már csak ebben a szólásban él: hátravan még a feketeleves. A megkapja a feketele­vest kifejezés hibrid alakulat, valószínűleg úgy jött létre, hogy az említett szólás és ez a kifejezés keveredett össze: megkapja a ma­gáét. Mielőtt a megkapják a feketeleves kifeje­zéssel foglalkoznánk, szóljunk néhány szót a hátravan még a feketeleves szólásról, ugyan­is még ma is sokan gondolják úgy, hogy a feketeleves kávét jelent. Egészen a harmin­cas évekig valóban ez volt az elfogadott nézet; a vélemények csak abban oszlottak meg. hogy a szólásnak Török Bálint 1541 -es budai elfogatása vagy Thököly Imre 1685-i nagyváradi fogságba vetése szolgált-e alap­jául. Csefkó Gyula — s tőle függetlenül Siklóssy László — azonban bebizonyította, hogy a „fekete leves" egyfajta fűszeres sűrű mártásféle volt, melyben régen a húst pácol­ták és tálalták. A szólás Matkó István erdélyi lelkész 1668-as Bányászcsákány című vita­iratában fordult elő először; Thököly Imre nevéhez Szirmay Antal kapcsolta 1804-ben megjelent Hungária in parabolis című mun­kájában. Siklóssy feltételezi, hogy a szólás elterjedésében valóban szerepre lehetett Thököly elfogatásának; e szólás ugyanis már 1685 előtt létezett, s több 17. századi adat is bizonyítja, hogy gúnyos értelemben hasz­nálták. A váradi prasa — a többi magyaror­szági pasához hasonlóan — valószínűleg beszélt magyarul, ismerhette ezt a szólást, s mondhatta Thökölynek asztalbontáskor: hátravan még a feketeleves. Szirmay azon­ban helytelenül kapcsolta a feketeleves szót a törökök kávéjával. Régebben a feketeleves, illetve feketelé több kifejezésben is szerepreit; O. Nagy Gá­bor Magyar szólások és közmondások című könyvében szereptelnek a feladták a feketele­vest (ellátták a baját), rátartja magát, mint a feketelé az asztalon (büszkélkedik) és a jut neki a feketeléből (kínos helyzetbe, bajba kerül) szólások is. Érdekességként említem meg, hogy Széchenyi István is használta. Podmaniczky Frigyes jegyezte fel naplójá­ban, hogyan rótta őt meg Széchenyi azért, amiért Kossuth Lajos országgyűlési követté választását jelentős pénzösszeggel támogat­ta. Podmaniczky szerint SzfíMenyi ezt mondta: „Gratulálok öcsém uram — ... — amiért megfőzték oly nagy dicsőséggel s pénzáldozattal a fekete levest; ezt majd meg keilend ennie az országnak, de önöknek is, erre legyenek előkészítve." szölökárokat sorolják fel hosszú oldalakon. Legtöbb esetben szőlőt, szedret, almát, kör­tét és szilvát loptak, karókat törtek ki vagy venyigét szedtek. Páldául az esperes úrnak lerázták a körtéjét, vasárnap reggel mise előtt két kád szőlőt letörtek, a hajlókból elloptak egy kenyeret és egy nagy darab fát. De voltak bosszúból elkövetett vétkek is. G. Jánosnénak ellopták a kecskéjét, felszed­ték a szénáját, a diófáját megvagdosták, a kenderét legyúrták. Megható és őszinte vallomás az 1914. évet záró jelentés: Eljött a szép tavasz jól is fejlődik minden, a gabona is, a szőlőtö­ket úgy fakadt, hogy minden hajtás három fürt szőlőt hozott. Május hó 3-ik reggelére megfagyott. A gabona már érik, már lábon eszi a féreg; eljött az augusztus 4. napja, éjfél után két órakor verik a dobot, most már minden hadköteles bevonult, azóta mindig folyik a nagy világháború, sok fiatalember letette a csontját a csatatéren. Galgóczy Pál hegybíró. A befejező 1922. évben már csak pár sor került: gabonatermésünk a nagy szárazság miatt gyenge volt, bortermésünk meglehetős volt. Boldog új évet kívánok! — e köszöntés­sel zárja feljegyzését Galgóczy Pál. Még ti­zenhárom lap maradt üresen. A több mint százéves hegykönyv fontos néprajzi, gazda­sági és kortörténeti adatokat tartalmaz és bepillantást nyújt egy szőlőtermesztéssel foglalkozó nagyközség lakóinak mindennapi életébe. OZSVALD ÁRPÁD Fotó: Király Péter Felsorolt példáinkból látható, hogy a feke­televes .kellemetlen dolog, baj' értelemben régebben meglehetősen önálló volt, napja­inkra azonban használata a hátravan még a feketeleves szólásra korlátozódik. Kiszakítá­sát, önállósítását ezért helytelenítjük. Nézzük meg a megkapja a magáét kifeje­zést is! Ez tudvalevőleg azt jelenti, hogy valaki megérdemelt megrovást, büntetést, megtorlást kap; a szövegkörnyezetbe tehát semmiképpen sem illik. A hátravan még a feketeleves és a meg­kapja a magáét keveredéséből létrejött meg­­kapja(ják) a feketelevest kifejezés joggal kifo­gásolható. Mit javasolhatunk azonban he­lyette? Természetesen több megoldás is le­hetséges, itt csak kettőt említünk. Mondhat­juk például egyszerűen igy: Nem félted a fiatalokat attól, hogy ha megmondják a véle­ményüket, kellemetlenségeik lesznek ... ? Vagy a „képes kifejezésmódot" megtartva: Nem félted a fiatalokat attól, hogy az üzem­ben görbe szemmel néznek majd rájuk ...? Arra azonban mindenképpen ügyelnünk kell, hogy a szólások és más állandósult szókap­csolatok hagyományos, kötött formáját tisz­teletben tartsuk, illetve értelmüknek megfe­lelően alkalmazzuk e kifejezéseket. SZABÓMIHÁLY GIZELLA A múlt heti számunkban közölt Nyelvi totó megoldása Himfy — Kisfaludy Sándor volt, öccse. Kisfaludy Károly mint drámaíró és az Aurora szerkesztője vált ismertté. 11

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom