A Hét 1988/2 (33. évfolyam, 27-52. szám)

1988-08-19 / 34. szám

KÖVETKEZŐ SZÁMUNK TARTALMÁBÓL Mécs József: TORNÓCI IMPRESSZIÓK Szabó G. László: SALOME FÉLELME (Portré Jónás Juditról) A SZLOVÁK KULTÚRA SZOLGÁLATÁBAN (125 éves a Matica slovenská) Irodalmi tükörben: GÁL SÁNDOR Dr. Kiss László: AZ ÁTKOS - ÁLDOTT KOLESZTERIN Tersánszky J. Jenő: A VAK EMBER LÁNYA (elbeszélés) Címlapunkon Darázs Rozália plakett­je- Fotó: Gyökeres György A Csemadok Központi Bizottságának képes hetilapja. Szerkesztőség: 815 44 Bratislava, Obchodná 7. Telefon: 332-865 Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 815 85 Bratislava, ul. čsl. armády 35 Főszerkesztő: Strasser György Telefon: 332—919 Főszerkesztő-helyettesek: Ozsvald Árpád és Balázs Béla Telefon: 332-864 Grafikai szerkesztő: Král S. Klára Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlače, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo nám. č. 6 Nyomja a Východoslovenské tlačiarne n. p., Košice. Előfizetési díj egész évre 156,— Kčs Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítő. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Vállalati hirdetések: Vydavateľstvo Obzor. inzertné oddelenie, Gorkého 13, VI. poschodie tel: 522-72, 815-85 Bratislava. Index: 492 11. SÁRAI LÁSZLÓ erdőmérnök A Nyugat-szlovákiai Állami Erdőgaz­daság Palárikovói Erdőüzeme Párkányi (Štúrovo) Intézöségének termelési felü­gyelőjétől azt kérdezem először, hogy milyen beosztás ez tulajdonképpen? — Feladatom a folyamatos anyagellátás és a géppark irányítása. Gépparkunk kerekes erdei vontatókból, tehergépkocsiból, két személygépkocsiból és huszonhat motorfű­részből áll. Van még egy kis traktorunk is, amellyel a csemetekertjeinket műveljük meg. Erdőgazdaságunk területe nagy, több mint ötezer hektár a Duna, a Garam és az Ipoly mentén. Erdészetileg elég szétszórt, kis er­dőségekből áll össze, nagyobb összefüggő területeink csupán a Kovácsi-patak hegység körzetében vannak, az Ipoly és a Garam összefolyásánál. Erdőgazdaságunknak eb­ben a részében védett területünk is van. Az egyik négyszázötven, a másik kétszázötven hektáros. A védettség a növény- és állatvilág­gal kapcsolatos. Itt található a legészakabb­ra előforduló magyar tölgy, amely hazánk területén ritkaságnak számít. Van további védett területünk is, a múzsla-csenkei er­dősztyepp. Ez ritka növénytársulást hivatott védeni. — Ötvenedik életévéhez érkezett Az ilyen korú embernek van-e még álma ? — Az álom, amire gondol, nem korhoz kö­tött. Én például arról álmodozom, hogy erde­­ink védelme egyre jobban közérdekké válik, nem csupán az erdésztársadalom fogja gondjának tekinteni. Azért mondom ezt, mert az utóbbi években egyre észrevehetőb­ben csökken erdőgazdaságunk erdőterülete. Legújabban a dunai vízlépcsőrendszer építé­se következtében csökkent jelentős mérték­ben az erdőterület. Az ipari létesítmények is csökkentették életterét. Én itt most egész nyugat-szlovákiai erdőgazdaságunkra gon­dolok. Az erdeinket károsító egyéb tevékeny­ség megszűnéséről is álmodozom. Sokan például valamiféle szeméttelepnek tekintik az erdőt, holott közkincsnek kellene tekinte­nünk, mert mindannyiunk közös vagyona. Nemcsak fa-, nyersanyagtermelés a küldeté­se, hanem a viz-, talaj-, környezeti, esztéti­kai, s nem utolsósorban az egészségvédelmi szerepe is igen nagy! Szomorú látvány ta­vasszal, szeles időben a termőtalaj „vándor­lása" azon a vidéken, ahol nincsenek erdőte­rületek vagy legalább szélfogó erdősávok. Ez ÉLETUTAK volt a vesszőparipám a Csallóközben, amikor ott teljesítettem szolgálatot. Sokan úgy lát­ják, hogy sík területen az erdőnek nincs jelentősége, pedig mindnyájan meggyőződ­hetünk róla, hogy a mezőgazdaságra is kihat az erdő jelenléte a már említett talaj- és vízvédelmi szempontból. Összefoglalólag vá­laszolva a kérdésre, arról álmodozom a leg­többet, hogy társadalmi összefogással egyre nagyobb gondot fordítunk erdeink védelmé­re és megóvására. — Az erdőmérnök látja-e a fától az erdőt? — Sokféleképpen válaszolhatnék. Sajnos, a mi munkakörünk is nagy részben az irodai zöld asztalhoz kötött. Vannak még kollégák, akik régebben az erdőt járva az erdőt tekin­tették hivatali helyiségüknek. Kevesebb volt az irodai munka, a sokféle nyilvántartás, kimutatás, amelyek bennünket az erdőtől sokszor elválasztanak. Visszatérve másképp a kérdésre! Az erdész azért látja a fától az erdőt. Amikor történetesen a csemetekert­ben elveti a magot, amelyből két-három év múlva kiültetésre alkalmas csemete lesz. Ezeket a csemetéket irányításával a szorgos kezű erdőmunkásaink elültetik, ápolják, ne­velik, az utókornak is meghagyjuk emlékün­ket. Ismert az az erdész mondás, hogy ő egy egész életen át építi saját emlékművét, az erdőt! Említhetem konkrétan a mi példánkat. Szorgos kezű erdei munkát kedvelő embe­rekből nálunk szerencsére még nincs hiány. Faipari nyersanyaggal kellően ellátják fafel­dolgozó üzemeinket. Egyik legnagyobb átve­vőnk, felvásárlónk a párkányi Dél-szlovákiai Papír- és Cellulóz Üzem. Mivel erdeink fa­összetétele sokrétű, az általunk termelt nyersanyag eljut az ország több területére, sőt még külföldre is. Területünk vadban is igen gazdag. Őz, vaddisznó, szarvas, muflon szép számban előfordul. Az utóbbi.időben azonban az apróvad (nyúl, fácán) egyre keve­sebb. A mezőgazdaság vegyszeresítése foly­tán országos jellegű az apróvad-állomány csökkenése. Sok hazai és külföldi vadász látogat el hozzánk, és életre szóló élményt jelent számukra a vadásztrófea, amelyet a mi erdeínkben szereznek. Nagyon szép a muf­lonállományunk. Nem egy aranyérmet nyert trófeával gazdagodtak már hazai és külföldi vadászvendégeink. — Beszéljen az erdőmérnöki hivatás romantikus és valós vonásairól! — Sokan úgy képzelik el az erdészt, hogy vállán puskával járja az erdőt, az élete csupa öröm és szórakozás. De ez csupán álroman­tika! Foglalkozásom minden nehézségével, problémájával és bizonyos mértékű romanti­kájával is szép hivatás, amely igazán egész embert kíván. Aki belekóstolt már a termé­szet szeretetébe, imádatába, az a nehézsé­geket is vállalva az egyik legszebb hivatás­nak tartja az erdőmérnökséget. — Mikor határozta el, hogy erdőmér­nök lesz? — Gyerekkori vágyam volt, hogy tanító vagy mezőgazdász leszek. Én ugyanis olyan kör­nyezetben nőttem fél, ahol az erdészetnek nem volt nagy jelentősége. Az Érsekújvári (Nové Zámky) járáshoz tartozó Szögyén (Svodín) a szülőfalum. Szüleim földművesek voltak, így a föld, a természet szeretete már otthon kialakult bennem. Csak a komáromi magyar gimnáziumban döntöttem arról, hogy az erdészetet választom élethivatá­somnak. Bár akkor még bennem is az álro­mantika munkált, nem a leendő hivatásom ismerete! Komáromi diákéveim idején egyre jobban vonzódtam a biológiához, és az isko­la jó alapokat nyújtott, jól felkészített a to­vábbtanulásra. Valamennyiünket az életre nevelt. Kiváló osztályfőnököm volt az akkor kezdő tanár Gáspár Tibor személyében, aki úgy hatott rám, hogy magamban a pedagó­giai pálya választását fontolgattam. Hogy mégsem így történt, ennek az okát nem is nagyon tudom mivel magyarázni. Osztálytár­saktól hallottam először erdömérnöki főisko­láról, és érdeklődni kezdtem iránta egyik osztálytársammal, Szabó Istvánnal, aki tulaj­donképpen felhívta figyelmemet az erdő­mérnöki hivatásra. Érettségi után együtt je­lentkeztünk felvételire a zólyomi Erdőmémö­­ki és Faipari Főiskolára, ahová be is kerül­tünk. A sors iróniája, hogy az erdömérnöki főiskolát ajánló Szabó Pista barátom nem lett erdőmémök, az első évfolyam második szemeszterében átlépett a bratislavai kété­ves pedagógiai főiskolára, ott végzett, és most a Kassai járáshoz tartozó Buzitán tanít. A főiskolán a biológiatudomány érdekelt to­vább. Főleg az erdőművelés. A diplomamun­kámat is ebből a témából mentettem. Évet nem ismételtem, vizsgát sem, jól beépültem a főiskolai közösségbe. Igaz, minden időmet a tanulásra fordítottam, ellentétben a gimná­ziummal, ahol két évig a SZISZ iskolai szer­vezetének az elnöke voltam. Ugyanennyi ide­ig a SZISZ járási vezetőségének is tagja. Szögyénben tagja voltam a Csemadok alap­szervezetének, most pedig a Csemadok ér­sekújvári alapszervezetéhez tartozom. A honismereti körben tevékenykedem. Részt veszek klubvitákon. Újvárban lakom, Pár­kányban van a hivatalom. Naponta két órát utazom. — Az erdőmérnöknek előny vagy hát­rány a nemzetisége ? — Magyar nemzetiségű erdőmémök kevés van Szlovákiában, mivel a magyarlakta vidék kevésbé erdős. Nemzetiségemet nem tekin­tem sem előnynek, sem hátránynak. Munka és rátermettség az ember mércéje! . — Pusztul-e az erdő? — A civilizáció magas foka, főleg a nagy vegyipari kombinátok pusztítják erdeinket, s ellenük nehéz védekezni, mert erdeinket nem állíthatjuk a civilizációs fejlődés útjába. Ezért meg kell találnunk a természet és az ipar egyensúlyát, — Családja? — Rosszul sikerült első házasságomból két felnőtt lánygyermekem van. Az egyik hivata­los tolmács az NDK fővárosában, Berlinben, ahová férjhez ment. A másik ápolónő Érsek - újvárott. Második feleségem gyermekfogá­­szaton ápolónő. Úgy érzem, hogy az életem révbe jutott. — Szülőfalujával tart-e még kapcsola­tot? — Hogyne. Édesanyám még él, hetvenkét éves, gyakran meglátogatjuk, amiben csak lehet a segítségére vagyunk. A nővérem is Szögyénben éi a családjával. Édesapám és az öcsém, sajnos, már a temetőben alusszák örök álmukat. MÁCS JÓZSEF 2

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom