A Hét 1988/2 (33. évfolyam, 27-52. szám)

1988-09-02 / 36. szám

A különleges kutyafajok gazdái gyakran küzdenek azzal a problémával, hogyan gondoskodjanak a faj fenntartásáról, az utód létrejöttéről, mivel kutyájuk szá­mára megfelelő partner nagyon messze, esetenként esetleg csak külföldön él. így volt ez Meg a nyolcéves szuka eszki­mó kutya (középen) esetében is, őt Nor­végiából mélyhütve szállított spermium­mal termékenyítették meg. Az ered­mény a kép bal oldalán látható Lexka kutyalány lett. A kép jobb oldalán látha­tó húga, Bamshee, természetes módon fogant. A Gente részletesen beszámol a Mam­ma Lucia című Mario Puzzo-regény tévé­filmváltozatának szokatlanul meleg New York-i, majd milánói fogadtatásá­ról, amely elsősorban a címszereplő So­• fia Lorennek szólt. A képen a színésznő és családja: Carlo Ponti, Eduardo és Carlo fiai láthatók. Ha hiszik, ha nem, Mickey Mous ez idén ünnepli a 60. születésnapját. A felvéte­len az a két művész látható — Ollie Johnson (balra) és Frank Tomas —, akik életre keltették Mickey Moust és társa-KÖNYV Per Olov Enquist: Strindberg. Éetjáték „Televíziós regényt" tartunk a kezünkben. Maga a szerző. Per Olov Enquist (1934) nevezi így. Svédországban 1985-ben mutat­ták be a belőle készült nagy sikerű hatrészes tévésorozatot. Természetesen nem holmi technikai (ren­dezői) forgatókönyvvel állunk szemben, ha­nem drámai szerkesztésű és erejű, snittekre szabdalt, értékes irodalmi alkotással. Olvas­ván szinte a szemünk előtt peregnek le az írói nagyság — Strindberg — mozgalmas, szenvedélyes és szenvedélyekkel teli életé­nek eseményei, állomásai. Sohasem fog tudni elszakadni a placentá­­tól, túlságosan erősen ragaszkodik, tapad hozzá, állapítja meg Strindbergről a regény egyik epizódszereplője — és igaza van. Au­gust Strindberg életét végigkísérik a nők (szeretők, feleségek), de nincs velük szeren­cséje. Három nösülését (hat gyermek) válá­sok követik. Sirivel — első feleségével — a közös bűn (megszabadulnak korán, alkalmatlan idő­pontban született gyermeküktől) köti őket össze, de ugyanaz taszítja is el őket egymás­tól. Stri alkoholizmusba és ferde kapcsolatba menekül. Fridát maga az író űzi el. Harriet Bosse — színésznő — a gyermeklány-fele­­ség épp akkor hagyja el, amikor magzatát hordja a szíve alatt... A művészt még csak el lehet viselni, de a zsenit, akit jóformán csak egy hajszál választ el az őrülttől — már nem! Az izgalmas életrajzi vonatkozású esemé­nyek mellett Per Olov Enquist regényében megelevenedik a múlt század vége — a politikai küzdelmek — s lapjain olyan híres­ségek tűnnek fél, mint Sigmund Freud, Munch stb. Strindberg. Az Életjátékban Per Olov En­quist sokat elmond a főhőséről. De nem mindent. Ahhoz, hogy a „mindent” legalább meg tudjuk közelíteni, August Strindberg műveit kell forgatnunk, melyek mind-mind életrajzi fogantatásúak. Per Olov Enquist te­levíziós regénye, valamint az elolvasása után feltámadt kíváncsiságunk is erre ösztökél. Ardamica Ferenc TELEVÍZIÓ Vakvilágban Leginkább azokat a filmeket és tévéjátékokat kedvelem, amelyek nemcsak szórakoztatnak, hanem gondolkodásra is késztetnek, s ha a forgatókönyv írója (rendező) „nyitva" hagyja, netán tragikus véget ad is a filmbéli történet­nek, azért magamban el tudom rendezni a dolgokat és meg tudom ítélni, hogy a sze­rencsés végkifejlet érdekében minek hogyan kellett volna történnie! A Magyar Televízió egyes csatornáján su­gárzott, Gyarmathy Lívia által rendezett Vak­világban című tévéfilm két szálon futó törté­nete bőven szolgáltatott okot, hogy az egy­ségbe teremtődött ellentétes emberi tulaj­donságok fölött eltöprengjünk. Nevezetesen afelett, miként fordulhat elő tehetséges, és átlagon fölül értelmes emberekkel, hogy míg az élet egyes területein brillíroznak, a ma­gánéletükben eluralkodnak rajtuk az emberi gyengeségek!? (Primitivizmus, gyarlóság, esendöség!...) Pedig az ember azért dolgo­zik, teremt sosemvolt technikát, röpköd a csillagok között, hogy örömtelibbé tegye a földi életet! Életünk nagy tragédiájához ve­zethet (sőt, törvényszerűen oda vezet!), ha nem rendelkezünk megfelelő ítélőképesség­gel, amikor magánéletünk tartalmáról kell döntenünk! A tévéfilmbeli brigád tagjai újításukért csi­nos összeghez jutnak. Épületesebb ötlet hí­ján, egy közepes osztályú mulatóba mennek „szórakozni”! A szórakozás színvonalát egy­néhány tragikomikus epizód jellemzi, ezek­ből nyilvánvaló lesz, hogy a társaság egyet­len tagjának sem válik hasznára — de talán átmeneti örömöt sem nyújt — a hőbörgéssel elegyített mulatozás! A végén a brigádterve­ző (pont ő!) az illemhelyen (pont ott!) össze­különbözik egy fehér sálas fiatalemberrel, aki öt megalázó módon inzultálja! A társaság szétoszlik. A sérelmezett brigádtervezö fiatal haverjával még elcsatangol egy kis hajnali városszemlére ... Útjuk során eléjük kerül a tévéfilm másik szálán futó történet hőse — egy anyja által gúzsba kötött életű agglegény ' —, aki egy kalandos tátrai kiruccanásról jövet, éppen most határozta el, hogy fellázad anyja despotizmusa ellen! S mivel ő is fehér sálat visel, a brigádvezetö összetéveszti öt a mulatóbeli inzultánsával, utána rohan, arcá­ba vág, mire a fiatalember hanyatt vágódik, méghozzá olyan szerencsétlenül, hogy egy éppen arra haladó tömegszállitó jármű alá esik. így válik (a családtagokat is beleértve!) egynéhány jobb sorsra érdemes, értelmes ember a helytelen életfelfogás áldozatává! A tévéfilm 1986-ban Karlovy Varyban a zsűri különdiját kapta. Kovács József KIÁLLÍTÁS Vladimír Kompánek szobrai Vladimír Kompánek érdemes művész, bratis­­lavai szobrász színes fajátékai viszonylag közismertek. Kultiváft, ötletes, egymásba il­leszthető faragott munkái a szobor és a játék, mások a szobor és a dombormű hatá­rán mozognak. Szerkezetileg a gerendákból ácsolt tipikus szlovák fakunyhók építési technikájából merítenek, de a pozitív és negatív alakzatok kölcsönös kiegészítése az európai avantgárd hatásaira is utal (Arpra, Moore-ra, s másokra). Szobrainak formája ugyancsak részben a szlovák etnikum hagyo­mányos formavilágából vett motívumokra tá­maszkodik, játékosságuk, jelszerűségük vi­szont a spanyol Miróra emlékeztet. A 61 éves szobrász válogatott műveinek kiállítá­sán — a Bratislavai Városi Galériában, a Mirbach-palotában — nézelődve azonban nemcsak ezek a vonatkozások ötlenek sze­münkbe. A kezdetben fém (főleg bronz), később kizárólag faszobrok, s a velük párhu­zamosan létrejövő festmények folyamatos fejlődését kutatva nyilvánvalóvá válik, hogy a művész számára a szülői táj —, a Žilina melletti Vág mente, pontosabban Rajec kör­nyéke — annak népviselete, népszokásai, formajegyei, atmoszférája is döntő, egész életre • szóló inspirációforrást jelentenek. Mindez sosem öltött nála aprólékosan leíró, elbeszélő jelleget, hanem fokozatosan egyre inkább bizonyos szimbolikus jellé alakult. A művész érdeklődése — saját bevallása sze­rint — inkább befelé fordul, szőkébb határok keretén belül mozog, semhogy kitörjön azok­ból. A gyerekkori emlékekből, az otthon emlékeiből merit biztonságot. Innen ered leggyakoribb figuráinak motívuma: a fara­gott falovacskáké, hintalovaké, a farkas és a hét kisgidáé, a hétfejű sárkányé, a mézeska­lács kunyhóé és a vasorrú bábáé, vagy a farsangi mulatságok álarcos alakjaié, a med­véké, kaszás csontvázaké stb. Az igaz, nem is olyan régi eredetű helyi népi mitológia s a szlovákiai táj tipikus jegyeinek érzékeny visszaadásában elődei is voltak, például a balladikus hangvételű Ba­­zovský-festményekben. Az ő példája nyomán Kompánek számára is az archaikus alapfor­mák a leglényegesebbek, azért törekszik a fokozatos leegyszerűsítés felé. Az asszonyok kendőjének formája eggyé olvadt számára a háztetők homlokzatának háromszögű csú­csával, szoknyáik redőzete a deszkakerítés léceinek sorával, maga a női alak biztonsá­gos, formás oszloppá vagy masszív fakapuvá változott. A kiállítás gyermeklátogatói számára külö­nösen a szétszedhető, festett játékok, meg a festmények síkjába beragasztott faragott mese-, monda- és állatfigurák jelentettek szokatlan élményt. A. Gály Tamara HANGLEMEZ Levél Hollywoodból Újra Gál György, a ünda című tévéfilmsoro­zat rendezője szerkesztésében jelent meg a film főszereplője. Görbe Nóra immár harma­dik nagylemeze, a Levél Hollywoodból. Úgy látszik, hogy még mindig — a sorozat vetíté­sének befejezése után több mint egy évvel — hat a reklám, a „Linda-féle termékeket" szétkapkodják a boltokból. Sajnos, a közön­ség, pontosabban a lemezvásárló ilyenkor azt sem tudja, milyen minőségű árut kap a pénzéért. A film sikere ugyanis nagyon eltá­jolhatja azt, aki még idáig nem hallotta énekelni Görbe Nórát; szerencsés viszont az, akire a reklámhadjárat ellenére sem lehet rátukmálni ezt a korongot, mely összesen tizenegy dalt tartalmaz. Mit is kifogásolok ezen a hanganyagon ? A lemez zenei része eléggé színvonalas, a da­lok közt egyaránt található fülbemászó és kevésbé slágergyanús szerzemény, a felvéte­lek hangszerelése is jó, akárcsak a hangzás minősége. Nagyon jó dalnak készült a „Súgd meg" című, biztosan felkerült volna a sláger­listákra, ha ... Ugyanúgy sikerre számíthattak a „Vadóc kalóz" megírásakor, kitűnő csalafinta szerze­mény, mégis elrejtőzött a többi dal közt. Sikeres lett volna, ha ... Ftedig elismert zenészek, mint például Ber­kes Gábor az Első Emeletből vagy Kisszabó Gábor a STEP-ből aktivizálták magukat, s korántsem kisebb lelkesedéssel, mint a saját együtteseik nagylemezeinek készítésekor. S amikor már úgy látszott, hogy az alkalmi zenekar szuperprodukciót csinál, jött a nagy csalódás egyrészt a szakma, másrészt a közönség részéröl. Mert adva van egy kitűnő zenészekből álló „ideiglenes" csapat és egy színésznőből lett popénekesnő. Ezt a kettőt valahogy nem sikerült egyeztetni, ez a hang­lemez ugyanis csak akkor lett volna színvo­nalas, ha ... Ha nem (uram bocsá a kifejezésért) a fahangú Görbe Nóra énekelne rajta ... Koller Sándor 9

Next

/
Oldalképek
Tartalom