A Hét 1988/2 (33. évfolyam, 27-52. szám)

1988-08-12 / 33. szám

HÉTVÉGE ÖTLET Hogy a falhoz támasztott létra a par­kettán, a sima műkő vagy műanyag burkolaton ne csússzon el, biztosítsuk a rajzon látható talpakkal. A talpakat 20 mm vastag keményfa deszkából vágjuk ki, s összeerősítés után az aljukra szegeljünk recés gumilapot. A talp még biztonságosabb lesz, ha a kb. egyenlőszárú derékszögű három­szög alakú oldalait, valamint a létra szárait átfúrjuk, s azokat egy-egy csa­varral összefogjuk. . PAPLAN HÁZILAG A paplan készítéséhez jó minőségű angín kell. Régebben paplanhoz csakis a fényes brokát illett, ma sokkal divatosabb a virá­gos, csíkos, nagykockás karton. Először kiszabjuk és három oldalán kö­­rülvarrjuk a kívánt méretű paplantokot (egy szokásos méretű paplanhoz, mely 180 X 130 cm, 2 kg pehely szükséges, de ilyen módon gyermekpaplant, lábzsákot, kocsi­takarót is készithetünkl). Bejelöljük a tűzé­sek helyét, a hosszanti tűzéseket lefércel­­jük, és a varrógép legnagyobb tűzésével megtűzzük. Ezután — függőlegesen tartva a paplant — betöltjük a pelyhet. Hogy minden csatornába azonos mennyiségű péhely kerüljön, legjobb sorba haladva mindegyikbe egy-egy marokkal betölteni. Hosszú bottal (sodrófával, partvisnyéllel) egyengessük el a pelyhet, majd a megtöl­tött paplant fektessük vízszintesre, és varr­juk össze sűrű öltéssel a negyedik oldalát is. Ezután kézi öltéssel, erős cérnával tűz­zük meg a paplant keresztirányban is. (kirgiz NÉPMESE) Egy szegény öregembernek volt egy szamara. Buta volt a szamár és dicsek­vő. Egyszer tigrisbőrt öltött magára, felmászott a dombra és hangosan ordí­tani kezdett. Meglátta az öregember a különös állatot, megijedt és a sziklák mögé rejtőzött. De fújni kezdett a szél és lefújta a szamárról a tigrisbőrt. Jót kacagott az öregember, hogy a saját sza­marától ijedt meg, fogta és jól elverte. Akkor a szamár az erdőbe szökött a gazdájától. Baktatott a szamár az erdő­ben, amikor a sűrűségből egy tigris ugrott eléje. Rá akart ugrani a szamárra, de meg is ijedt, mivel ilyen állatot még soha nem látott. — Ki vagy? — kérdezte a tigris a szamártól. — Mankán vitéz vagyok — felelte a szamár. — Nos, ha tényleg vitéz vagy, ker­gesd ki az erdőből a szarvasokat és az őzeket, én meg majd megölöm őket — kérte öt a tigris. A szamár beleegyezett. Bement az erdő belsejébe és hangosan ordított. Az özek és a szarvasok, mivel ilyen hangot még nem hallottak, kirohantak az erdő­ből. Az erdő szélén a tigris várta őket. Rájuk ugrott és széttépte őket. Másnap a tigris azt mondja a sza­márnak : A LEGEK VILÁGÁBÓL A vízeséseket — legyen az akár kicsi, akár nagy — mindenki szívesen meg­csodálja. A természet örökké változó színpadának varázslatos kellékei. Szinte — Te csak maradj itt a búvóhelyün­kön, én majd szerzek valami zsákmányt. Beszáguldott a tigris az erdőbe és kergetni kezdte az állatokat. Az állatok szétfutottak minden irányban. Az erdő szélén csak egy nyúl maradt. A szamár utánairamodott, de nem tudta utolérni. Észrevette a szamarat egy szarka, rászállt és a csőrével ütögetni kezdte. A szamár várt türelmesen. Mikor a felbá­torodó szarka a nyakához ért, elkapta és megfojtotta. Ekkor futott ki az erdőből a tigris. Látja: a szamár nyugodtan fekszik, nem vadászik állatokra. — Nekem nem kell sok — mondja a szamár a tigrisnek — ha kell, így fekve is elkapom röptében a madarat. Megcsodálta a tigris a szamár ügyes­ségét és ezt gondolta: „Én nem vagyok képes sem vaíjút, sem szarkát fogni, tehát Mankán vitéz erősebb mint én." S a tigris félni kezdett a szamártól. Egyszer, amikor a szamár elszundi­­tott, a tigris futni kezdett. Útközben találkozott két farkassal. A farkasok megkérdezték: — Tigris, tigris, hová rohansz? — Én összebarátkoztam Mankán vi­tézzel, de ő erősebb, mint én. Félek tőle, ezért másik erdőbe futok el! — feleli nekik a tigris. föld begyökerezett lábbal állunk a zubo­gó, tajtékzó, fehér habot verő vizfüg­­göny előtt és gyönyörködünk a napfény­ben szikrázó vízcseppekben. A legnagyobb vízesésről (Viktória) már írtunk, de a legmagasabbról még nem. Ezt alig fél évszázaddal ezelőtt — Ki az a Mankán vitéz ? — kérdik a farkasok. — Mankán vitéz nagy és erős állat- — feleli a tigris. — Hosszú fülei vannak, a színe szürke és a lóhoz hasonlít. — De hiszen az szamár! — kiáltották a farkasok. — Gyere velünk, mutasd meg, hol van, mi darabokra szaggatjuk! — Nem, én nem megyek! — tiltako­zott a tigris. — Ő jó vadász és nagyon ügyes. Én félek tőle. Elszaladok. — Ha annyira félsz, kötelet kötünk rád, mi majd fogjuk a kötelet, s te elvezetsz hozzá. Kötelet kötöttek a farkasok a tigris nyakára és mindhárman a szamárhoz mentek. Meglátta őket a szamár, megijedt, de nem árulta el ijedtségét. Odafordult az egyik farkashoz: — Fiam, farkas, te három tigrissel tartoztál, kettőt már elhoztál, ez a har­madik! Meghallotta ezt a tigris, gondolta, hogy a farkasok becsapták öt. Rávetet­te magát a farkasokra, széttépte őket, aztán elszaladt a sötét erdőbe — mesz­­sze a szörnyű Mankán vitéztől... Sági Tóth Tibor fordítása egy Angel nevű amerikai pilóta véletle­nül fedezte fel, akiről később a vízesést elnevezték. Jimmy Angel szenvedélyes aranyásó és gyémántkereső volt és re­pülőgépével éppen a Venezuelai-fenn­sík és a trópusi erdőségek felett körö­zött, amikor felfigyelt egy folyócskára, amely hirtelen párafelhöbe burkolózva eltűnt. Ezt a folyót a térképén se találta és ahogy újra visszatért, látta, hogy a fennsíkról egy hatalmas vízesés zuhan alá. Látszólag elképesztő tény, hogy ezt a vízesést azért fedezték fel ilyen későn, mert rendkívüli magas és a fennsíkot a sűrű őserdőtől nem lehetett megközelí­teni. Csak 1948-ban jutott el ide egy magánexpedíció, ennek tagjai átvágták magukat az őserdőn és megmérték a vízesés hosszát. Az Angel vízesés ma­gassága 979 méter. Míg a víz a fenn­síktól a völgybe ér 4 perc telik el. A dél-amerikai Tungela-vízesés csak 31 méterrel rövidebb, a Yosemite-völgyi (USA) pedig 739 méter. Az Angel még sokáig tartja a rekordot. L Š. A hat kü­lönböző ábra vala­miben ha­sonlít egy­máshoz. Mi az? 21

Next

/
Oldalképek
Tartalom