A Hét 1988/2 (33. évfolyam, 27-52. szám)
1988-09-09 / 37. szám
Már elsős gimnazista koromban, a negyvenes évek legelején tudtam Hegymegröl. De csak negyvenhét évvel később, vagyis most járok ebben a Móricz Zsigmond-i regényeimet igazoló Isten háta mögötti faluban. Két osztálytársam is volt egyszerre innen, s mind a kettőt Balázs Vilmosnak hívták, arra azonban egyáltalán nem emlékszem, utónevek megkülönböztették-e őket. Hegymegen (Dolné Zahorany) magyarázta nekem a hatvankilenc esztendős, sildes sapkás, szemüveges, majdnem teljesen fehér hajú, fehér borostás álló Bodor József Gömöri, hogy egyik osztálytársam Balázs Vilmos Palya volt, a másik meg Balázs Vilmos Bunkó. Az előbbi diáktársammal többször is találkoztam azóta, amikor tanítója volt valamelyik balogvölgyi iskolának, meg tanfelügyelője volt a rimaszombati (Rim. Sobota) járásnak, most megint tanitó, lelkes, komoly ember, a másikkal egyszer sem, és már nem is fogok találkozni soha. a név szerint említett idős társammal járva a hegymegi temetőben találom a síremlékét: Itt nyugszik Balázs Vilmos Bunkó (1928—1977). Mint ahogy én, a Balázsok sem folytathatták a gimnáziumot. Szétszóródtunk, ki erre, ki arra. Én Sárospatakra sodródtam át, ők meg évekig a szüleik magángazdaságában dolgoztak, míg csak meg nem indultak a magyar tanítási nyelvű iskolák. Akkor a szükség őket is elvezette a gyorsan szervezett és néhány hétre tervezett tanítóképző tanfolyamra, így kezdődött pedagógiai pályafutásuk. Balázs Vilmos Bunkó Kisgömöri, Feled (Jesenské) után haláláig a szülőfalujában tanított, és a községi pártszervezet elnöke volt. Négy vadgesztenyefa lombja és két fenyőfa veti árnyékát a sírhantokra és a sírfeliratokra. Bodor és Balázs nevűekből áll a falu, ezt a temetőben igazán nem nehéz megállapítanom. Kivételt csak a Dósák és Vargák jelentenek, meg a Krahulecek, de ők összesen alig tesznek ki négy-öt családot. Taposom a hegymegi temető földjét, a meredeken oldalasat, s közben a falut és a környéket is jobban szemugyre veszem. A házakat dombok állják körül, így ablakaikból csak elképzelhetik a dombokon túli világot a hegymegíek, csupán az égboltra nyílik innen kilátás, meg egy igen-igen szűk völgyre Guszona felé. Meg még egy hosszú évek óta készülő rendes útra Rimaszombat irányába. A hegymegi embereket ugyanis az a csapás sújtja, hogy toronyiránt a járási székhelyre mindössze jó tíz kilométer az út, körül meg, amerre az autóbusz jár, legalább huszonöt. Régebben erdön-mezön keresztül gyalog, szekéren jártak innen Rimaszombatba és a vásárba, a második világháború után azonban a legeldugottabb településhelyekre is bekanyarodott a busz, s azóta a hegymegiek ellenkező irányba utaznak falujukból, csak a losonc-rimaszombati főútra térve fordulnak járási székhelyük felé. Hegymeg tenyérnyi kis főtere föltúrt állapotban, nem tudom megállni, hogy el ne induljak a készülő országúton fölfelé, gyötör a kíváncsiság, mit látok majd a dombon túl, s miközben Bodor József Gömöri hűségesen lépeget az oldalamon, én öt már az utak sorsáról faggatom. — Isten háta mögötti hely volt Hegymeg, talán még most is az — mondja lassú lépéseinkhez igazítva a szavait. Megcsapta a halál szele szívinfarktus formájában, vigyázni kell. Azóta számára semmi nem lehet sürgős. — Amolyan világ vége — teszi hozzá. — Aki ide tévedt gépjármüvei Guszona felől, annak bizony vissza kellett fordulnia. Guszona annyira a szomszédságunkban van, hogy a két falu legszélső házait körülbelül ezerötszáz méternyi távolság választja el egymástól. Guszonának már a harmincas években volt köves útja. Nagydaróccal kötötte össze. Hegymegnek viszont csak az ötvenes években készült el a Guszona felőli útja. így állt elő az a fura helyzet, hogy csak nagy kerülővel tudtunk utazni Rimaszombatba, mintha kirándulni lett volna kedvünk. Hogy miért készül ilyen sokáig a falunkat Rimaszombattal összekötő rendes út? Mert ez már az első köztársaság idején be lett rajzolva a térképre. Út azonban csak a térképen volt, a valóságban nem. A járási hivatal betervezte, felvette rá a pénzt, és másutt csináltatott utat. így mondják, de senki nem tud biztosat. A felszabadulás után tehát mi hiába kérelmeztük az utat, a válasz mindig elutasító volt. Ha a valóságban nincs is utunk, a térkép szerint van, elégedjünk meg azzal. Nem építettek új utat. Mi persze jártunk a hivatal nyakára, így aztán kiötlötték, hogy nagy javítást végeznek a térkép szerint létező úton, s ezt elkezdték már vagy tíz esztendeje. Ha minden jól megy, jövőre elkészülnek az úttal, illetve a javításával. A dombról sem látunk mást, csak további dombokat. De a kukoricaföldre irigykedve tekint a száraz Csallóközhöz szokott szemem. Itt gyakran esett az eső, csupán nemrégen tört rá a falura és határára a hőség, az uborkatermést tönkre is tette. Lassan visszaérünk a házak közé. Néhány régi, kétablakos a domb tövéhez bújik, a többségükben újak látványosan emelkednek ki a telkekből. A régiek emlékeztetnek a falu eredetére. Az járja Hegymegröl, hogy első háza közvetlenül a hegy tövébe épült, ne érje a szél, meg semmilyen veszedelem a múló századok során. Innen a falunév eredete is. Hegymegnek százegy házszáma és kétszázötven lakosa van. A házak fele új, a régiek vályogból épültek. Paraszt község volt jó földekkel, jó módú gazdákkal, gazdag állattartással. A tehén és a juh tartása volt kedvelt, a kis falunak két juhnyája volt pásztorral, azonkívül csordája, kondája. Még pásztor őrizte libanyája is volt. Az állattartásból mostanra nem sok maradt. Csak a sertés. A fejőstehén-éléskamrát elfújta az idő szele. A boltból él a falu. Hegymegnek élelmiszerboltja, vegyeskereskedése és kocsmája van. — A tehén tőgyét felváltotta a zacskó! Megiszom a bolti tejet is, de más a frissen kifejt tej ize — mondja már a faluban Bodor József Gömöri fanyalogva. — Sertést, szárnyasokat tartanunk kell, mert mészárszékünk nincs. Szombatba kell járnunk, de messze van, autóbusszal oda-vissza tizennégy korona az út, s rámegy az ember fél napja. Az élelmiszerboltnak minden héten kellene hentesárut kapni, de gyakran elfelejtkeznek rólunk. Elég sokszor megfordul a falu tenyérnyi kis főterén a Losoncról vagy Rimaszombatból érkező autóbusz. Nincs még egészen készen a térkép szerint régen létező út, azért a gépjármű-vezetők már járnak rajta. Szemlátomást esteledik, égyre mozgalmasabb az út, az udvar. A meredek dombok jó szánkázó helyeket kínálnak télen a hegymegi gyerekeknek, fürödni azonban csak közeli és távolabbi tavakban tudnak. A szülők azonban félnek. Nemrégen is vízbe fúlt valaki a nagydaróci tóban. Bodor József Gömöri megelégeli a házak közötti téblábolást, udvarába, afféle mindenes konyhájába vezet, és hellyel kínál. Nézem a megöszült haját, a borostás állát, s ö kérdezés nélkül is magyarázza fején a fehérséget. Az apjának is tiszta fehér volt a haja, amikor hatvankilenc éves korában meghalt. Földműves ember volt 8,72 hektár földdel, egy pár ökörrel, két fejőstehénnel, meg négy öt borjúval. Sertést is öltek mindig, jobb évben kettőt is. A füstölt húst meghagyták cséplésre, a tizennyolc szál kolbász egy részét is. Akkor nem vettek belet, mint most, amikor negyven szál kolbászt is töltenek, és eszik reggel, délben, este. Van olyan család, amelyik kimérésre is öl disznót. Bodor József Gömöri már nem csöppent bele az apja gazdaságába. Öten voltak testvérek, s neki, a legidősebbnek keresnie kellett, erdőgazdaságba járt dolgozni a második világháború után. S mikor ötvenben gépesítették az erdei munkát, Bucsinára helyezték, ahová nem ment, bányába jelentkezett Poltárra. 1957-ben innen ment tovább a füleki vasöntödébe, ahonnan nyugdíjba vonult. Öt testvére közül négyen Hegymegen, saját családi házukban laknak. A húga Guszonán van férjnél. Felesége kezdetben szövetkezetben dolgozott, később állami gazdaságban. Családjukban három gyermek született. Két lánya a faluban ment férjhez, a fia is itt lakik, de Szombatban dolgozik mint szerszámgéplakatos. Minden gyermekének is családi háza van Hegymegen. Bodor József Gömöri évekig volt hnb-titkár. 1958-ban elnöknek is megválasztották. 1952-ben alakult meg a faluban a szövetkezet, s 1971-ben társult a guszonaihoz. Ugyanettől az évtől közigazgatásilag is oda tartozik. 1976-ban együttesen csatlakoztak földjükkel a Rimaszombati Állami Gazdasághoz, amelynek Guszonán udvara van, Hegymegen meg irodája agronómussal, aki reggelenként a munkát elosztja és a munkateljesítmény kimutatását is vezeti. A két község határában öt nyáj juh van. Az ötödik nyáj nem járja a legelőt, abban vannak a hízók és a fajkosok. Megint a tanítókká lett Balázs Vilmosokra terelődik a szó. Hogy lassan, megfontoltan beszélő emberem mindjárt hozzátehesse, az ö falujában tanitó mindig volt. 1913-ban jött Hegymegre Bátori Bertalan, és 1946-ban vonult nyugdíjba. Kiváló tanitó volt. Értett a gyermekfejek pallérozásán kívül a kertműveléshez, a méhészéshez és a fák oltásához. Ezekre a hegymegi gyerekeket is megtanította. A kérvényeiket is megírta, s az embereket a jó tanácsaival is ellátta. Sajnos, 1983-ban kis iskolájukat egyesítették a guszonaival. azóta tanító nélkül van a falu. Érzik nagyon a hiányát. A kulturális élet megszűnt. Addig színdarabot is betanultak, Balázs Vilmos Bunkó előadásokat tartott, ünnepélyek is voltak, iskolaiak és másfélék, most már nincs semmi. Csemadok alapszervezetük van, csak éppen ott sem történik semmi. Nincs, aki irányítson. — Növekedőben vagy fogyóban a falu lélekszáma? — zavarom meg kérdésemmel Bodor József Gömöri gondolatmenetét. A második világháború előtt 350—360 lehetett a lélekszám — mondja. — A sorvadás az ötvenes években indult nreg, de akkor még csak nagyon lassan fogyott a nép. A hatvanas években kezdtek a fiatalok a városokba özönleni. Szombatba, Losoncra, Fülekre. Ez azzal függött össze, hogy Hegymeget nem sorolták a fejlődő községek közé, építkezési engedélyt nem adtak, a fiatalok ott raktak fészket, ahol lehetett. — Sok pénz van a faluban ? — szólok újra közbe. — Van olyan hely több is. ahol sok a pénz. De a krisztusi igazság, hogy bizony mondom néktek, szegények mindig lesznek köztetek, ma is érvényes. — Honnan hozzák Hegymegre a pénzt? — Az említett városok üzemeiből és az állami gazdaságból. A fiatalok közül néhányan géplakatosok, esztergályosok, autószerelők, kőművesek, szakácsnők, varrónők, szövőnők stb. Érettségizett és főiskolát végzett fiataljaink is vannak. Hirtelen komor, fekete viharfelhő telepedik az estére. A kis unokák beszaladnak a konyhába az udvarról, beülnek hozzánk a szüleik is. A szerszám-géplakatos ifjabb Bodor és a Balogfaláról Hegymegre került felesége, aki a havonta százharminc ezer koronát forgalmazó élelmiszerbolt és vegyeskereskedés vezetője. A gyerekek főtt csöves kukoricát kérnek és kapnak. Aztán még hosszan elbeszélgetünk. De már nagy-nagy kihagyásokkal, mert a falura törő szélvihar be akarja nyomni a konyhaablakot. MACS JÓZSEF P. Breier és arch, felvétel 12
