A Hét 1988/2 (33. évfolyam, 27-52. szám)

1988-08-19 / 34. szám

nyos esetben cseppkőszerű képződmények formájában is megjelenhet, a cseppköbai lángok sztalagmitjai és sztalaktitjai azonban kalcitkristályok. Sajátos megjelenési formája a vasvirág (egyik felvételünkön is látható), amelynek hófehér, bokrosán elágazó szárai igen látványosak.

talmaznak, amelyek megfestik az aragonitot (Fe3+, Cu2*), esetleg izomorf elegykristályokat képeznek vele (Sr2*). 30—35 °C hőmérsékletre lehűlt, oldott kalcium-karbonátot tartalmazó hévizekből (pl. Karlovy Vary) az aragonitnak két mikrokristályos változata is kicsapódhat. A forráskő rétegesen rakódik le a forrásvizet elvezető csőrendszer falán vagy a patakocskák partján. Karlovy Vary nagy része az évezredek során lerakodott forrásköboltozatokra épült. A forráskő különböző színű — fehér, rózsaszínű, sárga vagy barnás — rétegekből áll. A színárnyalatokért elsősorban a vas(lll)-oxid (Fe203) felelős, amely a körülményektől függően kisebb-nagyobb mennyiségben épül be az aragonitkristályok közé. A forráskő jól vágható és csiszolható. Díszes fedelű szelencék, tintatartók és emléktárgyak készülnek belőle. Karlovy Varyban aragonittal bevont tárgyakat, virágokat és kisplasztikákat is árulnak; a feltörő forrásvízbe helyezett tárgyakon ugyanis néhány óra vagy nap leforgása alatt különböző vastagságú aragonitbevonat képződik.

A másik mikrokristályos aragonitváltozat a borsókő vagy pizolit. Karlovy Varyban ez is megtalálható, noha jóval kisebb mennyiségben, mivel kialakulása a körülmények sajátos összjátékától is függ. Általában lassan áramló vízben lebegő homokszemcsék vagy gránittörmelékek körül borsószem nagyságú aragonitgömböcskék képződhetnek.

Az aragonitot a kalcittól szabad szemmel sokszor nehéz megkülönböztetni. Ilyenkor kevés ásványport kobalt-nitrát Co(N03)2 oldattal főznek, s ha az eredetileg fehér por megkékül vagy lilás árnyalatúvá válik — a vizsgált minta aragonit. A kalcit csak hosszas főzés után festődik meg, míg az aragonitnál a színváltozás már egy perc múlva jelentkezik (Meigen próba). Az aragonit a kalcittól eltérően nagyon kelletlenül hasad, inkább törik; törése kagylós. S ha már a kagylóról esett szó, itt szeretném megjegyezni, hogy a tengeri kagylókban keletkező igazgyöngyök anyaga is jobbára aragonit.

Az ásvány külföldi lelőhelyeit hoszszan sorolhatnám, de ennek nem lenne értelme, hiszen számtalan helyen megtalálható. A legszebb vasvirágok például az ausztriai Eisenerzből valók. Csehszlovákiában a legjelentősebb aragonitlelőhelyek közül Horenec u Bílinyt, Hrídelecet, Úrvölgyet (Spania Dolina), a Csetnek (Štítnik) melletti Ochtinát, Hodrusbányát (Hodruša), Gombaszögöt, Zsérét (Žirany) stb. említhetem. A Léva (Levice) környékén bányászott „lévai aranyónix" is aragonit. A felvételeinken látható példányok Podrečanyból (kristályok), illetve Hodrusbányából (vasvirág) származnak.

LACZA TIHAMÉR Fotó: Josef Hlaváček

így a természetben is sokkal ritkábban fordul elő. Rombos rendszerben kristályosodik, kristályrácsában a Ca2+ és a CO$~ ionok sűrűbben heyezkednek el mint a trigonális rendszerben kristályosodó kalcit rácsában, ezért sűrűsége is (2,9—3 g/cm1), keménysége is (3,5—4) valamivel nagyobb, mint a kalcité.

Az ásvány a spanyolországi Aragóniáról kapta a nevét, mivel itt fedezték fel először (Werner. 1796). A szépen fejlett aragonitkristályok oszloposak, lándzsa alakúak, gyakoriak az ikerkristályok (a kettes, hármas és a poliszintetikus ikrek is). Az aggregátumok tűsek vagy sugarasak; sokszor képez kristályos bevonatokat, gömbös alakzatokat (borsókő) vagy vaskos tömböket. Az aragonit bizo-IMeve onnan ered, hogy az aragonit különböző vasérceken (elsősorban a sziderit — vaspát, FeC03 — felületén) „virágzik ki".

Az aragonit ritkán fordul elő víztiszta kristályok alakjában, mivel azok az oldatok, amelyekből kiválik, rendszerint olyan vegyületeket is tar-