A Hét 1988/2 (33. évfolyam, 27-52. szám)

1988-09-30 / 40. szám

KÖVETKEZŐ SZÁMUNK TARTALMÁBÓL

Miklósi Péter: KEMÉNY VIZSGÁK, BUKOTT AUTÓK

Németh Gyula:

A KOCKA A Ml KEZÜNKBEN VAN , \.

Mécs József:

ÉLET A HEGY LÁBÁNÁL

Batta György:

KLÉRIVEL KEZDŐDÖTT

Lacza Tihamér: REKVIEM EGY CSILLAGDÁÉRT

Dénes György: GYALOGÚT

(Csontos Vilmos visszaemlékezései)

Címlapunkon Michal Borský felvétele

A Csemadok Központi Bizottságának képes hetilapja.

Szerkesztőség: 815 44 Bratislava. Obchodná 7. Telefon: 332-865 Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában,

815 85 Bratislava, ul. Čsl. armády 35 Főszerkesztő: Strasser György Telefon: 332—919 Főszerkesztő-helyettesek:

Ozsvald Árpád és Balázs Béta Telefon: 332-864 4

Grafikai szerkesztő: Kral S. Klára

Terjeszti a Posta Flírlapszolgálat Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlače,

813 81 Bratislava,

Gottwaldovo nám. č. 6

Nyomja a Východoslovenské tlačiarne n. p., Košice.

Előfizetési díj egész évre 156,— Kčs Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesitő. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza.

Vállalati hirdetések: Vydavateľstvo Obzor,

inzertné oddelenie, Gorkého 13.

VI. poschodie tel: 522-72,

815-85 Bratislava.

Index: 492 11.

VITÉZ LÁSZLÓNÉ,

a Nemzetek Kamarájának képviselője

Gondban vagyok, mint mindig, ha olyan emberről kell írnom, akit régóta ismerek. Szepsi (Moldava nad Bodvou) felé utazva a szakadó esőben most is e körül járnak gondolataim. Mert Király Erikát, azaz most már tiz éve Vitéz Lászlónét bizony közel húsz éve ismerem. Az idő tájt még a szepsi magyar iskola diákja volt, s évekig minden szavalóverseny legjobbja a maga kategóriájában. De tagja volt az egykori szepsi irodalmi színpadnak is, s persze szavalt iskolai és városi rendezvényeken, Csemadok-akciókon egyaránt. Az érettségi után a Prešov-i Šafárik Egyetem pedagógiai karára került, s ekkor egy ideig igen ritkán találkoztam vele. Miután tanulmányait befejezte visszatért Szepsibe, s egykori iskolájában kezdte pedagógusi pályafutását. Az szinte természetes, hogy ismét bekapcsolódott a város kulturális életében a Csemadok munkájába. Aztán egyszercsak azt hallottam, hogy Erikát megválasztották a Nemzetek Kamarájának képviselőjévé.

— Nekem úgy tűnik, hogy szereted ezt

a várost; vajon igazam van-e?

— Igazi szepsi vagyok, bár egy évig laktam Stószon is, miután férjhez mentem, de én mindig haza akartam jönni és haza is jöttünk. Szeretem ezt a várost így ahogy van, mindenestől, szépségével, hibáival együtt.

— Gondolom mindezt meghatározzák

egyrészt a család, másrészt a gyermekkorod itteni élményei, emlékei.

— Minden bizonnyal. Nyáron születtem, a napfényt a meleget kedvelem ma is. Az ilyen kiadós eső, mint ez a mostani is, lehangol. Ha a gyerekkoromra gondolok, mindig a nyár s a napfény az első, amit felidézek magamban. A mi utcánkban sok volt a gyerek, majdhogynem az utcán nőttünk fel. Rengeteget játszottunk, s odahaza sem volt gond velünk. Azt mondhatom, hogy nekem nagyon szép gyermekkorom volt, s ennek szépségét ma is magamban hordom. Szerettem az utcánkat, minden ott történt meg velünk ... Óvodás soha nem voltam, mert édesanya odahaza volt velünk. Később az iskolába való beíratásom után gondjaim voltak a beilleszkedéssel; valahogy nem éreztem abban a közösségben eléggé szabadnak magamat. Meglehet, hogy ebből következett az. hogy nem igen szerettem iskolába járni, annak ellenére, hogy végig jeles tanuló voltam. Mostanról, ha vissza-ÉLETUTAK

gondolok azokra az évekre, úgy hiszem, hogy nemcsak bennem volt a hiba, hanem abban a közösségben is, amelybe akkor kerültem.

— S később, amikor gimnazista lettél?

— Az megint más. A gimnáziumba már szerettem járni. Ott már olyan csapat voltunk, amelyik lendületet adott az embernek. S persze olyan tanáraink voltak, akiknek az egyénisége nagy hatással volt ránk. Vagy hogy magamról beszéljek, rám igenis nagy hatással voltak. A gimnáziumban a mi osztályunknak saját irodalmi színpada, tánccsoportja volt. Ma már elég ritkán találok olyan lelkes csapatot a diákok között, mint amilyen lelkesedéssel abban az időben mi dolgoztunk.

— Aki olyan módon vonzódott az irodalomhoz, amiként te, attól az ember eleve azt várta, hogy irodalmár lesz. Te ezzel szemben matematikus lettél. Ez hogy történt?

— Hogy matematikus lettem, azt elsősorban Csizmár István tanáromnak köszönhetem. Persze, ingadoztam a magyar és a matematika között, mert a magyartanárom meg Görcsös Gizi néni volt, s ö is nagy hatással volt rám; szóval elég nagy gonddal járt a választás. Az lett volna az ideális, ha akkor lett volna magyar-matematika kombináció. De nem volt. Végül a matek mellett döntöttem, mégpedig azért, mert lényegében minden különösebb felkészülés nélkül mehettem felvételizni Eperjesre (Prešov), s gyakoriatilag az első három szemeszterre matematikából alig kellett készülnöm. Csakhát a matematika mellett a polgári nevelés volt a másik szak, s ez már rengeteg gondot okozott az első két évben, mert nem ismertem a szlovák terminológiát. De a harmadik évfolyamban már nem volt vele gondom, olyannyira, hogy végül a diplomamunkámat is polgári nevelésből írtam.

— Hogy érezted magad távol a szülőföldtől? Milyen volt ott a főiskolás élet ?

— Nem éreztem magam valami jól. s ha csak módom volt, siettem haza. Valószínű, hogy ez abból következett, hogy a mi csoportunk eléggé vegyes volt, tizenheten kezdtünk, s csak hatan végeztük be tanulmányainkat. Ezért egy kicsit irigykedtem azokra a kollégákra, akik Nyitrán, vagy a Komenský Egyetemen végeztek — más közösséget tudhatnak a magukénak, más egyetemista élményeik vannak; nekem ez hiányzik.

— Ha meggondolom, éveken keresztül én tégedet leggyakrabban pódiumon láttalak különböző versenyeken. Verset mondtál, ha emlékezetem nem csal, leginkább balladákat szavaltál. Hogyan kerültél ilyen szoros kapcsolatba az irodalommal, a versekkel?

— Kisiskolás korom óta rendszeresen szerepeltem irodalmi esteken, s egyéb alkalmakkor is. Versenyezni harmadikos koromban kezdtem, s az első nekifutásra mindjárt harmadik lettem. Rengeteget segített édesanyám, aki verseket választott számomra, tanított.

— A Jókai Napokra mikor jutottál el először?

— Hetedikes voltam, s a Kömíves

Kelement szavaltam. Ekkor voltam először Komáromban, s az első szereplésemen az írószövetség Magyar Szekciójának a díját nyertem el. Azt követően még vagy hét-nyolc alkalommal jutottam el Jókai városába. Többször voltam helyezett, s főiskolás koromban elnyertem a Jókai Napok Nagydiját. Nagyon akartam, eltökélt szándékom volt, hogy ezt egyszer elérjem. Sikerült. Arany Vörös Rébékjét mondtam akkor. Igen szerettem ezt a balladát, s szeretem ma is.

— Ezek a versenyek, szereplések a sikerélményen túl mit adtak neked? Mi az, ami ma is használható számodra?

— A szavalás, a gyakori szereplés egyfajta önbizalmat adott, az emberekkel, a közönséggel való kapcsolatteremtés vonatkozásában. Ez alapvető fontosságúvá lett a későbbi munkában is. Meg aztán volt olyan helyzet is, amikor a versek húztak ki a pácból, hogy mást nem mondjak, például az érettségi vizsgán.

— Beszélgetésünk elején azt mondtad, hogy egy évig Stószon laktatok. Miért?

— Ennek igen egyszerű az oka. 1978-ban férjhez mentem, s férjem, aki az időben még aktív sportoló volt, tagja a csehszlovák válogatottnak, ott volt alkalmazva, s hát elsősorban Stószon és környékén voltak meg a legjobb edzési föltételek. Ezért a házasságkötésünk után odaköltöztünk. De ahogy tanulmányaimat befejeztem, ismét visszajöttünk Szepsibe, s azóta felépítettük ezt a házat is.

— Egykori iskoládban kezc/tél tanítani. Milyen érzés volt visszakerülni a régi falak közé?

— Kezdetben kicsit nehéz volt, mert kiderült, hogy a vélt tudás igencsak kevés; szükség volt a tapasztaltabb társak segítségére is.

— Ma a legfelső törvényhozói testület tagja vagy. Hogyan kezdődött a közéleti tevékenységed?

— 1981 -ben a jnb képviselőjévé választottak, s legutóbb, nyilván a jnb-n végzett tevékenységem alapján a Szövetségi Gyűlésbe képviselőnek jelöltek. Amikor ezt tudomásomra hozták, az első pillanatban nemet mondtam, mert tudtam, hogy ez milyen felelősséggel jár, nekem pedig akkor még a gyerekeim kicsik voltak. Felvállalni egy ilyen felelős tisztséget — ahhoz nyugodt családi háttér is kell. Az az igazság, hogy igen-igen féltem, hogy gyözöm-e idővel, erővel. hogy eleget tudok-e tenni az elvárásoknak. Végül is úgy döntöttem hogy vállalom.

— A választóterületedhez mi tartozik ?

— Kassán a Terasa lakónegyed. Szepsi és még tizenkét község. Prágát alig ismertem, az első ott töltött napokban valami furcsa várakozásban éltem. De a tapasztaltabb képviselőtársak átsegítettek az első nehézségeken. A képviselői munka nagyon időigényes. Szerencsére tavaly óta, hogy igazgatóhelyettes lettem, az iskolában kevesebb az órám, így a közügyekre valamivel több időt tudok most már fordítani. Persze, rengeteg értekezletre, gyűlésre kell járni, deltát ez már együtt jár a képviselői munkával.

— Ha a következő időszakra ismét jelölnének, vállalnád-e újra ezt a tisztséget?

— Egy esetleges öt év már könnyebb volna. De ha találnak jobbat nálam, akkor én rá szavazok.

— Köszönöm a beszélgetést.

GÁL SÁNDOR

2