A Hét 1988/2 (33. évfolyam, 27-52. szám)

1988-10-07 / 41. szám

49211 rundváltozatokat nevezik rubinnak. A víztiszta korund neve fehér­­vagy leukozafír. a narancs színűé padpa­­radsa (ami szingaléz nyelven lótusz­virágot jelent), a többié zafír, bár ezzel a névvel legtöbbször a kék szí­nű változatokat illetik. Mivel a tiszta alumínium-oxid eredetileg fehér, a A természetben kristályos formában található alumínium-oxidot (Al203) korundnaV. nevezik. A gyémánt után a legkeményebb anyag, a Mohs-skála szerinti keménysége: 9. Trigonális rendszerű kristályai többnyire, hat­szöges bipiramisok, tömzsi hordókás alakúak vagy oszloposak. Sűrűsége 3,9—4,1 g/cm3. A korundot már az ókori Indiában ismerték, erre utal az a tény is, hogy neve a szanszkrit koruvanda, illetve az óind kaurunta­­ka szóra vezethető vissza. (Hindi nyelven a „kurund" kifejezés egyéb­ként keményet jelent.) Ez az ásvány, pontosabban színes drágakőminősé­gű változatai: a rubin és a zafír igen­csak nagy becsben állnak Indiában, a maharadzsák kincstárának talán még a gyémántoknál is féltettebb darab­jai. 1930-ban egy Londonban tartott konferencián néhány indiai maharad­zsa is résztvett, akik szabadidejüket azzal töltötték, hogy felkutatták az összes megvásárolható rubint és még a gyengébb minőségűeket is mind egy szálig megvették. A vörös vagy galambvér színű ko­különböző színárnyalatokért az ás­ványt allokrómásan megfestő idegen anyagok a felelősek. A rubinban cse­kély mennyiségben (kb. 0,1—0,6%) krómionok találhatók. A vasionok még nyomokban is barnás árnyalatot kölcsönöznek a rubinnak, s ezáltal az értéke is csökken. (A felvételeken látható, Indiából származó rubinkris­tály is tartalmaz nyomokban vasat.) A rubinnál gyakoribb, s ezért valami­vel olcsóbb kék zafírban Ti4* (titán) és fn?+ (vas) ionok találhatók. A rubin erősen pleokroos, ami azt jelenti, hogy különböző irányból néz­ve más színárnyalatban pompázik. Ezt különösen dikroszkóp segítségé­vel figyelhetjük meg (egy korábbi alkalommal már szó volt róla); az egyik irányban sápadt sárgáspiros, a másikban mély kárminpiros. Ennek a tulajdonságának köszönhetően könnyen megkülönböztethető a ha­sonló színű spinelltől, illetve a grá­náttól. Keménysége is anozitrópiát mutat, tehát nem minden irányban egyformán kemény, ezért a rubincsi­szolóknak éberen ügyelniük kell min­den mozdulatra. A rubint általában ugyanúgy csiszolják mint a gyémán­tot, bár számos szabálytalanul meg­munkált rubinkő is ismeretes mivel az indiai ékszerészek alapelve az, hogy minél kevesebb anyag menjen veszendőbe. A rubinkristályok többnyire aprók, a nagyobb példányok ritkák, ezért volt idő, amikor az 1—5 karát súlyú rubin értéke még az ugyanolyan nagyságú gyémántokét is felülmúlta. Mint más drágakövek esetében is megtörtént, a rubint is megpróbálták mesterségesen előállítani, s érdekes módon ez a vártnál jobban sikerűit. Kezdetben ugyan csak apró, éksze­rekben nemigen alkalmas kristályo­kat tudtak szintetizálni, később azon­ban tökéletesítve a módszert már egészen szemrevaló darabokat sike­rült produkálni. A szintetikus rubin olykor a megtévesztésig hasonlít a természetes rubinra, de érdekes mó­don ultraibolya lámpával megvilágít­va könnyen megkülönböztethetők: a mesterséges rubinok erősen fluoresz­kálnak, míg a valódiak csak alig. Vörös izzásig hevítve a rubint a színe átmenetileg eltűnik, lehűlve azonban ismét szép pirossá válik. A röntgensugarak elmélyítik a piros színt és eltüntetik az esetleges meg­levő ibolyás árnyalatot. A rubinkristályok belsejében gyak­ran látni különböző ásványzárványo­kat: csillámot, hematitot vagy rutil­­tüket. Olykor ezek a zárványok az optikai tengelyek mentén, 60 fokos szögeket bezárva helyezkednek el, s ezáltal csillagszerű alakzatok figyel­hetők meg a kristályban. A rubin legnagyobb mennyiségben Burmában található, de Thaiföldön, Indiában és Sri Lankán (Ceylon) is sok példánya kerül elő a folyók hor­dalékából. Mivel kemény ásvány, a kövekkel ütközve sem kopik el, rá­adásul vegyileg is igen ellenálló (semmilyen savban nem oldódik). Újabban Tanzániában is találtak ru­bint. Európában pedig Norvégiában bukkantak rá. Csehszlovákiában csak nyomokban fordul elő. Érdekes olvasmány a híres rubinok története is, erre azonban sajnos most nem keríthetek sort. Egyik-má­sik nevezetes darabról utólag kide­rült (pl. a „Fekete Herceg Rubinjáról" vagy a „Timur Rubinról"), hogy nem korund, hanem spinell. A legnagyobb foglalatban elhelyezett rubin egyéb­ként a prágai várban található: a cseh királyi korona éke. Az apró rubinkristályokat az óra­ipar hasznosította még a legutóbbi időkig is: tengelycsapágyak készül­tek belőlük. LACZA TIHAMÉR Fotó: Josef Hlaváček

Next

/
Oldalképek
Tartalom