A Hét 1988/2 (33. évfolyam, 27-52. szám)

1988-10-07 / 41. szám

is változik — mondja Tomáš Pucovs­­ký, a bratislava-dúbravkai vizsgabá­zis vezetője. — Például tavasszal job­ban felkészítik őket, mert télen van rá idő bőven. A forgalmi engedély érvényesítése sima vizsgának tekint­hető, de karosszériacsere vagy egyéb átalakítás után szintén ide kell hoz­nia jármüvét a tulajdonosnak. Mi vizsgáztatjuk a külföldön vásárolt, rendszám nélküli kocsikat is. — Előfordulnak jellegzetes, ismét­lődő hibák? — Minden típusnak van gyengéje, de kimondottan rosszul vizsgázó au­tótípus nincs. Még azoknál az idő­sebb évjáratú autóknál sem, ame­lyekhez már jó néhányszor hozzá­nyúltak. — Hány éves korig vizsgáztatható le egy jármű? — Nincs korhatár. Például a har­mincöt-negyven éves autómatuzsá­lemeknek is kell az élő rendszám, amennyiben a közúti közlekedésben részt akarnak venni. Hozzátartozik azonban az igazsághoz, hogy gyakran az új márkákkal sincs sokkal köny­­nyebb dolgunk, mert szinte lehetet­len beszerezni az alkatrészeket. Per­sze, ezt nem vehetjük figyelembe a vizsga során, mert a hiba, az hiba ... Ha a fékcső repedt, akkor nincs min vitatkozni. Viszont alapszabály ná­lunk, hogy nem új, hanem jó alkat­rész kell az autóhoz. Nagy csodálkozásomra az egyik kiglancolt autó megbukik a vizsgán. Pedig első ránézésre azt hittem vol­na, hogy most gurult le a gyártósza­lagról. Az egyik vizsgabiztos lehív az aknába, ahol már más megvilágítás­ba kerül a jármű. Az még csak a kisebbik gond, hogy az alváz csupa sár és kosz, de egy hajszálrepedés is felfedezhető az egyik tartórúdon. Nincs mese, meg kell hegeszteni. — Még szerencse, hogy látható — mondja a vizsgáztató. — Sokan ugyanis alvázvédelem címén olyan műgyantával kenik le a kocsit, amely jótékonyan eltakarja a repedéseket. Ezek a hibák gyakran már csak akkor fedezhetők fel, amikor végzetessé válnak: baleset után. — És mi a véleménye a szervizek munkájáról? — fordulok újra Tomáš Pucovský felé. — Nem a legjobb. A szerelők szak­mailag nem eléggé felkészültek. Nem feltétlenül az alkatrészeket kellene kicserélniük, bár kétségtelen, ez a legegyszerűbb megoldás. Ennél nehe­zebb, hogy dolgozzanak jól. Az nehe­zen eldönthető, hogy nem tudnak, i/agy nem akarnak-e elvégre mi már ;sak azt látjuk, hogy például fordítva aknak be egy fékcsövet. A vizsgáztató bázis vezetőjének gaza van. Elvégre nemcsak a jármű ís a tulajdonosa vizsgázik, hanem a elkészítést vállaló szerviz is. MIKLÓSI PÉTER Fotó: Gyökeres György ... olvasható e mindent kifejező gondolat a Magyar Országos Béketanács színes kis matricáján. Alatta a világot bejárt Rubik­­kocka, egy békegalamb és a földgolyó szögletesített szimbólumaként. Nem mindegy, merre forgatjuk az egésszé ösz­­szeálló apró kockáit. Lesz-e még / mondd, lesz-e még mene­dék, / vagy a háború viharaiban mind Elveszünk?, hangzik már ki tudja hányad­szor a dal refrénje Bacsa Ferenc daltulaj­donos és előadóművész ajkáról a Komáro­mi Városi Tanács üléstermében gyülekező magyar és csehszlovák békeaktivisták ütemes tapsa kíséretében. A hirosimai atomkatasztrófa 43. évfordulójának elő­estéje van. S harmadik alkalommal talál­koznak ezen az évfordulóról közösen meg­emlékezni a két szomszédos ország béke­mozgalmának képviselői a határmenti bé­ketalálkozón. Ezúttal a Duna déli oldalán. Köztük van Lábody László, az MSZMP KB munkatársa. Fodor István, a Magyar Or­szágos Béketanács titkára, Benyó Máté, a Nemzeti Front Szlovákiai Központi Bizott­ságának titkára, Josef Krejčí, a Csehszlo­vák Béketanács alelnöke, valamint Komá­rom megye és a Komáromi járás képvise­lői. A rövid megemlékezésekben, referátu­mokban szinte nyoma sincs a már meg­szokott sablonoknak, frázisoknak. „Nem harcolni kell valami ellen, hanem tenni kell valamiért, ismétlődik többször is a gondolat. Úgy tűnik, a társadalmi megúju­lások közepette új dimenziókat kap a szocialista békemozgalom is. A világon jelenleg mintegy ötvenezer atomtöltet van értelmetlenül felhalmoz­va; mondja rövid expozéjában a katonai szakértő. Szimbólumnak is szép, mondja egy másik felszólaló, hogy éppen a telje­sen értelmetlen hirosimai atomkatasztró­fa 43. évfordulójának előestéjén robban­nak Kazahsztán kijelölt térségében a szovjet—amerikai rakétaszerződésben megsemmisítésre ítélt pusztító eszközök első példányai. A békemozgalom új dimenzióiról kérde­zem a két ország békemozgalmának ma­gasrangú képviselőit. íme, a két véle­mény: Fodor István: — A szocialista békemoz­galmak (de nemcsak a békemozgalmak, hanem egyáltalán a szocialista rendszer is) hosszú időn át defenzívában voltak, vagyis védekező alapállásból kiindulva dolgoztak. Nos, az utóbbi időben a szoci­Az emlékezés gyertyái az aszfaltra rajzolt szimbolikus figurákon alista tábor politikája jelentősen offenzív, kezdeményező jelleget öltött. Mindez azonban még nem mondható el jelenleg ezen országok békemozgalmáról. Egyre égetőbbé válik tehát ezen a vonalon is az elméleti kérdések, stratégia és taktika mind tökéletesebb összehangolása. Josef Krejčí: — A megújulás, az átépí­tés, a nyíltság, a demokratizálódás kérdé­se napirenden van ma már mind Csehszlo­vákiában, mind Magyarországon. És ha azt vesszük, hogy a békemozgalomban a tár­sadalom legkülönbözőbb szféráiból vesz­nek részt a tömegek, sokszor eltérő világ­nézettel ugyan, ám a társadalom fejlődé­sét, a békés építést egyesítő platformon, nos, akkor a békemozgalom, éppen e sok­rétű összetétele révén egy erős láncsze­me lehet a társadalmi megújulás, a de­mokratizálódás folyamatának. És ezáltal persze magának a nemzetközi békemoz­galomnak is. A tanácsháza előtti legfelső lépcsőn helyezték el a magyar országos békemoz­galom Békeharangját. A fiatal lány egy fakalapáccsal pontosan negyvenhárom­­szor kondítja meg. Síri csend közben a téren, majd gyertyák gyúlnak a résztve­vők kezében, hogy emlékezésképpen el­helyezzék azokat a tér aszfaltjára rajzolt, az egykori hirosimai áldozatokat (és az A résztvevők között balról Benyó Máté. mellet­te Josef Krejčí azóta eltelt időszak összes értelmetlen öldökléseinek áldozatait) szimbolizáló árnyképeken. * * • Milyen szerepet tulajdonítanak a két ország határmenti béketalálkozóinak? — hangzott további kérdésem a két legilleté­kesebbhez . Josef Krejčí szerint a békemozgalom­nak mint politikai erőnek is egyre fonto­sabb szerepe van. Ám véleménye szerint, békemozgalmunk eddig elsősorban a ka­pitalista és a fejlődő országok békemoz­galmaira figyelt, azokkal vállalt szolidari­tást, s mintha kicsit másodrendübb szere­pe lett volna a szocialista táboron belüli békemozgalmakkal való együttes fellé­pésnek. Szerinte ez a három éve elkezdő­dött, a határmenti béketalálkozókban ki­csúcsosodó csehszlovák—magyar együtt­működés is igazolja ennek fontosságát. Fodor István véleménye, hogy eredmé­nyes munkát csak stabil hazai bázison lehet végezni, ám éppen ezen bázis kiala­kításánál elengedhetetlen, hogy ne érezné bárki; nem egyedül, elszigetelten teszi hozzá a maga kis részét az egészhez, akár a társadalom építéséről, akár a közvetlen békemozgalomról van szó. Éreznie kell mindenkinek, hogy cselekedetének meg­vannak a szélesebb társadalmi, nemzet­közi összefüggései is. S hozzáfűzi még; létfontosságúnak tartja, hogy az Európa közepén élő kis népek egyetértésben, ba­rátságban éljenek. „Emlékezz ránk is egy kicsit jóbarát", énekli ez alkalomra írt dalának első stró­fájaként a tanácsháza lépcsőin az őt kö­rülvevő fiatalok egy csoportjával együtt Bacsa Ferenc még akkor is, amikor már régen vége a hivatalos műsornak. Mert emlékezni kell. Az ünnepi gyűlés egyik felszólalója szerint Magyarországon már csak minden tizedik ember érte meg leg­alább tizenöt évesen, tehát már bizonyos komolyabb értelemmel a második világ­égés végét és Hirosimát. Az arány — gondolom nálunk, is hasonló. Emlékezni kell azonban nekünk, később születettek­nek is. És a kegyeleten túl, elsősorban nem is a múlt, hanem az eljövendő érde­kében NÉMETH GYULA A szerző felvételei 5 \

Next

/
Oldalképek
Tartalom