A Hét 1988/2 (33. évfolyam, 27-52. szám)
1988-09-23 / 39. szám
zsás, a kékes, a zöldes és a barnás árnyalatain át egészen a feketéig mindenféle kombinációban előfordulhat. A grafit sűrűsége 2,255 g/cm3 és vezeti az elektromos áramot, a gyémánté 3,5 g/ cm3 és — a félvezető tulajdonságú kékes változatokat kivéve — nem vezeti az elektromos áramot. A két szénmódosulat összehasonlítgatását itt abba is hagynám, hiszen már ennyiből is kiviláglik, milyen nagyfokú változatosságokra képes a természet. A gyémánt színével kapcsolatosan sokáig bizonytalanság uralkodott a szakemberek körében. Ma már egyér*'/ telmünek látszik, hogy a sárii! gás színért a >■ M kristályszerke-Jr zetbe beépült A gyémánt különleges helyet foglal el az ásványok és a drágakövek között, amit elsősorban rendkívüli fizikai tulajdonságaival és viszonylag ritka előfordulásával magyarázhatunk. Nem véletlenül nevezik a drágakövek királynőjének, legnagyobb példányait a világ összes ékszerésze számontartja — hátha egyszer megvételre kínálják neki. A legendás gyémántok történetéről, viszontagságos bolyongásaikról már könyvtárra való kötetet öszszeírtak, s noha valóban izgalmas olvasmány kerekedne ki erről, ezúttal helyszűke miatt nem térhetek ki rá. A gyémántot az ókori görögök és rómaiak is ismerték, de csak apró kövek formájában, amelyek jobbára véletlenszerűen kerültek Indiából Európába. így is megcsodálták rendkívüli keménységét (a Földön található anyagok közül a legkeményebb, a Mohs-skála szerint: 10), s „legyőzhetetlennek" tartották, vagyis hogy nem lehet elpusztítani. Erre utal az ásvány görög elnevezése is: adamasz, ami magyarul legyözhetetlent jelent. Ebből a szóból alakult ki a világ legtöbb nyelvében a diamant, diamond stb. forma, amiből már nem ne- , héz ráismerni gyémánt szavunk ősére. vegyi szempontból elemi szén: - Jgfl ménységét kristályszerkezeté- jfjjS nek köszönheti, eloszlású grafitszemcsék a felelősek. A legszebb gyémántkristályok oktaéderek alakjában fordulnak elő a természetben, de gyakoriak a kristálykombinációk és az ikerkristályok is. A legtöbb ékszergyémántot azonban nem eredeti alakjában, hanem különböző alakúvá csiszolva értékesítik. A legbonyolultabb, de a gyémánt sajátos optikai tulajdonságait leginkább hasznosító csiszolási forma a briliáns, amelyet sokkal többre értékelnek a rózsánál, ami végeredményben nem meglepő, hiszen ez utóbbi csiszolási forma nem képes a gyémánt fényvisszaverőképességét úgy kihangsúlyozni, mint a briliánscsiszolás. A világ leghíresebb gyémántjai — a Kohinoor, a Regent, az Orlov, a Sancy stb. — Indiából származnak és sokáig ez a földrésznyi ország volt a gyémánt egyedüli szállítója. A XVIII. század első évtizedében Brazíliában is gyémántra bukkantak, s ettől kezdve a brazíliai gyémánt uralta a piacot, bár olyan nagy példányokat itt nem sikerült találni, mint Indiában. 1869- ben aztán Dél-Afrikában beindult a gyémántbányászat, s a brazíliai gyémántoknak is bealkonyult. Dél-Afrikában már nemcsak a folyók hordalékában találtak gyémántot (Indiában és Brazíliában nem sikerült ráakadni a gyémánt elsődleges forrására), hanem eredeti keletkezési helyükön is, az ún. kimberlitkürtőkben, ahol több száz méter mélyre is leástak a kemény meddőkőzetbe, hogy rábukkanjanak a „királynőre". Dél- Afrikában találták a világ eddigi legnagyobb gyémántját, a Cullinant, amely eredetileg 621,2 g-ot nyomott (3 106 karát; 1 karát 0,2 g). Ezt a követ először három nagyobb darabra vágták, majd végül 4 nagyobb briliánst, 5 kisebb ún. fantáziakövet és 96 kis briliánst csiszoltak belőle. Az így nyert gyémántok össztömege 212,73 g lett, tehát a megmunkálás során az eredeti gyémánt 66 %-a megsemmisült. Századunkban Zairéban, a Guineai-öböl menti országokban és a Szovjetunióban is feltártak gyémántlelőhelyeket, de olyan nevezetes példányokra, mint amilyenekről szó volt, még nem sikerült rátalálni. A legtöbb gyémánt nem nehezebb 1 karátnál, a 20 karátnál nehezebbek pedig egyre ritkábbak. A gyémánt mesterséges előállítása is sikerült, sőt számos országban (Csehszlovákiában is) szinte tömegesen állítanak elő — kizárólag ipari használatra — mesterséges gyémántot. a gyémántrácsban a szénatomokat négy másik szénatom veszi körül tetraéderes elrendezésben. A szén másik allotrop módosulatában, a grafitban a szénatomok síkban fekvő szabályos hatszögekké kapcsolódnak, s en- Á nek köszönhetőén a grafit keménysége szinte minimális. A két módosulat külső megjelenésében is eltér: a grafit hatszöges, a gyémánt szabályos rendszerben kristályosodik, a grafit színe fekete, a gyémánté viszont a víztisztától a sárgás, a rónitrogénatomok, a kékes árnyalatért az alumíniumatomok, egyéb színekért a különböző zárványok, lég- és folyadékbuborékok, a carbonadonaV, nevezett fekete gyémánt színéért pedig a kristályban található finomLACZA TIHAMÉR Fotó: Josef Hlaváček
