A Hét 1988/2 (33. évfolyam, 27-52. szám)

1988-09-30 / 40. szám

HÉTVÉGE Őszi tanácsaink kertbarátoknak Betakarításkor nagyon fontos, hogy zöldség­ből és gyümölcsből csak a jól kifejlett, egészséges növényeket tegyük el télire. A tárolóhelyet használatbavétel előtt alaposan takarítsuk ki! Most van az ideje az őszi vetésnek is. Ilyenkor kerül a veteményeskert megtisztított és felásott ágyásaiba a spenót, a sóska, a petrezselyem; október második felében ül­tessük el az áttelelő fejessaláta palántáit, dughagymát (ebből lesz a legkorábbi zöld­hagyma tavasszal) és a fokhagymagerezde­ket is. A virágoskertben is sok a munka. Különö­sen a tulipán, a jácint, a nárcisz hagymáit kell a gondosan előkészített, felásott, meg­trágyázott talajba elültetni. Aki karácsonyra szeretne tulipán- vagy krókuszvirágokban gyönyörködni, az most ültessen néhány hagymát cserépbe; mérsékelt öntözés mel­lett tartsa a cserepet november végéig a szabadban, majd vigye a fűtött szobába, takarja le alufóliával a hajtások megjelenésé­ig és öntözze bőségesen langyos vízzel. Most van az évelő virágok átültetésének, az évelöágyak átrendezésének az ideje. Ilyenkor még nagyon alkalmas az időjárás az örök­zöld növények ültetésére is. A frissen ülte­tett örökzöld bokrokat és fácskákat ajánlatos a déli oldalról árnyékolni, hogy ne érje köz­vetlen napsütés őket. MEGÉRI A FÁRADSÁGOT! Tél előtt fokozott gondot kell fordítanunk az arcápolásra. Nagyon fontos, hogy megelőz­zük a ráncok keletkezését, főleg a nyakon. Néhány tanács: — járjunk emelt fővel; — ha olvasunk az ágyban, ügyeljünk arra, hogy az állunk ne érintse a mellkasunkat; — aludjunk párna nélkül. Néhány tornagyakorlat: 1. Tartsuk magasan a fejünket és fordítsuk vállunk felett balra és aztán lassan jobbra 2. Nézzünk egyenesen előre, először hajtsuk fejünket a bal vállra majd a jobbra 3. Hajtsuk le fejünket minél mélyebbre, kö­rözzünk balra, majd jobbra 4. Bal vállunkat emeljük minél magasabbra, majd ugyenezt ismételjük a jobbal is. A gyakorlatokat többször ismételjük. Útilázban égett az egész család: a papa, a mama és a négy gyerek. Izga­tottan álltak a pályaudvar peronján. A papa az órát nézte, a mama a pogy­­gyászt számolta, a gyerekek fél lábon álltak. Hogy ki volt a legizgatottabb? Szavamra, a legkisebb. Bizony, a torká­ban dobogott a szíve. Végre befutott a vonat. A papa megragadta a bőröndö­ket, a mama a táskákat, a gyerekek a vajaskiflivel megtömött elemózsiás ko­sarat, az üdítő italokkal és limonádéval teli hálót, és persze a fényképezőgépet. A legkisebbnek csupán a mackóját kel­lett cipelnie. Az érkező utasok rendben kiszálltak. — Szálljunk be gyorsan! — rendelke­zett izgatottan a papa. — Minden megvan? — kérdezte iz­gatottan a mama, és előbb gyorsan URSULA WÖLFEL megszámolta a csomagokat, aztán pe­dig a gyerekeket. Kiderült, hogy egy gyerek, mégpedig a legkisebb — hiányzik. Hej, lett erre riadalom, kiabálás, nagy izgalom! A három gyerek tüstént nyakába kap­ta a lábát, és mindenfelé kereste a negyediket. Keresték a lépcsőnél, a le­járatnál, a feljáratnál, a hírlapárusnál és a csokoládéautomata előtt, a pogy­­gyászkocsi mögött, sőt még a padok alatt is. Hiába. A mama a kezét tördelte, és minden­kit megállított: látott-e ilyen és ilyen kisgyereket ? A papa pedig még a moz­donyvezetőhöz is odaloholt. Hiába. Az elveszettet senki sem látta. Hirtelen valaki kikopogott a vonatab­lakon. — Hé! Mi történt? Miért nem jöttök már?! Meghökkenve álltak meg az ablak előtt. A legkisebb gyerek, hóna alatt a ma­cijával, felmászott az ülésre, és úgy nézett ki az ablakon. Ő ugyanis már régen beszállt a vonatba. A mama örömében sírva fakadt, az­tán kacagni kezdett. Vele nevetett a papa is és a papával a gyerekek. És a körülöttük állók is mind nevettek. Gyorsan felszálltak hát a sok cso­maggal, és a vonat végre elindulhatott. A LEGEK VILÁGÁBÓL A házi kutya mintegy tízezer éve buk­kant fel önálló fajként az ember tűzhe­lye körül. Önként csatlakozott az em­berhez, aki sokoldalú tulajdonságait jól kihasználta: vadászott vele, nyáját te­reitette, házát őriztette, ellenségeire uszította. Ma már inkább kedvtelésből tartják, de a vadászok, a rendőrség és a határőrség munkájában szinte nélkü­lözhetetlen. A speciálisan kiképzett né­met juhász- vagy farkaskutya igen intel­ligens állat és a bűnüldözésben kitűnő segítőtárs. A kutyák szaglóérzéke cso­dálatosan fejlett. Például öt liter vízben megérzik egy csepp vér szagát. Az ujjlenyomatokat még 6 hét múltán is, a bőr szaga szerint — meg tudják külön­böztetni. Szaglása milliószorta kifino­multabb, mint az emberé. A detektiv­­kutyák ritkán tévesztik el a megtalált, eredeti nyomot. Hallásuk, látásuk is megfelelő. Ma már a kábitószercsem­­pészek leleplezésében is felhasználják őket. Vannak olyan kutyák, amelyek a gázvezeték ellenőrzésénél, a gázszivár­gást ugatással azonnal jelzik. Finnor­szágban a Lari névre hallgató juhászku­tya a geológusokat segíti. Eddig több mint 1 300 ásványmintát „talált", míg ugyanilyen időszakban műszerekkel en­nek csak az egy ötödét észlelték. De ismerünk különlegesen kiképzett vakve­zető kutyákat is. A bernáthegyi mentő­kutyákról pedig százados legendák ter­jednek. Számtalan lavina alá temetett embert mentettek ki a hatalmas terme­tű, okos, kitartó, jámbor állatok. A híres Barry például 41 embert mentett meg a biztos pusztulásból. A világirodalomba is bekerült a ne­vük. Említsük csak meg Jack London éneklő kutyáját, vagy Erich Knight Las­­si-jét, amelyek a film és televízió révén is közkedveltek. És nem feledkezhetünk el a Lajka kutyáról sem, amely elsőként repült a világűrbe. . č MÓRA FERENC Kertem diján Lombot ontva Vén akácfa vetkezik, Ablakomba Búcsút mondva Nyújtogatja ág kézit. Ha szökellő Őszi szellő Simogatja sudarát. Gallya rebben, Halk zörejben Sírja vissza szép nyarát. Puszta ágad, Bármi bágyadt, Bármi búsan bólogat: Vén akácom, E világon, Nincsen nálad boldogabb! Viharával, Nyomorával, Átatúszod a telet — Új virággal. Lombos ággal Kelteget a kikelet! Mi a különbség a két kép között? 21

Next

/
Oldalképek
Tartalom