A Hét 1988/2 (33. évfolyam, 27-52. szám)
1988-07-08 / 28. szám
kezdték táncolni a forgatóst azt gondoltam, hogy eltévedt egy-két táncos. De amikor másfél percen keresztül szépen egyformán táncolták fáziseltolódással — tehát rosszul — a forgatóst, majd egyszerre váltották a lépést most már valóban zenére táncolva, akkor derült ki, hogy valaki ezt a számot igy tanította be. A művészeti vezetőre — Hrubík Bélára — sok munka vár még, hogy a hit és lelkesedés mellé tudás is kerüljön. A kassai IKošice) Új Nemzedék ezúttal haloványabb teljesítménnyel mutatkozott be, mint négy és két évvel ezelőtt. Az együttes volt művészeti vezetője Richtarčík Mihály ez év januárjától a Szőttes élére került és a stafétát Kassán nem vette át senki. Pedig ez az együttes valahol „keleti folklórcentrumként" számontartott csoport. Volt tagjai más együttesek élén ezen a versenyen is bizonyítottak, és az előző fesztiválok díjai sem elvetendő bizonyítékai annak, hogy Kassa képes eltartani egy jó együttest. A Csemadok II. alapszervezetének vezetőin a sor. hogy biztosítsák az együttes élére a vezetőt, a csoportnak pedig a tisztességes munkakörülményeket. Ezt a csoportot elveszíteni nagy luxus lenne az amatőr mozgalmak eme nehéz időszakában. Az Új Nemzedék neveltje Pribék Gábor is, aki művészeti vezetőként és koreográfusként debütált a versenyen. A szepsi (Moldava nad Bodvou) Bódva Vasárnap címmel egy ünnepnap hangulatát akarta elénk varázsolni. Persze, ebben, a műsorban másról is szó volt — észrevehető volt Pribék Gábor ama próbálkozása. hogy elmondja önnön hitvallását a táncról. Kár, hogy gondolatai befejezetlenül kerültek színpadra és a szándék olvashatatlan maradt. Szándékosan hagytam a végére a szinai (Sena) Rozmaring és a rozsnyói (Rožňava) Búzavirág táncegyütteseket. Mindkét csoport tisztességes felkészültségű táncosokkal állt a színpadra, viszont olyan színpadi megfogalmazással, amely fölött óhatatlanul eljárt az idő. Nem arról van szó, hogy az 50—60-as évek néptáncos alkotásait el kell vetnünk, hisz ez az az időszak, amely lehetővé tette, hogy elinduljon egy — a világon párját ritkító — tudományos gyűjtőmunka, hogy tucatszámra alakuljanak együttesek, méghozzá óriási társadalmi háttérrel. Ezen évek alkotásait újraértékelve azonban sokat tanulhat az alkotó és táncos egyaránt. De semmiképp sem úgy, hogy ezeket a kompozíciókat „egy az egyben” színpadra állitsa. Mindkét említett együttesben jó a táncos és a zenész alapanyag — hisz a szinai zenekar vitte el a legjobb zenei kíséret díját — és ezzel a gárdával nagyon jó műsorokat lehet majd csinálni. A művészeti vezetők dolga a közeljövőben, hogy tehetséges, fiatal alkotókkal megfiatalítsák és fölfrissítsék együtteseik gondolkodását, néptánchoz való viszonyát. Összegezve: az idei országos verseny tanulságos volt. Perspektivikus együttesek mutatkoztak be, sok fiatal alkotó állt ki a színpadra, vállalva a megmérettetést és világgá kiáltva a már idézett csángó asszony, Anna néni hitvallását: „Nyelvemért, hitemért, hordozatomért kínhalált szenvedek, de nem hagyom el azt, ami apámtól, anyámtól reám maradott, sem nyelvemet, sem hitemet, sem hordozatomat". Az életre született csoportvezetőknek, táncosoknak, zenészeknek, alkotóknak kíván jó munkát: LOVÁSZ ATTILA Fotó: Gyökeres György Amiről a krónikás tudósíthat ZSELIZ '88 Évről évre egyre több szereplő és néző érkezik Zselizre (Želiezovce) a csehszlovákiai magyar dolgozók országos népművészeti fesztiváljára. Az idei — sorrendben immár a XXXIII. — randezvényen mintegy tízezren vettek részt, a noha ez tekintélyes szám, meggyőződésem, még többen lettünk volna a Schubert-park tavaly átadott új szabadtéri színpadának nézőterén, ha az időjárás kicsit kegyesebb hozzánk. Igaz, a főműsorokat mind meg lehetett tartani, ennek ellenére az esőfelhők néha próbára tették a kitartásunkat, tűrőképességünket, sőt néhány délutáni programot — pl. a táncházat a főtéren — meg is hiúsított a neki-nekiinduló esőzés. Ennek ellenére — mint mindig — a zselizi fesztiválon most is otthon éreztem magam. Tudom, vannak az országban nagyobb, rangosabb rendezvények, de ez mégis más, mint a többi: ide hazajövök! Itt nem telhet el hosszabb idő anélkül, hogy barátokkal, ismerősökkel ne találkoznék, akikkel ha csak pár szó erejéig is, de jólesik elbeszélgetni. A legélénkebb viták kellős közepébe május 27-én, a lévai (Levice) művelődési központban megrendezett verseny és a másnapi értékelés alatt és után cseppentem bele. Szakemberek, táncosok és érdeklődök vitáztak a versenyben indult legjobb tíz felnőtt néptáncegyüttesünk műsorának színvonaláról, a néptánc szerepéről és természetesen a követendő útról. Jó volt látni az itt összegyűlt fiatalokat, akik belső tartásukban-tartalmukban — s meggyőződésem, hogy ezt a néptánc teszi — gazdagabbak ifjú társaiknál. Nekik nem kell magyarázni Garay János múlt században írt sorait: „Hogy a tánc szintoly állandó része a nemzetnek, mint akármely egyéb szokásai, nyelve és dalai, valamint játékszíne és muzsikája, öltözéke és törvénye ... Ezek együvé véve teszik a nemzet bélyegét sajátiakká. másoktól különbözőkké; a mely nemzet ezekkel nem bír, az nem nemzet, hanem csak néptömeg ..." Nekik következetes munkával sikerült elérniük, hogy a tánc segítségével birtokba vették múltunk egy darabját úgy. hogy közben nagyon is mai önkifejező eszközként alkalmazzák a táncmotívumokat. A szombati és vasárnapi műsorokra azonban nemcsak a táncot művelők, hanem az érdeklődök nagy tömege is ellátogatott. A Csak tiszta forrásból című néprajzi műsorban ezúttal a Verebély (Vráble) környéki magyar falvak — Aha, Nyitracsehi, Nagycétény, Kálaz, Csiffár, Berencs — népi kultúrájából kaptunk ízelítőt. Este pedig a tavalyi fesztivál győztes gyermektánccsoportjainak, a Tavaszi szél... verseny győztes csoportjainak és szólistáinak, valamint vendégeinknek. a szlovák Vretienko gyermekfolklórcsoportnak, a magyarországi Téka zenekarnak, a Győr Táncegyüttesnek és a műsort záró hazai Szőttes és Ifjú Szívek népművészeti együtteseknek tapsolhatott a közönség. S aki még bírta szusszal, az eljöhetett a zselizi művelődési központban tartott táncházba, ahol éjjel a Téka parasztzenekar húzta a talpalávalót, s a lassan hetven felé közelgő Karsai Zsiga bácsi és felesége, Mária néni tanították irigylésre méltó fiatalossággal, fürgeséggel a páros táncokat. Tartásukat, méltóságteljes táncukat bizony megcsodáltuk mindannyian. Zsiga bácsitól pedig elleshették a fiúk, hogyan kell „igazából" járni a pontozót. Vasárnap már a reggeli óráktól zenés ébresztő és térzene jelezte, hogy továbbra is — még egy napra — fesztiválváros Zseliz. S aki tán a térzenére nem ébredt fel, azt a menettánc, a hangos éneklés minden bizonnyal felköltötte s elcsalogatta a parkba, ahol a felvonulás végeztével ismét a Téka zenekar mutatkozott be, majd a felsőkirályi, gerencsért, lédeci, nagycétényi, kálazi, bényi, zsitvabesenyöi, szálkái, izsai, bussai, zsérei, imregi, medveshidegkúti és az ipolynyéki folklórcsoportok vették birtokba a színpadot, vidékük szőlőtermesztésének hagyományait mutatván be. Ezután a Lévai járás legjobb amatőr népművészeti csoportjainak műsora következett. A délutáni ünnepi műsorban pedig a versenyben is részt vett legjobb amatőr néptáncegyütteseink, valamint a Lúčka morva, az Ürmös magyarországi és két hazai együttesünk az Ifjú Szivek és a Szőttes léptek fel. Felsorolni is sok az egymást követő programokat, pedig még sok mindenről nem is szóltam. A fesztivál két napja alatt például állandó jelleggel várta a látogatókat a szombat délelőtt megnyitott néprajzi kiállítás, ahol ezúttal a szőlőtermesztés tárgyi emlékeit tekinthettük meg. Én személy szerint szívesen elbóklásztam a sátrak között is, ahol szebbnél szebb cserép-, fa- és bőrdíszmű árukon legeltethettem a szemem, igazi értékeket fedezve fel, mert a fesztiválhoz tartozó népművészeti kirakodó vásár akár kiállításnak is beillett volna. Ennyi a három nap történése, amiről a krónikás nagy vonalakban tudósíthatja a kedves olvasót, bízva benne, hogy aki az idén nem is jutott el, a jövőben keresni fogja az alkalmat, hogy részt vegyen Országos Népművészeti Fesztiválunkon! CSANAKY ELEONÓRA Fotó: Gyökeres György A vasárnap délelőtti menettánc elmaradhatatlan része a fesztiválnak A szőlőtermesztéssel kapcsolatos szokásokat több népművészeti csoport közös műsorban elevenítette fel a színpadon 7
