A Hét 1988/2 (33. évfolyam, 27-52. szám)
1988-07-01 / 27. szám
MILAN KUKUČKA ARANY KEZEK A vacsora után Kropniöka Baltazár felhörpintette az utolsó korty rizlinget is és így morfondírozott : — Be kell fejeznem azt a fránya keresztrejtvényt, mert a végén még nem alszom miatta. — Én meg felugróm addig Vrabcovához. Visszaviszem neki az őrölt borsot — szólt Marcelka, a felesége, és már indult is. Vrabcovát a konyhában találta. Gyertyafénynél. — Nahát...! — á" zott »Marcelka. — Eddig is tudtam, hz xnlelkű vayy, hajlamos mindenféle omantikus mániáira, de hogy még az erényt is intim fény meiHett mosogasd ... — Mi mé * ehetnék, ha rossz a kapcsoló?—Ajyy "abcová. — Már van új, de honnan vegyek hí ííá villanyszerelőt? — Villanyszerelőt? Ilyen semmiség miatt? Hisz van féljed ...! — Van. Szolgálati úton valahol Prágán túl. De meg ha itthon lenne is, mihez kezd a kapcsolóval ? — Hogyhogy? — Hisz tudod, hivatalnok ..' — Naés? — tárta szét a karját Marcelka. Az én férjem borbély, mégis megcsinál mindenféle apró javítást a lakásban. — Hm, hm — csóválta a fejét Vrabcová. — Látod, látod! A te férjed kész kincs a háznál, nekem meg még a közönséges kapcsoló is mennyi gondot okoz. — Tudod mit, felküldöm hozzád néhány percre. A kapcsoló beszerelése neki gyerekjáték, neked meg nem kell gyertyafénynél vakoskodnod. — Gondolod, hogy hajlandó lenne ... ? — Miért ne? Baltazár épp egy nyolcbetűs műselyem neve után nyomozott makacsul agytekervényeiben, midőn Marcelka előrukkolt vele, hogy Vrabcová gyertyafény mellett mosogat. — Mi az, tán meghibbant? — kérdezte felemelve tekintetét a keresztrejtvényből. — Ne hülyéskedj! — csapott Marcelka a vállára. — A konyhában elromlott a villanykapcsolója. S nincs aki beszerelje az újat. A férje szolgálati úton van és... tudod hogy van, mire a házkezelöségről szerelőt küldenek ... / — S mi közöm nekem ehhez ... ? — dünnyögte kelletlenül Baltazár. — Megígértem neki. hogy te megcsinálod. Még ma.-y Megígérted, megígérted ... — morogta Baltazár bosszúsan. — Mint ahogy a földszinfr i.opuškovának is megígérted, hogy megjavítom a porszívóját és kicserélem a vízcsap tömítését. Már elfeledted, mi lett a következménye, hogy teljesítettem ígéreted ? A házban híre ment, hogy mindent meg tudok javítani, s a lakók ezután egymásnak adták nálunk a kilincset. Megmondtam, hogy ebből elég! Jogom van rá, hogy azzal foglalkozzam a szabad időmben, amivel éppen akarok. Világos? — Bizonyára igazad van drágám —, simogatta végig férje tarkóját Marcelka, de azért nyomban hozzátette: — Tudod mit jelent egy asszonynak, ha nincs villany a konyhában? S Vrabcová eladó a a zöldségesboltban. Már többször is félretett nekem a legszebb zöldségből, meg mandarint is ... Ne légy szívtelen! Az a néhány perc mit számit ... — Az ördögbe is! — hajtotta a tenyerébe fejét Baltazár — miért éppen nekem van ilyen hajthatatlan feleségem ... Ahogy elkészült a kapcsolóval, Vrabcová csábos mosollyal csicseregte: — Arany a keze, Kropniöka úr. Úgy bizony! Mivel tartozom? — Semmiség az egész — mondta Baltazár viszonozva a mosolyt. — Csupán arra kérem, meg ne mondja senkinek a lakók közül, hogy én szereltem be a kapcsolóját I S mindjárt azt is elmondta, hogy miért. Vrabcová megértőén bólogatott és már kínálta is: — Legalább egy pohárka konyakot fogadjon el! Kiváló minőség. Tuzex! S már tette is az üveget az asztalra. — El sem hiszi, milyen boldog vagyok, ismét rendes világítás van itt — csicseregte. — A gyertyafénynél úgy éreztem magam, mint valami barlangban. És öntött, de csak az egyik pohárba. — Nem szívesen iszom, ha nincs kivel koccintanom — jegyezte meg Baltazár. Vrabcová nem is nagyon kérette magát, öntött magának is. — Hát akkor... egészségünkre! Baltazár megállapította, hogy a konyak valóban kiváló. Vrabcová közben föltette a kávét. Aztán Spartával kínálta. Rágyújtottak. Marcelka ezalatt otthon a tévét nézte. Az izgalmas film-dráma alatt teljesen megfeledkezett róla, csaknem egy órája már, hogy férjeura távol van. Csak amikor hazatért — szemmel láthatóan kissé emelkedett hangulatban —nézett Marcelka az órára, és csöppet sem titkolt meglepetéssel kérdezte: — Ilyen sokáig szerelted azt a nyavalyás kapcsolót? — Pszt! Nem akarlak zavarni műsor közben ... — Már vége a filmnek. Nyugodtam beszélhetsz. — Tulajdonképpen nincs is mit mondanom — vonta fel a vállát Baltazár. — Megittam négy pohárka finom Tuzex-konyakot, egy kávét és ... ez az egész. — És Vrabcová? — Ő csak kettővel ivott. Spartát szív, de különben egészen kedves. Ha megint kell nála javítani valamit, nyugodtan megígérheted, hogy megcsinálom ... — Ne mondd! — vonta fel a szemöldökét Marcelka. Tán amiatt a Tuzex-konyak miatt? — A jószomszédi viszony miatt — mondta Baltazár, és cigarettára gyújtott. — Hát jó — egyezett bele Marcelka. De mivel sejtette, hogy Vrabcová jobban imponál a férjének, mint amennyi a jószomszédsághoz föltétlenül kell, hozzátette: — De ezentúl mindig ott leszek én is! — És ... és minek? — kérdezte Baltazár értetlenül. — Hogy Vrabcovával a jószomszédi kapcsolatot meg ne zavarja véletlenül valami — mondta nyomban Marcelka, s közben arra gondolt, hogy nem mindig célszerű a férj ügyes kezét dicsérni. Ráadásul, ha amúgy is eléggé világra való ... Vércse Miklós fordítása 23
