A Hét 1988/2 (33. évfolyam, 27-52. szám)
1988-08-26 / 35. szám
KALCIT A kalcit — más nevén: mészpát — a kalcium-karbonát (CaC03) legelterjedtebb módosulata, a mészkő nevű üledékes kőzet szinte kizárólagos alkotórésze. Tngonális rendszerű kristályai rendkívül formagazdagok, eddig több száz kristályalakot leírtak már. Jellegzetes megjelenési formája a romboéder. amely legtökéletesebben az izlandi vagy kettőző pátnak nevezett kalcitféleségen fejlődik ki. Az izlandi pátot a XVII. század derekán, az Izland keleti partvidékén elterülő Eskifjord környékén kőfejtő munkások fedezték fel egy 6 m X 3 m nagyságú üregben. Először Erasmus Bartolinus (eredeti nevén: Berthelsen, 1625—1698), dán orvos és természetbúvár vizsgálta meg tüzetesebben és 1669-ben ezen a kalcitváltozaton figyelte meg első ízben a kettős törés jelenségét. Az optikai kettős törés az anizotróp kristályos anyagok képessége, amorf és izotróp anyagokon (tehát a szabályos rendszerben kristályosodó ásványokon) nem tapasztalható. Az anizotróp anyagon áthaladó fény a behatolás irányától függően különböző módon törik meg, illetve változik a terjedési sebessége. Az ásványra beeső fény két, egymásra merőleges síkban polarizált komponensre (ordinárius és extraordinárius sugárra) bomlik, s ezek a beesés helyétől kezdve különválva haladnak a kristályban, majd kilépve belőle párhuzamosan eltolódva folytatják útjukat. Ha megfelelő beesési szöget választunk és a kristályt pl. valamilyen írás fölé helyezzük, akkor a betűket kettőzve látjuk. Ezt a jelenséget legmarkánsabban az izlandi páton figyelhetjük meg, más anizotróp ásványok nem ilyen látványosan „kettőzik" a fényt. Az izlandi pátot optikai műszerekben (pl. polarizációs mikroszkóp) alkalmazzák. A kalcit másik gyakori megjelenési 492 11 formája a szkalenoéder; ritkábban táblás, oszlopos, ikerkristályos alakzatai is előfordulnak. A kalcitaggregátumok más ásványok társaságában druzaüregekben találhatók. Sokkal nagyobb mennyiségben fordulnak elő a természetben a kalcit vaskos változatai. A cseppkőbarlangok cseppkövei — a mennyezetről lelógó sztalaktitok. az aljzaton fölfelé növekedő sztalagmitok — kalcitból állnak. A mészkőhegyek repedésein keresztülfolyó esővíz oldott kalciumkarbonátot szállít, amely a barlangokban aláhulló cseppekből fokozatosan kiválik. Az oldatban vasvegyületek is találhatók, ezek sárgás-vörösesbamás színt kölcsönöznek a cseppkőnek. A kalcit az aragonitnál kisebb sűrűségű (2,6— 2,8 g/cm3), keménysége 3. Az elhalt mészvázas szervezetek a tengerekben folyamatosan lerakódnak és ott hatalmas tömegben felhalmozódnak. Amikor a tenger visszahúzódik a mésziszap megszilárdul, s a hegységképző mozgások hatására fel is gyűrődhet A folyók vize az évmilliók során völgyeket váj ki a m észhegységekben, de gyakran kisebb-nagyobb üregeket vagy barlangokat is létrehozhat — így alakulnak ki a szemet gyönyörködtető karsztvidékek. A mészkőben található a legtöbb kövület: különböző egysejtűek (főképp foraminiferák), koraitok, csigák, kagylók stb. maradványai. Kalcitot tartalmazó kőzet a márvány, a kréta és a mésztufa (travertino) is; ezeket az építőiparban, a képzőművészetben és másutt alkalmazzák. A mészkő gyakran átkristályosodhat ilyenkor képződnek másodlagosan a már említett szemrevaló kalcitkristályok, de gyakran kikristályosodhatnak karbonátot nem tartalmazó érceken is, pl. szutfidokon. Egyik felvételünkön galenitra (PbS) és kalkopiritre (CuFeS2) települt kalcitkristályok láthatók (a lelőhely: Selmecbánya — Ban. Štiavnica). Másik felvételünk Zeleznicéből származó kalcitpéldányt mutat be. Szépen kifejlett kalcitkristályok kisebb-nagyobb mennyiségben minden mészkőhegységben találhatók, ezért lelőhelyeket most nem említek. Európában a legjobb minőségű márványt Olaszországban, Carrara környékén („carrarai márvány") bányásszák már évszázadok óta. A kréta a La Manche-csatorna mindkét partján, tehát Angliában és az európai szárazföldön egyaránt jelentős mennyiségben megtalálható. Európa legjelentősebb karsztvidéke a jugoszláviai Karszt (Kras, Carso), amely a Dinári /Cipók része. (A magyar nyelvben a karsztjelenségekkel kapcsolatos szakkifejezések többsége horvát eredetű.) LACZA TIHAMÉR Fotó: Josef Hlaváček
