A Hét 1988/2 (33. évfolyam, 27-52. szám)
1988-09-09 / 37. szám
A bányászvárosban ma köze/ félszázezer ember él. lakik A belváros modern épületekkel is büszkélkedhet NĎSRAD LESNA0YOBB VÁROSA f ____ A lakótelepi játszótereken gyerekek hancúroznak Salgótarján fiatal város, ám ősrégi település. Anonymus híres krónikája, a Gesta hungarorum a honfoglaló törzsek között említi a Tarján nevet is. A salgó szó pedig fényest, csillogót jelent. A város hát egy régi magyar szó és egy ősrégi családnév házasításának köszönheti újkori nevét. Százegynéhány esztendeje még mindössze egy alig ezer lelket számláló kis falucska állott a manapság már közel félszázezer lakosú, három vasútállomással is büszkélkedhető megyeszékhely helyén. Salgótarjánt átöltözőfélben találtam: a régi, falusias házak helyébe ízléses tömblakások épülnek szerteszét. Nógrád legnagyobb városa szép módfelett. A Mátra és a Karancs-Medves-hegység ölelésében terjeszkedő településen ma már közel félszázezer ember él, lakik. ízes beszédű palócokba botlik az ember rendre-másra errefelé. A városszéli Csizmadia-utcában bóklászok, a falusias, sátortetős házakat nézegetem. Aztán a belvárosba igyekszem. Felkéredzkedem hát a kátyús úton zötykölödő lovaskocsira. A zsíros kalapú szenesember helyet szorít maga mellett a bakon. — Kazárról jövök —- ereszkedik beszélgetésbe —, szép falu, talán Tarján legérdekesebb csatolt települése. Persze a megyeszékhelyen is van látnivaló elég. A város múltja meg különösképpen érdekes. Egy pesti falukutatótól megtanultam néhány adatot Salgótarn' ján történelméből. Ha nem untatom, szíves-örömest „felmondom a leckét". És hozzá is lát a múltidézéshez iziben. * — Százötven éve — igazítja egyenesbe ostora hegyével a lovait — a népszámláló még ezer embert se talált a mai város helyén meghúzódó apró palócfalucskában. Ám az 1840-es évek elején tudós kutatók nagykiterjedésü szénkészletre bukkantak a közeli hegyek gyomrában, s rövid idő alatt fejlődésnek indult az eladdig szinte elfelejtett szerény település. Néhány esztendő múltán, ha jól emlékszem, 1867- ben, a kiegyezés évében már befutott az első vasparipa is a helység pályaudvarára. Szinte észre se vesszük, hogy már az aszfaltozott Rákóczi úton haladunk. — Messzeföldről is jöttek bányamunkások. Aztán megnősültek, letelepedtek — folytatja a szíves fogatosgazda mondókáját —, s dolgoztak, jobban mondva robotoltak az egyre bővülő bányatárnákban keményen. Amikor pedig csordultig gyűlt bennük a keserűség, béremelést, jobb munkakörülményeket követelő sztrájkokat szerveztek. Öntudatra ébredt a munkásság. A Kommunisták Magyarországi Pártja — ezt már Antal barátomtól tudom — 1918. november 24-én alakult meg Salgótarjánban. S ettől kezdve már a kommunisták szervezték-irányították a tüntetéseket. Nem is csoda, ha 1919-ben, a Tanácsköztársaság idején fényes győzelmet aratott a megszálló csapatok felett Stromfeld Aurél vezetésével a proletárhadsereg. Az ország más vidékeinél kereken kilenc nappal volt minálunk hosszabb a tanácshatalom. A második világháború hónapjaiban sok helybéli munkás állt be Nógrádi Sándor híres partizánalakulatábá. A Tanácsköztársaság téren megái-' lünk. Megköszönöm a parasztember múltmagyarázó kalauzolását és — lekászálódom a szekérről. Szemlélődök. A város közterein több jeles művész szép szoboralkotása található. Radnóti Miklós szobrát példának okáért Varga Imre Kossuth-díjas szobrászművész készítette. A Mikszáthmellszobrot meg az ugyancsak Kossuth-díjas Szabó István alkotta. Az Embertragédiája írójának képmása szintén Varga Imre tehetségét dicséri. A szovjet hősök emlékműve impozáns látvány. A Fegyvert fogó munkás a Tanácsköztársaság harcosainak állít emléket... A városközpontot körülkaroló lakónegyedeken zömmel fiatal házasok élnek. A házak körül rengeteg a gyermek. A város egykori főterét társadalmi munkában parkosították Salgótarján lokálpatrióta polgárai. A Tanácsköztársaság-tér fölötti hegytetőn. Tarján várossá avatásának 50. évfordulója jegyében, 1972-ben emlékművet avattak. Talán mondanom sem kell, hogy ez a mű is Varga Imre alkotása. Salgótarján modern általános iskolával, néhány középfokú tanintézménnyel, meg a Pedagógiai és Számviteli Főiskola kihelyezett tagozatával is büszkélkedhet. A föld alatti Bányamúzeumot sem mulasztom el megnézni. Az Európaszerte nevezetes, ritkaságszámba menő létesítmény a Veremoldal-hegy belsejében, a József-akna megárvult üregeiben kapott helyet. A Krakkó környéki Wieliczka után — véli tudni az egyik útikönyv — a vén kontinens második föld alatti múzeuma ez. Kezdetleges bányászszerszámok és egyéb, modern szénkitermelő gépek sorakoznak egymás mellett Miután véget ér a föld alatti séta, hunyorgunk a vakító napfényben. — Csak jobb idekint — szólal meg mellettem egy gömbölyded nénike —, hej pedig, az én uram is bányász volt, harminc esztendőn át naponta leszállt a fekete aranyért. Bányász volt különben az apám is. No és a hat gyermekem közül három szintén ezt a mesterséget választotta. Az unokák már űrhajósok, meg hajóskapitányok szeretnének lenni. Mennének világot látni, pedig a Jankovichok, Tarján egykori nagyhatalmú földesurai tüzzel-vassal akadályozták az emberek elvándorlási szándékát. — Azért ne félj Nagyi — simogatja meg a parasztfökötős anyóka karját mellette álló tizen valahány éves fiúunokája —, bárhová is visz majd az utam, Salgótarjánhoz mindig hű maradok. A nagymamának könny szökik a szemébe ... ZOLCZER LÁSZLÓ A szerző felvételei 17
