A Hét 1988/2 (33. évfolyam, 27-52. szám)
1988-09-09 / 37. szám
KI A SZÓSZEGŐ? Fellélegzett a világ, amikor ez év február 8-án Moszkvában a Szovjetunió legfelsőbb vezetésének képviselője bejelentette, hogy a Szovjetunió és Afganisztán kormánya a genfi afgán—pakisztáni tárgyalások gyors és sike rés befejezésének elősegítésére törekedve megállapodott: 1988. május 15-én megkezdik a szovjet csapatok kivonását és tíz hónapon belül befejezik. A nagy jelentőségű döntés hallatán min den józanul gondolkodó ember azt remélte, hogy Afganisztánban véget ér a nyolc éve tartó testvérgyilkos háború. Annál is inkább, mert az ígéretet követték a tettek. A Szovjetunió a jelzett időpontban és a megígért mértékben megkezdte a csapatok kivonását. A genfi megállapodásokban foglaltak szerint augusztus 15-re Afganisztánból hazatért a szovjet katonai kontingens fele. A Szovjetunió következetesen tiszteletben tartja az afgán—pakisztáni megállapodásokba foglaltakat a be nem avatkozásról, s egész nemzetközi tekintélyét és befolyását felhasználja arra, hogy az Afganisztán és Pakisztán közötti kétoldalú megállapodást ugyanilyen felelősségteljesen tartsák tiszteletben más országok is. Hasonlóan őszintén és a jó szándék szellemében jár el az Afgán Köztársaság is, amely sokoldalúan törekszik a genfi megállapodások megvalósításának megkönnyítésére. Az afgán vezetés — ahogy a minap kiadott szovjet kormánynyilatkozat is hangsúlyozza — széles politikai platformot hirdetett meg a politikai pluralizmus alapján, eltér az Afganisztáni Népi Demokratikus Pártnak a monopolhatalmától és készséget tanúsít a reális kompromisszumra valamennyi ellenzéki erővel. A másik féllel való kölcsönös megállapo dás után ez a platform Afganisztánban széles alapokon nyugvó koalíciós kormány létrehozásához vezethetne, és biztosíthatná a közmegegyezést és a békét. A jó szándék és a vállalt kötelezettségek teljesítése egyértelmű és biztosított mind a Szovjetunió, mind Afganisztán részéről. Ennek ellenére a harc Afganisztánban nem ért véget. Újra és'újra fellángol, az ellenforradalmárok gátlástalanul támadják mind a kivonuló szovjet csapatokat, mind az afganisztáni kormányerőket. Akcióikat — a genfi megállapodást megsértve, szószegőként — Pakisztán támogatja. Az Afgán Köztársaság fővárosát, Kabult, rendszeresen lövik rakétákkal. Ártatlan embereket — nőket, gyerekeket, öregeket — ölnek meg, jelentős anyagi kárt okoznak. A terrorista akciókért nemcsak közvetlen végrehajtói felelősek, hanem felelősek azok is, akik az ellenforradalmárokat pusztító fegyverekkel látják el, és olyan akciókra ösztönzik, amelyek összeegyeztethetetlenek a nemzetközi joggal és a humanizmus elvével. Afganisztánban augusztus 19-én ünnepelték a független ország megalakulásának 69. évfordulóját. Az esemény alkalmából az Afgán Köztársaság csehszlovákiai nagyköve te Prágában sajtótájékoztatót tartott és kijelentette: az afgán nép békére vágyik. Az ehhez vezető utat a genfi megállapodások következetes végrehajtásában látja. Remélhető, hogy ha a szószegő változtat magatartásán, Afganisztánban kedvezőbbre fordul a helyzet. BALÁZS BÉLA Augusztus 20-án Nyitrán (Nitra) ünnepélyesen megnyitották az Agrokomplex '88 országos mezőgazdasági kiállítást. A párt- és kormányküldöttséget Ivan Knotek, az SZLKP KB Elnökségének tagja, a KB titkára vezette. Megjelent a megnyitón a KGST-tagországok küldöttsége, valamint társadalmi életünk számos személyisége. A képen: Ivan Knotek elvtárs megnyitja az országos mezőgazdasági kiállítást. VISSZAPILLANTÓ AUGUSZTUS '88 Az NDK és a Közös Piac felvette a diplomáciai kapcsolatokat — közölte W. Meyer, a berlini külügyminisztérium szóvivője. Brüsszelben az Európai Közösségek Bizottsága képviselője sajtóértekezleten azt hangoztatta, hogy az SZERDA 17 EGK pozitívan válaszolt a KGST öt tagállamának (Szovjetunió. NDK. Csehszlovákia, Magyarország és Bulgária) a diplomáciai kapcsolatok felvételére vonatkozó kezdeményezésére. Miloš Jakeš, a CSKP KB titkára és Gustáv Husák köztársasági elnök táviratban fejezte ki jókívánságait Nadzsibullahnak, az Afganisztáni Népi Demokratikus Párt CSÜTÖRTÖK 18 KB főtitkárának, az Afganisztáni Köztársaság elnökének a függetlenség kikiáltásának 69. évfordulója alkalmából. Bratislavában ülésezett az SZNT Iparügyi és Építőipari Bizottsága. A tanácskozáson részt vett Krocsány Dezső, az SZNT alelnöke. A PENTEK 19 képviselők a komplex lakásépi tés szlovákiai helyzetével foglalkoztak. Szovjet—amerikai közös program keretében vizsgálják a Bajkál-tó öntisztulását szovjet és amerikai biokémikusok. A programot, amelynek célja a két ország kö-SZOMBAT 20 zötti természet és társadalomtudományi együttműködés megszilárdítása, a Szovjet Kulturális Alap és az amerikai Soros Foundation finanszírozza. A béke és barátság ünnepségét rendezték meg a Gottwaldovi Járásban lévő Ploštinában. Az Un népségén több mint 13 ezren VASARNAP 21 adóztak kegyelettel az antifasiszta harc mártír halált halt hőseinek s méltatták a csehszlovákszovjet barátság jelentőségét. Iszlámábádban eltemették Ziaul Hakk pakisztáni elnököt, aki légiszerencsétlenség áldozata lett. Ghulam Iszak Khán megbízott pa-22 kisztáni elnök a külföldi újságírók előtt kijelentette: Pakisztán nem változtat külpolitikáján. Ignác Janák, a CSKP KB Elnökségének tagja, az SZLKP KB első titkára Bratislavában Ivan Knoteknek, az SZLKP KB Elnöksége tagjának, a KB titkárának jelenlétében fogadta a Nyugat-szlová-23 kiai mezőgazdasági dolgozók küldöttségét az aratás befejezése alkalmával. A delegációt Ondrej Sáling a kerületi pártbizottság vezető titkára vezette. Jteafoe/ Qfajő! Elég nyitott szemmel járni s az ember akaratlanul is észreveszi, hogy a gazdátlanul hagyott területek, a be nem kerített üres grundok csak úgy vonzzák a szemetet. Mondok is példát rögtön! Panelépületünk mellett egy kis gesztenyés őrzi a múltat, hiszen valamikor kertek voltak errefelé. Igen ám, csakhogy a minap valamiféle utólagos munkálatokba kezdtek az építőipari vállalat szakemberei, s hová hordhatták volna máshová talicskaszámra a „muruggyát", mint egyenesen a fák tövébe?... Senki sem szólt nekik, így aztán nem csoda, hogy pár nappal később már darabjaira hullott babakocsi meg összehorpadt lavór is került a kupacra. Mindezt csak azért emlegetem, mert bármennyire is sokat fejlődtek településeink, a szemetelőkkel, a lakhelycsúfftókkal továbbra is sok a gond. Hiába a tiltó tábla, a hulladékoktól szabadulni vágyók fittyet hánynak a hatóság intelmére. Pedig az újnak, a szépnek mindenki örül. Elsősorban persze azok, akik a korszerű, összkomfortos otthonokba költözhetnek; s amíg lakájossá teszik vadonatúj fészküket, tatán elnézőbbek a tömbházakat övező örökös rendetlenséggel szemben. Később azonban szemléletváltás tapasztalható magatartásukban, és ők maguk sem ügyelnek féltő gonddal környezetük tisztaságára. Mondjuk úgy. ahogy a tervezők törekedtek arra, hogy lehetőleg mindenütt maradjon meg egy-egy utcakép vagy épület, amely hűen vall arról, miként éltek ott korábban az emberek. A tisztaság és a múlt emlékeinek őrzése ugyanis az okos lokálpatriotizmus tárgykörébe tartozik. Célszerű hát tudatosítani, hogy a rend és a tisztaság elsősorban intelligencia kérdése, a múlt értékeinek őrzése pedig távolról sem pusztán nosztalgia... Jómagam is tudom: az utóbbi esztendőkben szűkösebbek lettek a városszépítésre fordítható anyagi lehetőségek. Nem mindig és nem mindenre jut elegendő pénz. vagy kapacitás. Hyen helyzetben igen jól jön a szélesebb körű társadalmi összefogás, az önként felajánlott segítő szándék. Példák sokaságával bizonyítható, hogy a lakhelyszépítő közösségek sokat tehetnek a múlt értékeinek, faluhelyen a népi építészet emlékeinek megóvásáért. De annak érdekében is. hogy faragott deszkakerítés ne kerüljön tűzre, bicska ne kínozzon padokat, csúzlikavics ne törje be a világháborút is átvészelt üvegablakokat. Mert igenis, beszélni kell a telefonfülkék szétverőiről, a kukákat fölborítókról, a kapualjakat nyilvános illemhelyként használókról! Általános tapasztalat, hogy ahol nemcsak használják környezetüket az emberek, hanem cselekvő részesei és aktív közreműködői a városkép vagy a közvetlen környezet alakításának, ott gondozottabbak az utcák, szebbek a terek, tisztábbak a házak. Ahol a lakosok maguk tesznek valamit a múlt emlékeinek és a jelen valóságának őrzése érdekében, ott gyorsabban, hatékonyabban sikerül megszabadulni településeink rombolóitól vagy szeméttel csúfrtóitól; és az eddiginél jobban sikerül megbecsülni a régebbi korok értékeit is Az ebből adódó alapképlet tehát nyilvánvaló: a tegnapok őrzése érdekében ma kell tennünk valamit a holnapok javára.
