A Hét 1988/2 (33. évfolyam, 27-52. szám)

1988-09-16 / 38. szám

A bratislavai videó-filmstúdióban érde­kes vállalkozásba fogtak. Miroslav Vé­lek nemzeti művész A szó című versé­hez zenés-költői video filmet készítet­tek. A film zenéiét Desider Ursiny irta. Május közepétől augusztus közepéig tart az operarajongók zarándoklata a Londontól nyolcvan kilométernyire fek­vő Glyndebourneba, amelynek operaelő­adásai a zenei élet évi nagy eseményei közé tartoznak. Az idei szezon Verdi Falstaffját és Traviatáját, Mozart Szök­­tetését, Ravel A gyermek és a varázsla­tok, valamint Pásztoróra cimü operáját, Janáček Katya Kabanováját és Nigel Osborne A Szovjetunió villamosítása című müvét kínálja a közönségnek. Az 1934-ben megnyílt opera első nagynevű zenei vezetője Frízt Busch volt, a képen a Porgy és Bess tavalyi előadásának egyik jelenete látható. íme, az univerzális kerékpár! Bár azt mondják oldalszélben nem mindig arra megy, amerre kormányozzák. KÖNYV A Duna aranya Érdekes és tanulságos N. László Endre köny­ve, látszik, hogy amiről ír, az aranymosás szakmáját alaposan és jól ismeri. Közel négy évtizede — ahogy a könyvében említi — foglalkozik az aranymosás hazai történeté­vel. A kötetben minden megtalálható, ami az aranymosás megértéséhez, e művelet elsajá­tításához szükséges. Az aranymosó szerszá­mokat olyan meglepő hűséggel írja le, hogy képek nélkül is magunk elé tudjuk képzelni őket. Az aranymosó hely megtalálásának fortélyait, az aranyászok féltve őrzött szak­mai titkait is feltárja előttünk. A közbeszött regék, legendák Csallóköz tündéreiről élve­zetesen előadott, olvasmányos történetek. Néha azonban ismétlésekbe bocsátkozik és kicsit zavaróan hat egyes legendák felele­venítésénél a pátoszos hangvétel, amely a szakma szeretetéröl árulkodik ugyan, de N. László Endre stílusából is fakad. Elsősor­ban gyermekeknek, az ifjúságnak készült e könyv, de felnőttek is szívesen olvassák majd, hiszen erről a témáról évtizedek óta nem jelent meg hasonló munka. A korabeli képek, metszetek és Kopócs Tibor élvezetes illusztrációi jól kiegészítik a kötetet és így egy igazi hazai tárgyú, régi mesterséget felelevenítő, hiánytpótló könyv kerül az asz­talunkra. Mert helyesen tapint rá a lényegre a szerző: A Csallóközi és a Szigetközi arany regéje egyszerre mese és valóság ... A dunai aranyászok nem keverték össze a mesét a valósággal, viszont megérezték azt, amit ma sem mindenki tud és érez, hogy a kettő csodálatosképpen kiegészíti egymást és kiteljesíti életünket. A dunai aranyászok küzdelmes, de mégis szép életét, mindennapi valóságát hozza közelebb hozzánk e könyv. (ozsvald) Kemény Simon: Napló 1942—1944 Kemény Simon nevét, verseit ma már keve­sen ismerik, még az írók sem tartják számon. Csak a régi antológiákban bukkan föl a neve, az antikváriumokban egy-egy kötete. Aki közelebbit akar tudni róla. nevét megkeres­heti a Magyar Irodalmi Lexikonban. A Hét Évszázad Magyar Verseinek második köteté­ben két szép vers őrzi halhatatlanságát. Különösen az Európa elrablása cimü költe­ménye feledhetetlen. Kemény Smon 1883-ban született Tas­son és 1945-ben halt meg Budapesten. Villája kertjében lőtték agyon a nyilasok. Költö, író, kritikus volt, a századforduló után dolgozott az Új időkbe, a Hét-be, de a Nyugatba is. Foglalkozott dramaturgiával, szerkesztője lett az Est c. napilapnak. Szigo­rú kritikusként ismerték, verseit sokan di­csérték. Kosztolányi írja: „Ékszeres, dús mű­vészet ez, főrangú művészet, klasszikus mű­vészet a tartózkodás előkelőségével." Életé­ben hat verses- és egy elbeszéléskötete jelent meg. Most kézbe vehetjük régen várt és kiadás­ra esedékes háborús naplóját, amelyet több mint 2 esztendőn át vezetett. A legkritiku­sabb és legbecstelenebb évek voltak ezek; az emberi értékek devalválódásának kora, amely legjobban Budapestet fertőzte meg. Kemény Simon naplójában, akit akkor a zsidótörvények száműztek lapjától, megele­venednek a mindennapi események, a hábo­rús főváros hétköznapjai, ugyanakkor a szen­vedő Európa harctéri eseményei, sokszor az események mögött játszódó kulisszatitkok, amelyeket az emberek terjesztenek. Az üldöztetések ellenére, a Napló hangja tárgyilagos és visszafogott. Nincs benne vá­daskodás, nem kondulnak benne nagy sza­vak. Amennyire lehet, ragaszkodik a valóság­hoz, nem egyszer sortársait is megdorgálja, ha okot adnak rá. Kemény Simon kiközösíté­se ellenére sem mond rosszat a magyarság­ra, tántoríthatatlanul magyarnak érzi magát fenyegetettségében is, miként Radnóti Mik­lós a bori táborban. Bírálja a vezetőket, de szereti a magyar népet, hazáját, s nagyon félti az országot a katasztrófától, amely végül is bekövetkezett. Naplóját 1942. január else­jével kezdi s 1944 júliusában végzi. (dénes) HANGVERSENY Kulturális nyár '88 Őszintén szólva, nehéz bármit is kiemelni mindabból, amit az idei Bratislavai Kulturális Nyár rendezői kínáltak mind a fővárosiaknak, mind a városban járó turistáknak. Ennél fon­tosabbnak tűnik azonban leszögezni, hogy a könnyedebb hangvételű produkciók sokasá­ga mellett azok is megtalálták a kedvükre való műsorokat, akik igényesebb szórako­zásra vágynak. így hát a június végétöl szep­tember elejéig tartó rendezvénysorozatban bőven voltak szabadtéri koncertek, meghitt udvarok hangulatába illeszkedő kamarazenei estek éá kötetlen szórakozást nyújtó kerti mulatságok. A színház idén az előző éveknél pontosabban körülhatárolt helyet kapott az Academia Istropolitana, azaz a mai Színmű­vészeti Főiskola udvarán, a dévényi (Devín) vár romjai között, a Mihály-kapu alatti Vörös Rák olvasókertben és másutt. Az előadások jó értelemben bizonyították, hogy a színpadi produkciók és a hagyományosabb értelem­ben vett pódiummüvészet — szerencsére — egyre kevésbé ismeri az amatőrök és a hivatásosok közötti megkülönböztető jelző­ket. Az idei Kulturális Nyár műsorában sze­replő szlovákiai és csehországi együttesek produkciói arról adtak tanúbizonyságot, hogy az ország színházi élete önmagára is termékenyen ható módon, elsősorban művé­szi és esztétikai szempontok alapján lesz egyre inkább tagolt. Az elmúlt vakációt gazdagító Kulturális Nyár leggazdagabb választékát a zenei mű­sorok kínálták. Júliusban hazai és külföldi előadóművészek jóvoltából egy egész héten át gitármuzsikát hallgathattunk; augusztus második felében pedig az orgonamüvek hí­vei járhattak különös előszeretettel a koncer­tekre. Szép számmal voltak kamarazenei koncertek is, ugyanakkor a könnyűzene ra­jongói sem maradtak érdeklődésükhöz mért szórakozás nélkül. A vakációzó gyerekeknek elsősorban a szünidei napok hasznos és kellemes eltöltésére ösztönző játékos sport­vetélkedők, tádatlátogatások és egyéb szó­rakoztató műsorok tűnhettek vonzónak. Gondolom, ebből a röpke felsorolásból is kiderülhet, hogy az elmúlt hosszú, forró nyár folyamán szinte egyetlen olyan este sem volt Bratislavában, amikor valamelyik történelmi levegőjű udvarban, patinás téren vagy díszes teremben ne talált volna otthonra a színház, a zene, a képzőművészet, vagy éppenséggel a vidámság. Úgy tűnik, ha lassú léptekkel is, de a szlovák főváros végre megindulni látszik a nyári fesztiválvárosok útján. Miklósi Péter n HALLOTTUK n OLVASTUK U L LÁTTUK KIÁLLÍTÁS Forárium A Bratislavai Városi Galéria földszinti kiállító­­termében naponta csendes kuncogás hallat­szik. Mi ez? A nyári hónapokban már harma­dik éve megrendezendő Forárium elnevezé­sű kiállítás látogatói mulatnak itt a két- vagy háromdimenziós alakba bújtatott vicceken, ötleteken. Szlovákia hivatásos karikaturistái —, akik a Roháč c. folyóiratban is rendszere­sen szerepelnek (A. Lesyk, A. Mišanek, L Kotrha. M. Ďurža, V. Kubai, K. Leššo, F. Vico, O. Solga, F. Mráz. F. Jablonovský és mások) — többnyire a tőlük megszokott szatirikus rajzokkal vesznek részt a bemuta­tón. A karikatúra-részleg különvendége a cseh Vladimír Jirásek. A kánikulában túl sok figyelmet igénylő karikatúránál frissebben hatnak a különféle, térben elhelyezett, szokatlan tárgyak-objek­­tumok, kerámiaszobrok és nehány komikus alapgondolaté festmény. Láthatunk itt fényképezkedő embercsalád módjára egymásba csimpaszkodó terrakotta egércsaládot, antialkoholista témájú szatiri­kus kerámiát (a dugót az üveg nyaka felé hiába görgető Sziszifusszal), papagájos-mik­­rofonos Szövegelőpultot, a futballt megcélzó fotókollázst, valódi légyfogóhoz ragadt „le­­rázhatatlan" papírfigurákat, kozmikus utazó­koffert, a Bermuda-háromszög fölötti repü­lésről szóló „híradást". Kávéscsésze-variá­­ciókat különböző „nehéz" esetek —, klepto­­mániások, sznobok, önimádók részére, kefé­ből lett egérfogót, furulyából lett kefét, csen­gővel ellátott fiaskót, recepttel megtoldott Reggeli a fűben festmény-parafrázist, mo­noklit küklopszok számára, homokkal töltött „száraz" pezsgös-poharat, kiváló minőségű selejtet, seprönyél-biciklit boszorkányoknak. Más ötlet seprő-témára: borovicska-, szlivo­­vica-védjeggyel ellátott seprő, a szó szerint fordított szlovák szlogen —, „az alkohol az emberiség seprője" — értelmében. A tüskés, rács mögé zárt óriáscumli-villanykörte a fe­kete humor terméke. Egy 1946-ból való giccses festmény népviseletben pompázó nőalakja a kép felső csücskébe elhelyezett nylonzacskóval, melyben a vendégfogadó kenyér és só van, az erőszakkal fenntartott „népszokásokat" gúnyolja ki. Az idei Forárium gondolati középpontjába, úgy tűnik, a valóban egyre inkább elharapód­zó alkoholfogyasztás bírálata, illetve önbírá­lata került, melyhez képest a többi — ugyan­csak aktuális problémát kissé elhanyagolták. A könnyű, szórakoztató, de gyakran elemébe vágó műfajban — a múlt évhez hasonlóan — most is megszólalt néhány neves képzőmű­vész (S. Mydlo, O. Zimka, D. Tóth, Római P.) A. Gály Tamara 9

Next

/
Oldalképek
Tartalom