A Hét 1988/2 (33. évfolyam, 27-52. szám)
1988-08-12 / 33. szám
• •• Nyaranta miről beszélünk a legtöbbet? Nos, többnyire az időjárásról ... Júniustól szeptemberig a szokásosnál is sűrűbben kémleljük az eget, gyakrabban hallgatjuk a rádió meg a tévé idöjárásjelentéseit, s az újságokban szintén megakad tekintetünk a meteorológusok előrejelzésein. Ha stimmel a prognózis, még esőzés esetén is belenyugszunk a valóságba; ám ha tévesnek bizonyul a jóslat, akkor először a meteorológusokat szidjuk, azután predig ajakbiggyesztve rálegyintünk az egészre, mondván: már az időjárás sem a régi. Valóban így volna? — Az emlékezet nemegyszer csal — mondja dr. Ferdinand Šamaj docens, a bratislavai Meteorológiai Intézet igazgatója. — Talán nem tűnik majd eretnekségnek, ha augusztus derekán éppenséggel egy téli példával hozakodom elő! Furcsa, de a gyerekkori karácsonyokra úgy emlékszik vissza az emberek többsége hogy az mind fehér volt. Ezzel szemben az utóbbi kétszáz évben — mondjuk Szlovákiai délebbi fekvésű tájain — csak elvétve volt havas karácsony. Az ilyenkor szokásos képeslapok mégis hólepel alatt szunynyadó tájat ábrázolnak. Ebben talán szerepre lehet annak, hogy a hóba burkolt táj nyugalmat, békességet áraszt; így az sem csoda, ha a hó meg a karácsony időjárásunktól szinte függetlenül, de összetartozik. — Most, a nyár kellős közepén valóban messze van már a tavalyi hó ... Joggal fölmerül hát a kérdés, vajon a kollektív emlékezet is csal-e? — Vannak olyan észlelések, amelyeket sok évszázados megfigyelés alakított ki, másokat csupán a babona táplálja, mint például a Luca-napi bölcselkedést. Nemzedékek tapasztalatára épül a Medárdnapi megfigyelés, miként a fagyosszentek szintén óva intenek. De csak az első három, mert Orbánnak bizony már nemigen van hitele előttünk. Persze, ezeket az ősi időjárási megfigyeléseket sohasem szabad egészen szigorúan naphoz kötni. Másrészt a ló túlsó oldalára sem érdemes átesni, s fennen hangoztatni, hogy télen nagyon hideg, nyáron nagyon meleg van, ergo soha nincs jó idő ... Ha ez utóbbi aligha használható ismeret, akkor a laikus emberben egészen természetesen ott bújkál a kisördög, hogy megkérdezze: miképpen készül a mindennapi eletben oly elkerülhetetlenül fontos időjárásjelentés? Nyilván, az igazgatót is miliiószor faggathatták már erről, mert elmosolyodik, és a részletesebb tájékoztatás érdekében az előrejelző osztályra utalja a riportert Itt éppen munkaértekezlet folyik A szolgálatos meteorológus röviden összegezi a beérkezett jelentések tartalmát, majd javaslatot tesz a délben kiadásra kerülő időjárás-előrejelzés szövegére. Ehhez többen hozzászólnak, körülbelül tíz percig tart a szakmai vita, s ezután már végleges formát nyer az a szöveg, amit a déli hírekben már ismertet is a rádió. Sietek azonban hozzáfűzni, hogy távolról sem üveggömbökbe bámuló jósok, viharokat kavaró szélfakasztók, zivatarokat provokáló esőcsinálók „készítik" az időjárást! Éppen ellenkezőleg: a meteorológia a lehető legtárgyilagosabb tudomány; maguk a meteorológusok pedig sokkal inkább matematikusok, fizikusok, vagy éppenséggel statisztikusok, semmint látnokok . .. Örvendetes, hogy előrejelzéseik mind megbízhatóbbak. Riasztásnak nevezik a mindössze egy-két órára szóló előrejelzést, ultrarövidnek a 12 óránál kurtább időre szólót, rövid távúnak ami 48 órányi időjárást prognosztizál, a középtávú tíz napra terjed ki, a hosszú távú egy hónapra, míg az úgynevezett évszakos előrejelzés fél év időjárását kísérli meg felvázolni. Ahogy csökken a terminus, úgy válik mind biztonságosabbá a prognózis. Ez — a tudomány mai állása szerint — tíz napnál hetvenszázalékos, és öt-hat napnál ér a száz százalék közelébe. Gondolom, kevesen sejtik, hogy napjainkban biztosabb az öt-hat napra szóló előrejelzés, mint tíz éve a 24 órás! — Az időjárás hordozói a ciklonok, illetve az anticiklonok — magyarázza az imént még prognózist készítő meteorológus. — Az európai kontinensen, sőt az egész északi féltekén majdnem mindig nyugatról keletre áramlanak a ciklonok. Keletkezésükben a Nap sugárzása, a Föld forgása és egyéb kozmikus tényezők, nomeg a kontinens nagy hegységei játszanak szerepet. Szüntelen áramlásuk során hol szelídebb hullámvonalakban követik egymást, hol valóságos örvényekké alakulnak. Van belső mozgásuk is, és ennek megfelelően változik szinte állandóan a sebességük, az erejük, a hőmérsékletük, vagy a páratartalmuk. Mindebből talán már érthető, hogy e sokféle kölcsönhatás miatt bizony bonyolult dolog előre megmondani: melyik ciklon mikor ér el hozzánk és ténylegesen mit is hoz magával? ... Az időjósok ezért dolgoznak matematikai, statisztikai, analógjai módszerekkel, és persze a többi időjárásmegfigyelő-állomás jelentéseinek figyelembe vételével. Tálán az sem túlzás, ha azt mondom: a bratislavai Meteorológiai Intézetnek (is) lényegében az egész világról áttekintése van. A hírközpontban éjjel-nappal kattognak a géptávírók, működnek a számítógépek, napjában többször rögzítik a műholdakról érkezett felvételeket. A jelentések zöme a számkódok nyelvén fogalmazódik meg. Ha a géptávíró lekopogja például ezt: 11 814, akkor minden meteorológiai hírközpontban tudják, hogy Bratislava jelentkezett. Szlovákia fővárosának számmal jelzett „neve" alatt aztán újabb ötjegyű számcsoportok jelentik, hogy milyen a szél iránya és sebessége, mekkora a látástávolság, a f#/Ő/o*O#/------------f###*€ 0 0 w *ii€Ín */ Iron i/fi fi/fílffin
