A Hét 1988/2 (33. évfolyam, 27-52. szám)
1988-10-14 / 42. szám
mel elosztogatta. Szeret osztogatni. Szeret büszke lenni arra, hogy legalább olyasmi is sikerülhet, amihez nem ért, amihez korábban nem volt önbizalma. Meg szeret örömöt okozni is, ami kellemesebb érzés is lehet annál, mint amikor beleharap az ember egy mintás őszibarackba. Bolond vagy — mondták. Az vagyok — mondta. Van három körtefája is. Fiatalok még, vagy három esztendősek. Amikor a csemetéket vette, a faiskola vezetőjének — akit Tanár úrnak szólít — azt mondta: háromféle körtefát szeretnék. Egyet, amelyik aratásra érik és apró a gyümölcse. Egyet, amelyik koraősszel érik és sötétzöld marad a héja. És egy barnabőrű télit is szeretnék, hosszúnyakút. Szeretnék egy negyediket is, de gondolom, az teljesen reménytelen. A fajtát nem találtam meg a szakkönyvekben sem, és gyerekkorom óta is csak egyetlen egyszer akadtam rá a piacon, mi több, gyerekkoromban is csak apróléfcöSán, érzékletesen leírta a Tanár úrnak, milyen is az a mesebeli körte. De nem volt a leírás nyomravezető, így aztán csak háromféle körtefát vett a faiskolában. Az egyik már tavaly termett két szem óriáskörtét, de ízre nem jót. A másik tavaly is, az idén is megkövesedett, ehetetlen termést adott, míg a harmadik csak az idén termett először. Az embernagyságú körtefán harmincegy gyümölcs zöldellt, de közelről egész nyáron meg sem tekinthette a fát, mert az olyan helyen áll — egy veteményes közepén — hogy hozzálépni csak úgy tudott volna, ha a petrezselymet is letapossa. így aztán egész nyáron csak messziről vetett igen bizalmatlan pillantásokat arra a körtefára. Hiába volt rajta harmincegy gyönyörű körte, eszébe sem jutott, hogy az esetleg az a nosztalgikus gyerekkori fajta lehet. Aztán egy hétig nem látta a kertet, majd amikor ismét meglátta, elsőnek a körtefa citromsárga, felerészt már lehullott gyümölcsét látta meg. Dobbant a szíve, aztán beletaposott a petrezselyemágyasba, fölemelte a körtét, vizsgálgatta, gyanakodott, aztán beleharapott. Ez volt az a körte. Igen, az a bizonyos gyerekkori. Ragyogó sárga, lédús, magháza szinte nincs, de ami van, a körül citromízű a hús, s a bőre az egyik oldalon enyhén szederjes. Mielőtt beleharapsz, a csutkáját kitéped, a csutka seprűjét megrágod az első fogaiddal... mintha párolt kőszemcsék roppannának a szádban. Aztán leharapod a gyümölcs nyakát s lehetsz bármilyen óvatos, a leve akkor is végigfolyik a szakálladon, mert ez az egyetlen fajta, amelyikben háromszor annyi lé van, mint amennyi belefér. Nem hitt a saját szemének, a saját szájának, ízlelőszerveinek, mert hiszen már régen letett arról, hogy ilyen körte még lehetséges. Összekapkodta a körtéket, beszaladt a házba, hívta a családját, a szomszédot, és mondta, mondta, mesélt a körtéről, a gyerekkoráról, és kínálta, egyétek, vegyétek, ilyen körtét még nem ettetek. Le fogom fényképezni — mondta, de o mire lefényképezte volna, a harmincegy körte elfogyott. Most várhat jövő őszig. De terem-e majd jövő ősszel is? Egyáltalán, kibírja-e azon a helyen a körtefa, hiszen annak idején csak ideiglenesen ültette oda, mondván, hogy tavasszal majd átülteti egy jobb helyre. Aztán az átültetés elmaradt, most meg már igen kockázatos lenne. Csakhogy azóta a körtefa fejére nőtt egy mihaszna kajszibarack, amelyiknek a fél lombját elvitte egy tavalyi vihar, de a hatalmas sebhely erőteljes új hajtásokkal pótolta magát. De termés egy szem se. A sérült fa látszik most a legszívósabbnak, míg a többieket tizedeli a fagy, a gutaütés. És ez a sérült kajszi veszélyezteti a szent körtefát. Most mi legyen? Kivágni nem meri, mert eleven fát kivágni gazemberség. A körtét szeretné átmenteni, de ebben a korban már ez majdnem azt jelenti, mintha kivágná. Áll az őszi kertben és nem tud dönteni, mert nem is lehet. De dönteni kell, ezért inkább a szőlő ügyében dönt — mégpedig úgy, hogy jövőre szőlőt is telepít. És elképzel egy majdani, ragyogó, napsütéses őszt, a tőke átvilágított fürtjeit. Elképzeli, hogy lecsíp egy fürtöt, kettőt. Beviszi a házba, megmossa, beleteszi egy tálba, a csodálatos körte, a csodálatos szilva mellé, és nézi, nézi a gyümölcsöt, a gyümölcsön megkapaszkodott vizcseppeket... Borra még nem gondol, mert a borászathoz semmi önbizalma. Nem is hiszi, hogy tudna jó bort csinálni. Nem tudja igazán, hogy miért nem. De azt már talán tudja, hogy miért is ültet fát az ember. KESZELI FERENC A szerző felvételei íj A hetedik napja van éppen a két hétig £ tartó országos mezőgazdasági kiállításig nak. Szinte hömpölyög a tömeg, hosszú g: sorok a pénztáraknál. A televízió előző esti publicisztikai műsorából már tudom, f_ hogy — hazai és külföldi terméknek — I kiosztották a kiállítás Aranysarló díját. - Nézzük hát, mit is láthat mindebből a 1 laikus bámészkodó, egy, a majdnem félmillióból? • Szemben a bejárattal mindjárt ott látjf hatja a kiállítás sztárjait (persze Aranysar- I ló nélkül), egy piros és egy szürke Skoda|j Favoritot. Nincs olyan időszak, amikor Š ritkulna körülöttük a tömeg. A közvélefc mény ekkor persze már tudja, hogy né■ hány napon belül az üzlethálózatba kerül, s nyolcvannégyezer-valamennyiért. És a 1 legtöbben már ebből a szemszögből is § vizsgálják. S így — erényei mellett — már £ hibáit is felfedezik. Az ajtóüvegek gumitömítésének szemmellátható pontatlan illesztését például. Ténylegesen persze úgyis a közeljövőben derül majd ki, hogy a gyártási színvonal szinkronban van-e az árképzés színvonalával. Az idén érezhetően erősödött a kiállítás nemzetközi jellege. A szocialista országok, a Szovjetunió, Lengyelország, az NDK, Magyarország és Bulgária mellett képviselve van a tőkés világ is, kiállítanak az NSZK-ból, az Egyesült Államokból, Hollandiából, Svájcból, Olaszországból, Nagy-Britanniából például. Önállóan, vagy hazai mezőgazdasági és kereskedelmi üzemeinkkel együtt megjelenve. A nemzetközi kooperáció egyik vezérfonala a kiállításnak. Az együttműködés tárgyi vetülete jól nyomon követhető az egész kiállításon. Az A pavilonban pedig aránylag sok — főleg élelmiszeripari — külföldi terméket állítottak ki. • A Magyar Népköztársaság kiállítása az A pavilon galériáján kapott helyet. S éppen e napon van a Magyar Népköztársaság napja is a kiállításon. Kónya László, a Hungexpo szaktanácsadója éppen Viliam Šalgovičot, az SZNT elnökét fogadja és kalauzolja a magyar részlegen. így, az alkalmat kihasználva magam is e kalauzolásra hagyatkozom. A delegáció hosszabban időzik a Budaörsi BOSCOOP Agráripari Közös Vállalat vitrinje előtt, ahol megtudják többek között, hogy a vállalat marha- és birkatenyésztéssel foglalkozik, ám meglehetősen széles skálán, az istállóépítéstől egészen a bőrfeldolgozásig és bundavarrásig. A vitrinben egy dán cégtől vásárolt fejőrendszer továbbfejlesztett változata, s már ott is van mellette az elismerést jelző Aranysarló-plakett. Újabban már az a bizonyos dán cég vásárolja e továbbfejlesztett változatot a vállalattól. • Szintén aranysarlós a Nagylégi (Lehnice) Agrokombinát „Ledezín" nevű fertőtlenítőszere, amely egyesíti a fejő- és tejipari berendezések tisztításának és fertőtlenítésének eddigi két fázisát. A „nagylégi kiállítósarok" a B pavilonban van, ugyanott, ahol a Slušovicei Agrokombinát kiállítóterme szinte betölti a pavilon központi terét. Úgy rémlik, emlegettük már néhányszor „kis Slušovicének" a légieket. Mindez azonban nem nagyon tükröződik az itt látottakon. A légiek kiállítósarka meglehetősen szerény a slušoviceihez képest, amelyben felsorakoztatva termékeiknek egy része, s képernyőkkel, számító és ki tudja még milyen berendezésekkel felszerelt kis pavilonjukat akár stúdiónak, vagy számítóközpontnak is nézhetné az egyszerű földi halandó. Az egyik A kiállítás attrakcióinak egyike A legiek kiáiiitósarka — a flakonban a díjnyertes vegyszerek szaktanácsadójukkal beszélgető csinos hölgy képét másolja éppen papírra az egyik képernyőről egy modern másolóberendezés. Reklám ez a javából. Amit, úgy érzem, nekünk még tanulnunk kell. Mert, és a két agrokombinát kiállítási részlegét látva ez most teljesen nyilvánvaló, nagyon sok múlik a tálaláson is. S nem először fogalmazódik meg az emberben, hogy vajon a legcélszerűbben kamatoztatjuk-e tájainkon az azért lassan már egyre gyarapodó szellemi kapacitásokat?! Mezőgazdaságban és csak úgy általában is egyaránt. • A tömeg egyre nő a hatalmas kiállítóterületen. És ami számomra érdekes, hogy a zöldség- és virágmagokat, növényeket kínáló sátraknál hosszabb a sor, mint a Búd vart és Staroprameňt, kolbászt és cigánypecsenyét kínáló sátraknál. És nemcsak azért, mert ez utóbbiakból persze több van. Úgy látszik, hovatovább egyre inkább kistermelő nemzetté válunk. • Egy jól megnyújtott fél nap természetesen kevés arra, hogy az ember meg is nézzen, meg lásson is mindent. S így inkább csak villanásokként maradnak meg bizonyos dolgok a látottakból. Kiben ez, kiben az. A kiállításnak egyébként „A tudományos műszaki haladás a mezőgazdaságban és az élelmiszergyártásban" volt idén a központi mottója. Hogy e jelszóba foglaltakból mennyi volt jelen a kiállításon, azt a magamfajta laikus persze csak inkább sejtheti, mint tudhatja. S hogy mindezen elképzelésekből mennyi valósult és mennyi valósul majd meg, az elsősorban úgyis a mezőgazdaság és az élelmiszeripar szakemberein múlik. NÉMETH GYULA A szerző felvételei 5
