A Hét 1988/2 (33. évfolyam, 27-52. szám)
1988-08-19 / 34. szám
HÉTVÉGE JOHN TRACEY KÜLÖNLEGES KEZELÉS Patrickot beajánlották egy híres orvoshoz, aki arról volt nevezetes, hogy elhízott pácienseit különleges altató segítségével szabadította meg súlytöbbletüktől. — Ezekből a tablettákból egy héten keresztül minden este vegyen be egyet — kötötte a lelkére az orvos. — És milyen diétát kell tartanom? — érdeklődött Patrick. — Semmilyen diétára nincs szükség! Hazatérve Patrick bevett egy tablettát, és azon nyomban elaludt. Azt álmodta, hogy egy csodaszép szigeten van. s a sötétkék égen fényesen ragyognak a csillagok. Meztelen lábát langyos hullámok simogatják. Hirtelen egy gyönyörű nő jelent meg előtte, és Patrick gondolkodás nélkül, azonnal a nyomába eredt, hogy karjába zárja. A lány azonban könnyedén kisiklott a keze közül, és elmenekült. Patrick természetesen nyomon követte. Addig futott, míg ereje fogytán végül összeroskadt egy pálmafa tövében. És ebben a pillanatban felébredt. Mindjárt ráeszmélt, hogy az ágyban fekszik — összetörtén, kimerültén, verejtékben úszva. Ez igy folytatódott hét hosszú napon keresztül: ugyanaz a sziget, ugyanaz a tenger, ugyanaz a gyönyörű lány, rövid ölelés, azután hosszú futás. Amikor a kúra befejeződött, a mérleg azt tanúsította, hogy Patrick tiz kilót fogyott. Barátja, Sean, aki éppen olyan kövér volt, mint ő, elcsodálkozott, amikor meglátta lefogyott barátját. Dr. Félegyházyné Gregosits Irén MÁSODIK LEVÉL Folytatás a 11. oldalról közös iskolaszéket jelölhettek ki; így történt ez az akkori alsó Patonyokban is; Ravasz József diósi, Pöthe Lajos bögölyi gazda volt. A tanítóválasztás jogával is fölruházott székeket, mint a községi önkormányzat szerveit, az iskolák államosításával oszlatták föl. — A régi református templomot a parókiával együtt 1870-ben emelték. Az előbbit 1969-ben lebontották, s modem templomot építettek a helyére. — Szerzőnk emlékezetében némileg összemosódott az évfolyamok elosztása: ő vitte a dokumentumok szerint az alsó két osztályt 91, Stipanitz Jenő igazgatótanitó a felső hatot 44 tanulóval. Az iskola növendékeinek száma 1931. szeptember 1 -jén 134 volt. Az elsősök és másodikosok szüleinek szociális rétegződése: földműves 50, napszámos 32, gazdasági cseléd 3, kereskedő 1, kocsmáros 1, szabó 1, béres 1 családfenntartó. Egy szülő foglalkozását nem tüntette föl a napló. Elsőbe 45, másodikba 46 gyermek járt, a fiúk száma 53, a kislányoké 38. — A szentmihályfai róm. katolikus népiskola pedagógusait szakmai megfontolásokból is meg kellett látogatniuk tanítóinknak, mert községi iskolák növendé— Bizonyára különleges diétát tartottál, amilyet az űrhajósok szoktak? — kérdezte irigykedve. Patrick részletesen beszámolt a történtekről, és közölte barátjával az orvos címét és rendelési idejét. — Ezekből a tablettákból egy héten keresztül minden este vegyen be egyet — utasította őt is az orvos. — Értem! — bólintott Sean és örömmel sietett haza. Ez a gyógykúra azonban kissé másként folyt le. Sean lenyelte a tablettát, lefeküdt az ágyába és nyomban elaludt, de csodaszép sziget helyett egy szőrrel benőtt, vérszomjas emberevö bukkant fel előtte. A halálra rémült Sean futásnak eredt... És amikor úgy érezte, az utolsó ereje is elhagyta, hirtelen felébredt. Valósággal fürdött a verejtékben, és zihálva lélegzett. így ment ez hét napon át. Amire a hét letelt, Sean tíz kilót fogyott. Akkor elhatározta, megkérdezi Patricktól: miként lehet az, hogy az ő kezelése roppant kellemes volt, míg ő, Sean, minden éjszaka csaknem szörnyethalt rémületében. — így igaz — felelte Patrick. — Engem az egyik haverom ajánlott be a dokihoz, te pedig megvártad, amíg a rendelésen rád kerül a sor! Fordította: G. Gy. kei azelőtt a szomszédos templomos község felekezeti iskolájában tanultak, az ottani nevelők keze alatt. A jegyző neve Augustín Gašpar, a pedagógusoké Pivovárcsi József (Kisudvarnok, 1896 k. — Mór, 1960), Nagy Júlia, Hudecné Tóth Borbála, Pénzes Erzsébet, majd Zsakai Kálmán. A mihályfai morva telepesek iskoláját a Kolónián Ladislav Jankű igazgatta. Schnitzler Sándor plébános 1949-ben, 72-éves korában hunyt el. — Josef Gottwald és apósa, Josef Nedoma cseh, valamint Jan Náplava morva maradékbirtokos az 1926. évi csehszlovák földreform révén került Diósförgepatonyba; ők és a szentmihályfai Kolónia morva telepesei közül néhányan kapták meg a volt Pálffy-birtokok javarészét. Brokesch Ede dr. nem birtokolta, csak bérelte a Pálffy-földek egy részét. Ő a földreform után Kövecsespusztára, majd rö•videsen Magyarországra költözött. — A fonomimikai módszer az írás-olvasás tanításának olyan eljárása, amely a betűkép és a hangzó rögzítéséhez bizonyos mozdulatokat vagy mozgássorokat társit. A hosszan pergetett r mássalhangzó például a kézikereplő hangját idézi föl, betűje is ehhez a seregélyriogató szerkezethez és játékhoz hasonlít, mikor tehát az olvasni tanuló gyermek a r betűhöz ért, hangoztatása mellett a kereplő forgatását is utánozta. A tanítók egy-egy új betűhöz mesét is fűztek, s a mesébe és játékokba ágyazott órák meleg légkörét a mai ötven-hatvan évesek szívesen, derűsen idézgetik. (KIL) EMBERI SORSOK AMÚGY ÉS EMÍGY... Nem meglepő: már megint az ital okozott bajt. A történetünkben szereplő két egykori jó barát között a szesz miatt került sor kenyértörésre. Visszatekintve a végeredményben előttük is érthetetlen eseményekre, a nyomozati eljárás legelején mindketten némi csodálkozással mondták: — Jó viszonyban voltunk, soha nem volt köztünk nézeteltérés. Az események csakugyan olyan gyorsan követték egymást a tetthelyen, hogy azokat a házigazda, Jozef Straka felesége sem tudta követni. A rendőrségi jegyzőkönyv tanúsága szerint csak arra emlékszik, hogy egy kis pálinkával kínálta a szomszéd faluból autóval érkezett vendéget, Ivan Z.-t, aki este kilenckor a barátaival együtt toppant be hozzájuk. Később kávét is főzött, és hallotta, hogy a vendégek a férjével beszélgetve dicsérik a takaros családi házat. Főképpen az tetszett nekik, hogy Straka nemcsak kívülről tette rendbe a házát, hanem belülről is átalakította ... Az asszony azután otthagyta a férfiakat — és amikor legközelebb kipillantott a belső szobából, azt látta, hogy a társaság Ivan Z. vérző fejét mossa tisztára egy vizesedényben. Mi történt hát a rövid idő alatt, amikor a háziasszony magára hagyta a tereferélő férfiakat? Nos eleinte békésen beszélgettek. Közben elfogyott a pálinka, ami otthon volt, igy a vendégek behozták a kint parkoló kocsiból a pótlást: jó néhány üveg tizenhat fokos barnasört. — Ivan Z. hangoskodott, a vállamat, a hátamat veregette — emlékszik vissza Jozef Straka. — Ez nem volt sértő, de azért túlzásba vitte. A hegyoldalba épült szép otthonára büszke házigazda ezután a kertbe invitálta a társaságot, mondván, nézzék meg onnan is a kivilágított portát. Hátul is kerültek egyet. Straka megmutatta az állatait, egyebek között egy szép kecskét. Mint kiderült, a vesztére. Amint az a vendéglátó elbeszéléséből kihámozható: a kecske látványa durva tréfálkozásra ingerelte a vendégeket. Különösen Ivan Z. volt elemében, és tett rá egy-két viccesnek szánt megjegyzést, hangsúlyozva: szerinte mire jó egy ilyen állat. Azt is hozzátette hahotázva, hogy egyszer majd ellopja Strakától, ha az nem lesz otthon. ízléstelenségekbe bocsátkozva addig-addig ócsárolta a kecskét, amíg saját szavai hatására annyira úrrá lett rajta a nevetés, hogy egy hirtelen, virtussal teli mozdulattal felkapta és földhöz csapta az állatot. Ma sem tudom megmondani, miért tette ezt — tűnődött utóbb Straka, aki csak abban volt biztos, hogy ekkor ő gerjedt éktelen haragra a kecskét ért „becsületsértő" kijelentések, nomeg a tettleges bántalom miatt. A továbbiakról Ivan Z. azt mondta: érezte, hogy nem egészen józan, ezért úgy gondolta, ha már kisebb balhéba keveredett, hát félreállítja a kocsit, azután átsétál a közelben lakó apósához és ott alszik. — Straka elvette tőlem az inditókulcsot — mesélte később a rendőrségen —, azt hihette, el akarok menni a kocsival ittasan. A vendég, tényleges szándékának higgadt közlése helyett, mindenesetre megpróbálta visszavenni a kulcsot. Vitatkoztak, majd egymást kergetve futásnak eredtek a kertben. Eközben Ivan Z. el is esett. Jozef Straka rávetette magát, egy ideig a földön birkóztak; aztán Straka keze ügyébe került egy kisbalta, s azzal alaposan fejbe vágta a néhány perce még megbecsült vendéget. Időközben a két másik vendég: Ladislav T. és Štefan D. is odaért a dulakodó férfiakhoz. Felsegítették a földről az erősen vérző Ivan Z.-t, bevitték a konyhába és elsősegélyt nyújtottak neki. A szédelgő áldozat kérte, hívjanak orvost, de Straka szerint csak szimulált a szerencsétlen ... Néhány perc elteltével Ivan Z. kiment a konyhából az udvarra, de hiába várták, nem tért vissza. Ladislav T. javasolta, hívják ki a mentőket, és talán a rendőrséget is értesíteni kellene — de Jozef Straka ekkor már egy késsel a kezében elállta a kijáratot. — Aki innen elmegy, könnyen úgy járhat, mint Ivan! — fenyegetődzött villámló szemekkel, majd a konyhaszekrénybe belevágta a kést. Megint eltelt néhány perc, s most már a józanodó Straka is aggódni kezdett, mi lehet cimborájával. Mindhárman annak keresésére indultak — Straka autójával. Előbb az áldozat apósának lakására hajtottak, ahol az imént még késsel fenyegetödző Straka híven beszámolt az eseményekről. Ivan Z. azonban nem volt az apósnál, igy továbbindultak az orvosi ügyeletre. Itt sem találták, így hát ki-ki hazament és nyugovóra tért. Másnap Jozef Straka hazavitte Ivan Z. kocsiját, és elmondta barátja feleségének, amit időközben megtudott. Nevezetesen azt, hogy a baltaütésektől Ivan Z. fejsérülést szenvedett, s az ügyeletről — ahová nem sokkal az öt keresők után érkezett — kórházba vitték. Mint kiderült, az áldozatnak eltört a koponyacsontja és súlyos zúzódásokat szenvedett. Egy hónapig betegeskedett, Jozef Straka ellen pedig életveszélyt okozó testi sértésért, valamint ittas vezetésért eljárás indult. Érdekes fordulatokban bővelkedett egyébként a vizsgálati eljárás is. Jozef Straka bár tettét nem tagadta, a baltáról nagyon hamar megfeledkezni látszott. Legelső rendőrségi vallomásával, illetve az ügy tanúinak vallomásával ellentétben egyre határozottabban azt állította, hogy csak kézzel ütötte meg Ivan Z.-t. Hogy miként lehetne puszta kézzel ekkorát ütni? Nos erre is volt magyarázata: ő tanult bokszolni is valaha, és cimborája különben is akkor sérült meg annyira, amikor futás közben megbotlott és elesett. Ezt alátámasztandó, Straka felesége is úgy vallott: — Igaz, hogy például a konyhaszekrényen azt a benyomódást a férjem okozta, de még régebben, mivel a kezével rávágott. Hogy korábban én mondtam volna, hogy a kést vágta a szekrény sarkába? Lehet, hogy belevágta, nem tudom pontosan ... Nos, Jozef Straka végül is elismert annyit: lehetséges, hogy volt a kezében valami. És hogy mit szól mindehhez az áldozat? Neheztel a vádlottra, mert kibúvót keres a felelősség alól, és a kórházban sem látogatta meg őt. De haragszik rá azért is, mert egy éjjel bement az apósához, akiről leszaggatta az inget... Fura kuriózum, de ennek viszont az após mondott ellent. Kijelentette, hogy egyszer csakugyan letépte róla az inget, de az családi okok miatt történt, és nem hozható összefüggésbe a veje ügyével... Száz szónak is egy a vége: a bíróságnak nem lesz könnyű dolga, hogy megállapítsa, vajon mit jelent ezekben a vallomásokban a sok amúgy és emigy! Egy dolog már most biztos: Jozef Strakának az ital nagyon is hamar megártott... (M-) 19
